Karnevál portugál módra

Míg Lisszabonban, a portugál fővárosban nagy a csend, addig Torres Vedrasban hat napig szól a szamba és a dob. A kalapácsütéseket már nem is lehet hallani.

Lisszabontól, a fővárostól, mindössze negyven kilométerre fekszik az a hetvenezer lakosú kisváros, Torres Vedras, amely az utóbbi években joggal hívta fel magára a figyelmet, hiszen itt rendezik meg minden évben az ország legnagyobb karneválját, ami "Portugália legportugálabb karneválja" avagy "az egyetlen portugál karnevál Portugáliában".

Természetesen nem csendes az ország többi része sem: a déli Algarve tartományban található Loulé városában, a Portótól nem messze fekvő Ovarban és a szintén Portugáliához tartozó Madeira szigetének legnagyobb városában, Funchalban is rendeznek karnevált. Mégis, mindezek a brazil Rio de Janeiro-i karnevált veszik alapul, így nincs bennük semmi jellegzetesen portugál vonás. Hacsak az nem mondható annak, hogy a Rio-i hőséggel szemben, itt 16-17 fokban, olykor szemerkélő esőben kell szambázniuk a bikinis lányoknak. Érdekes azonban, hogy a fővárost, Lisszabont nem hozza lázba annyira a karnevál, jobban lelkesedik inkább bármely focimeccs vagy labdarugó eb iránt. Egy-egy kallódó Mickey egérrel vagy medvével ugyan összefuthatunk az utcán, de ha jót szeretnénk mulatni, jobb, ha elutazunk egy másik városba, a lisszaboniak is ezt teszik.

Sok lisszaboni lakos utazik a karneváli időszakban a közeli Torres Vedrasba, hogy a csendes fővárosból a hat napig tomboló kisvárosba meneküljön, s itt pihenje ki a hétköznap fáradalmait egy jókora lazítással. A karneváli hangulat, idén is, már február 24-én, pénteken kezdődött és egészen március 1-ig tartott a mulatság. Ebben az időszakban a nappalok és éjszakák összefolynak, és bármikor találkozhatunk egy jó hangulatú, kissé ittas társasággal az utcán. A több napig tartó karnevál legjelentősebb eseményére, a keddi "Corso Diurno" nevű ünnepségre, a "Nappali Felvonulásra", azonban próbál mindenki magához térni, vagy legalábbis azon megjelenni.

Habár jellegzetesen portugál karakterű a felvonulás, egyetlen brazil elemet mégis hordoz magában: az utcán felszerelt hangfalakból egész nap szól a brazil szamba. Ez az apróság megbocsátható annak tudatában, hogy Brazília mégiscsak több mint háromszáz évig portugál gyarmat volt és csak 1822-ben függetlenedett, így kisebb vagy nagyobb hatással befolyásolta az egykori anyaország kultúráját. A vidám szambát leszámítva - amit nehezen lehetne pótolni a jellegzetesen portugál zenei műfaj, a fado, keserű és szomorkás ízével - egy sor tradicionális portugál szokással ismerkedhetünk meg a torres vedrasi karneválon.