Az afrikai ország a Guineai-öböl partján, Ghána és Benin között fekszik. Az ország 56 ezer négyzetkilométernyi területen helyezkedik el, alig 100 kilométer széles és észak-déli irányban is csupán 500-600 kilométernyi a kiterjedése. Az 5,4 milliós lakosú Togó 70 százalékban bennszülöttek lakják, a népesség 20 százaléka keresztény vallású, 10 százalékuk pedig muszlim. Togó fővárosa, a 600 ezres lakosú Lomé a tengerparton fekszik.
Talán kissé meglepőnek tűnhet, de a turizmus kezdi felfedezni magának az országot elsősorban a homokos tengerpartok miatt, de az utazókat a színes fesztiválok, nyüzsgő piacok és a falvak is ide vonzzák.
Ha Togóba készülünk, vegyük figyelembe, hogy az országban egy évben két alkalommal van monszun. Az első május és június környékén, a második pedig októberben köszönt be a vidékre. Togó tengerparti szakasza sokkal kevésbé csapadékos, mint az északabbra lévő területek és a kedvező domborzati viszonyoknak megfelelően védelmet nyújt a decembertől februárig fújó kellemetlen szelektől is. A hőmérséklet az év első hat hónapjában magasabb, ilyenkor 27-33 fok közötti értékek a leggyakoribbak.
Bármely afrikai országba tervezett utazás előtt célszerű tájékozódni a kötelező védőoltásokról, amelyet a Nemzetközi Oltóközpontban tehetünk meg. Togo területén is előfordulhatnak a tipikus trópusi betegségek, így a sárgaláz, a malária, vagy a bilharzia is, de alapos felkészüléssel és körültekintő utazással elkerülhetjük a bajt.
A togoi beutazáshoz minden esetben vízum szükséges, illetve a repülőtéren a sárgaláz elleni védőoltást igazoló papírt is be kell mutatni a határőröknek.
Budapestről európai átszállással juthatunk el Togó fővárosába, Loméba, de érdemes ghánai járatokat is nézni. Fontos tudni, hogy a togói kilépési illeték benne van a repülőjegy árában. Az országon belüli közlekedéshez igénybe vehetjük a kiváló minibusz hálózatot, amelyekkel akár a szomszédos országokba is könnyedén eljuthatunk.
Történelem
A 15. században bekövetkezett portugál hódítás előtti időkről kevés pontos információ áll rendelkezésünkre Togó történelméről. A területet különböző törzsek lakták, akik a mai Nigéria, Benin és Ghána területéről érkeztek ide és többségük a sík tengerpartokon telepedett le. Ezek közül a törzsek közül néhány a 16 században, a rabszolga-kereskedelem kezdetén a nyugati kereskedők ügynökeivé váltak és a belsőbb, északi területekről szerezték az eladható emberi erőt. Az ország történelméről részeletesen itt olvashatnak.
A strandoktól az elzárt falvakig
Az országot a 90-es években sújtó politikai villongások előtt a főváros, Lomé Nyugat-Afrika gyöngyszeme volt, a térségben utazók szinte biztosan megálltak néhány napra a városban, hogy pihenjen a homokos tengerparton. A legtöbb vendég Franciaországból és érthetően Németországból érkezett a vidékre. Az előző évtizedek viharos eseményei miatt a turistatömegek eltűntek, de a legutóbbi években az utazók ismét kezdik felfedezni a várost.
Érdemes felkeresni a Togó-tó északi partján fekvő Togoville városát is, ami történelmi jelentősséggel bír. Innen vitték a rabszolgák többségét Haitira és itt írta alá III. Mlapa király a német fennhatóságról szóló szerződést.
A természet kedvelői is találnak maguknak látnivalót szép számmal Togóban. Közülük kiemelkedik a 35 méter magas, festői környezetben elhelyezkedő Akloa vízesés. A zuhataghoz kissé megerőltető trekking után juthatunk el, ami a Domi folyó völgyén, kávé- és ananászültetvények mellet visz.
Togóban járva, ugyancsak kihagyhatatlan a Tamberma völgy, ahol a 17 században alapított megerődített falvak sorakoznak. A falvakat azok a benszülöttek építették, akik elmenekültek a rabszolga kereskedők elől. A völgy egészen a közelmúltig teljesen elzárt vidék volt és bár a külföldieket még mindig gyanakodva fogadják a helyiek, az utazókat szívesen látják.