Erről tanúskodik az a beszámoló, amelyet a kormány közösen készített a Német Labdarúgó Szövetséggel (DFB). A berlini lapok által részletesen ismertetett jelentés azt emelte ki, hogy a világbajnokságot Olaszország nyerte ugyan, de Németország több területen mégis igazi győztesnek számít.
A beszámoló hangsúlyozta, hogy a németek nemcsak a harmadik hellyel lehetnek elégedettek, hanem az elért gazdasági eredményekkel is. A focivébének köszönhetően mintegy ötvenezer pótlólagos munkahelyet sikerült teremteni, fellendült az idegenforgalom, természetszerűleg a fogyasztás is, és a mérkőzések zökkenőmentes, minden rendzavarás nélküli lebonyolítása jelentős mértékben járult hozzá a belbiztonság megszilárdításához.
Mindezen túlmenően Wolfgang Schauble belügyminiszter azt hangsúlyozta, hogy a világbajnokságnak köszönhetően minden szempontból pozitív kép alakult ki Németországról. Szavai szerint az ország bizonyította, hogy teljes mértékben elkötelezett az integráció és a nemzetek közötti együttműködés mellett, s elítéli az idegenellenesség minden megnyilvánulását.
A nyilvánosságra hozott adatokból kitűnik, hogy a június-júliusi világbajnokság mérkőzéseit a különböző stadionokban, illetve a nyilvános közvetítések során több mint húszmillióan tekintették meg. Közülük mintegy kétmillióan külföldről érkeztek, s egy felmérés szerint kilencven százalékuk pozitívan nyilatkozott az országról.
Mindennek alapján a belügyminiszter a világbajnokság mentális hatásával kapcsolatban azt hangoztatta: a németek végre rádöbbenhettek arra, hogy milyenek is igazán. A világbajnokság - hangsúlyozta a miniszter - hatalmas ünnep volt.
Németország azonban szerda este még a "nyári mese" lázában élt, amikor az ARD televízió elsőként mutatta be a világbajnokságról szóló, hasonló című, nagy sikerű dokumentumfilmet, amelyet a mozik már hetek óta vetítenek. A Sönke Wortmann által készített filmet csütörtöki adatok szerint kereken tíz és félmillió néző nézte a tekintélyes közszolgálati tévé előtt.
A film páratlan hitelességgel idézte fel a világbajnokság hangulatát, azt a valóban bámulatra méltó eufóriát, amelyet Németország ezekben a hetekben átélt. A német közönség - a kulisszák mögé betekintve - láthatta a Klinsmann-Löw edzőpáros rendkívül szuggesztív irányító tevékenységét, Ballack igazi kapitányi szerepvállalását, a két fiatal tehetség, Sweinsteiger és Podolski rendkívül közvetlen és rokonszenves barátságát, a két rivális kapus, Lehmann és Kahn történelmi megbékélő kézfogását, Klose csodás góljait, s meggyőződhetett arról a határtalan lelkesedésről, illetve összefogásról, amely a válogatottat a harmadik hely ellenére mégis erkölcsi győztessé tette. Amihez természetesen kellett a szurkolók millióinak szeretete és támogatása.