A történelem során időről időre akadtak olyan országok, régiók amelyek az átlagosnál veszélyesebbnek minősültek, legyen ennek oka egy járvány, politikai, vagy háborús konfliktus, vagy akár természeti katasztrófa. A középkorban például időről időre a pestis tett riasztó hellyé egy-egy várost vagy országot, manapság pedig a madárinfluenza terjedésétől félnek az emberek és kerülik a veszélynek kitett országokat. Európa délebbi részein a múltban is és ma is gyakorta pusztítanak földrengések, vulkánkitörések, amelyek miatt ezek a területek mindig is veszélyesnek minősültek. Ennek ellenére az emberek letelepedtek ezeken a helyeken és hatalmas városokat hoztak létre, gondoljunk csak Nápolyra, vagy Isztambulra.
Manapság az utazás és a turizmus szempontjából a legnagyobb veszélyeket a politikai és háborús konfliktusok jelentik. Az érintett országokba szervezett módon gyakorlatilag lehetetlen é s nem is tanácsos eljutni, de természetesen mindig akad, aki kalandvágyból, vagy egyéb okokból elég bátor egy ilyen utazáshoz. A híradásokból sajnos mindig naprakész információkat kapunk ezekről az országokról, így nem meglepő, hogy Afganisztán, Irak, vagy akár Csecsenföld is a világ legveszélyesebb országainak listáján van. Sajnos, tegyük hozzá, mert ezekben az országokban számtalan természeti és kulturális látnivaló várná a turistákat.
Ezek a veszélyek sem tántorítanak azonban el mindenkit, sőt vannak olyanok, akik vagy humanitárius célból, vagy szigorúan a minél nagyobb profit elérése érdekében utaznak ezekbe az országokba. Legyenek akár olajipari munkások, üzletemberek, vagy humanitárius aktivisták, a közös bennük, hogy utazásuk előtt többségük igénybe veszi az úgynevezett kockázat-menedzsment cégek borsos áru szolgáltatásait, amelyekkel felkészítik ügyfeleiket a kalandos utazásra.
A kockázat-menedzsment vállalkozások nemcsak részletes, mindenre kiterjedő információ-halmazzal látják el az utazókat az adott térségről, vagy országról, hanem biztonságuk megvédésére és a lehetséges veszélyes szituációk kikerülésére, vagy hárítására is adnak javaslatokat. Természetesen csillagászati összegekért. Az ilyen cégek legjelentősebb hosszú távú megrendelői a veszélyes régiókban működő, elsősorban olajipari, vegyipari, bányászati vagy logisztikai cégek.
A szolgáltatást igénybe vevő cégek munkatársai több hetes "kiképzésen" vesznek részt, ahol elsajátíthatják a különböző védekező technikákat, küzdősportokat, egészségügyi ismereteket, megismerhetik a helyi jogrendszer alapjait, vagy a térség politikai helyzetét. Vannak persze extrém felkészítő tréningek is. Egy kaliforniai cég például arra is megtanítja elsősorban céges ügyfeleit, hogyan keressenek rejtett bombát egy gépkocsiban, vagy hogyan kell viselkedni egy esetleges emberrabláskor. A kockázat-menedzsment vállalatok úgy kínálják szolgáltatásaikat, többségében amerikai ügyfeleiknek, hogy azokat akár egyéni utazók is igénybe vehessék, ha veszélyes országba készülnek. Az árakat természetesen nem hozzák nyilvánosságra, de ne legyen kétségünk afelől, hogy az érintett régiók tartósan bizonytalan politikai helyzete garantálja a tetemes profitot számukra.
A kockázat-menedzsment vállalkozások többsége kiterjedt ügynökhálózatot tart fönt a veszélyes országokban, akik nemcsak tanácsadást nyújtanak és tréningeket tartanak, hanem személyi védelmet is biztosítanak adott esetben. A szintén amerikai Blackwater nevű vállalatnak például közel kétezer alkalmazottja dolgozik, a világ jelenleg két legveszélyesebbnek tartott országában, Afganisztánban és Irakban. A cég képviselője sem árulta el, milyen bevételekre tesz szert a vállalkozás az egyébként döntően kormányzati megrendelésekből, de annyit azért közölt, hogy az 1997-es alapítás óta szignifikáns növekedést értek el.
Az [origo] értesülései szerint egy alap-tréning ára 5 ezer dollár körül mozog, amelyre a különböző egyedi elemekért (például az utazó elektronikus "követéséért") tetemes felárat kell fizetni. Az egyéni utazóknak természetesen szinte megfizethetetlen a tarifa - bár ennek ellenére igénybe veszik a szolgáltatásokat - a cégek, vagy forgatócsoportok viszont örömmel fizetik ki a díjat, hiszen a várható megtérülés sokkal nagyobb.
Persze ezeknél létezik egy kevésbé biztonságos, viszont sokkal olcsóbb megoldás is arra, hogy valamelyest biztosítsuk magunkat egy veszélyes országba való utazás előtt. Ma már a legtöbb országban működik olyan szolgáltatás, hogy az utazni készülőket akár minisztériumok, akár különböző turisztikai szervezetek tájékoztatják az éppen utazásra nem javasolt országok listájáról. A tiltás legfőbb oka a bizonytalan politikai helyzet, háborús konfliktus, terrorveszély, járvány, vagy valamilyen természeti katasztrófa. Az Egyesült Államokban a külügyminisztérium üzemeltet egy adatbázist, amelyre a veszélyes országokba utazó turisták, üzletemberek elküldhetik útitervüket, megjelölve a meglátogatni kívánt városokat, régiókat, annak érdekében, hogy egy esetleges vészhelyzet esetén a hatóságok minél hamarabb reagálni tudjanak. A rendszer 2004 júliusi indulása óta több mint 400 ezren regisztráltak és küldték el utazásuk tervezett útvonalát.