Az északi Kasmírba vezető vasútvonal ötlete először 1994-ben India akkori vasútügyi minisztere megnyilatkozásaiban szerepelt, majd az évek során az északi vasútépítés nemzeti ügy lett az országban.
A majdani vasútvonalat üzemeltető Északi Vasúttársaság igazgatója szerint az építkezés révén Indai e távoli régiója is bekapcsolódhat a gazdasági vérkeringésbe. A vasútvonaltól természetesen a kasmíri turizmus újbóli fellendülését is remélik a szakemberek, amelyet az elmúlt években súlyosan érintettek a muzulmán fegyveres csoportok által elkövetett merényletek.
Az építők szerint a beruházás legnehezebb része a 783 darab híd, és a 109 kilométernyi alagút megépítése lesz a nehéz hegyi terepszakaszokon. A vonal teljes hosszából mintegy 350 kilométert tesznek majd ki a hidak és alagutak, s ezen a vasútvonalon épül a világ leghosszabb, 11 kilométeres vasúti alagútja is. Az építkezést nehezíti, hogy a sínpár lakatlan és gyakran megközelíthetetlen tájakon halad, ahol sok esetben nincsenek utak, elektromos áram és vízellátás.
A Himalája hegyeit átszelő vasútvonal nagy részén az év legtöbb napján nulla fok alatti a hőmérséklet, s a szerelvényeknek nem ritkán 4 ezer méteres magasságra kell felkapaszkodniuk. A vasútvonal legmagasabb hídja a Chenab folyót átszelő híd lesz a maga 383 méteres magasságával és 1,4 kilométeres hosszúságával.
Az építkezés nehézségei mellett a munkákat hátráltatja az is, hogy gyakorlatilag háborús övezetben kell dolgozniuk a munkásoknak. A munkálatokat végző, mintegy 1200 főt katonák, és fegyveres őrség védi, de így is elfordultak emberrablások és gyilkosságok. Politikai elemzők szerint a vasútvonal jelentősége éppen az, hogy nem csak a gazdasági, de a politikai elszigeteltséget is felszámolhatja.