A Hanza városok királynője

Ha a Hanza-városok gyűjtőnevet halljuk, legtöbben németországi városokra gondolunk. Bár a Hanza-városok többsége valóban német területen található, a kereskedővárosok láncolatában skóciai, norvég, finn, észt, és lengyel városokat is találunk, sőt olyanokat is, amelyek nem közvetlenül a tengerparton helyezkednek el, de kereskedelmileg ehhez a régióhoz kötődnek. Cikkünkben a legfőbb Hanza-várost, Lübecket mutatjuk be.

A Balti-és az Északi-tenger partján elhelyezkedő városok gazdasági jólétét a tenger adta lehetőségek és a kereskedelem határozták meg már a középkorban is. A városok vezetői és a nagyobb kereskedőházak tulajdonosai felismerték, hogy a területi elhelyezkedést úgy lehet még tökéletesebben kihasználni, ha az egyes városok nem külön-külön, hanem szövetségbe tömörülve intézik kereskedelmi ügyeiket.

Az így formálódó szövetség megalakulását hivatalosan annak központja Lübeck újjáalapításának évére, 1159-re teszik a történészek. Az egyre nagyobb méretűre terebélyesedő szervezet hatalmas politikai és gazdasági hatalommal rendelkezett. A szövetségtől függött számos észak-európai ország gazdasága, s a hatalmas pénzvagyonnak köszönhetően saját zsoldossereggel is rendelkezett, amellyel háborúkat indíthatott, királyokat dönthetett meg.

A Hanza-szövetség óriási bevételei a tengeri hajóforgalomból származtak. A kelet-nyugati irányú kereskedelemben részt vevő hajók kötelesek voltak kikötni Lübeckben. A szövetség fénykorában 220 város tartozott a szervezethez, területi határai Novgorodtól egészen Londonig terjedtek. A szövetség utolsó, 1669-es ülésén már csak öt város képviseltette magát, s ezután a Hanza-szövetség gyakorlatilag megszűnt létezni, szerepét a kialakuló független államok vették át.

Nagyobb háborúk nélkül

Az egykori szövetség legmeghatározóbb tagja, az alapító Lübeck városa volt. A város Schleswig-Holstein szövetségi tartomány második legnagyobb városa, a Trave folyó partján fekszik, s itt található Németország legnagyobb Balti-tengeri kikötője. A város a kereskedelem révén kimaradt a nagyobb háborúkból, a pusztítások elkerülték. Elsőként Napóleon foglalta el a települést 1806-ban, majd a század végén az újonnan alapított Német Birodalom része lett. A második világháborúban Lübecket érte az első angol légitámadás is 1942-ben. A város a háborút viszonylag szerencsésen túlélte, később pedig az NDK-ból jött menekülőkkel jelentősen nőtt a lakossága is.

Látnivalók, kedvezmények

A város felfedezését érdemes a régi kikötőben kezdeni, ahol a parton sorakozó házak tökéletes állapotukban őrzik a dicsőséges idők hangulatát. A kikötőben található a Kikötő Múzeum, ahol több mint 20, különböző korokból származó eredeti vitorlás hajót tekinthet meg az érdeklődő. A kikötőből indulnak a kisebb turistahajók, amelyekkel a szigeten lévő belvárost hajózhatjuk körül.

A város történetére kíváncsi látogatók feltétlenül keressék fel a Holsten Kaput! A 15. századi építmény a városfal négy kapujának egyike, ma a város egyik jelképének számít. A hatalmas, büszkeséget sugárzó épületben ma múzeumok és kiállítótermek kaptak helyet. Az építészeti örökségek közül mindenképpen érdemes megnézni a 13. században épült városházát, amely az egyik legrégebbi és legnagyobb ilyen jellegű épület Németországban. Szintén megér egy sétát a középkori eredetű Lübecki Dóm is. Az irodalom iránt érdeklődő turistáknak ajánljuk a város szülötte Thomas Mann házának megtekintését. A Buddenbrook-ház a Mengstrasse 4. alatt található, s a 19. század közepén ebben a házban élt az író családja.

Lübeckben járva egyetlen turista sem hagyhatja ki a város talán leghíresebb terméke, a marcipán megkóstolását. A marcipán-gyártás története az 1800-as évekre nyúlik vissza a városban. Az édesség pontos kialakulását homály fedi: egyesek szerint egy mestercukrász agyában pattant ki a finomság ötlete, mások úgy vélik, hogy a lübecki cukrászok számára kiírt verseny eredménye lett az édesség. Az igazán jó minőségű marcipán előállítását szigorú szabályokhoz kötik, amelyekben pontosan rögzítik a szükséges cukor és mandula mennyiségét, előbbiből egyébként tradicionálisan keveset használnak fel a lübecki marcipán elkészítéséhez. Ha a város legkitűnőbb marcipánját szeretnénk megkóstolni, feltétlenül üljünk be a Városházával szemközt lévő Café Niedereggerbe, ahol külön marcipán-szalont is kialakítottak és a kóstoló mellett a marcipán-készítés rejtelmeibe is beavatnak minket.

Attól függően, hogy hány napot tervezünk a városban tölteni, érdemes megvásárolnunk a Happy Day Card-nevű kedvezménykártyát. Az egynapos kártya 6 euróba, a háromnapos pedig 12 euróba kerül. A kártya segítségével több mint 30 elfogadóhelyen, múzeumokban, színházakban, a kikötői sétahajókon és városnéző kirándulásokon vehetünk olcsóbban jegyet. A kedvezmények mértéke akár 65 százalékos is lehet, a kárytával ráadásul ingyenesen használhatjuk a lübecki tömegközlekedési eszközöket.

Szálláslehetőségek

A hazai utazási irodák többsége nem kínál szálláslehetőséget Lübeckben, mivel a város nem tartozik a turisták első számú németországi célpontjává. Ezért érdemes valamelyik online foglaló oldalon utánanézni a lehetőségeknek. Kiválóan használható weboldal Lübeck város hivatalos turisztikai honlapja, ahol összegyűjtötték a város és környéke összes szállodáját, vendégházát, sőt még az ifjúsági hoteleket és a kempingeket is. Az oldalon kiválaszthatjuk az általunk lekért időpontban még rendelkezésre álló szállodákat és akár le is foglalhatjuk azokat. Egy háromcsillagos szállodában, elhelyezkedéstől függően 42-60 euróért kaphatunk szállást egy éjszakára reggelivel.

Közlekedés

Magyarországról Lübeckbe nincs közvetlen repülőjárat, sem a nemzeti légitársaság, sem a két ismert nagy fapados cég nem közeledtet ide gépeket Budapestről. A legközelebbi nagy légikikötő a hamburgi, ahová közlekednek Malév-járatok. Egy retúr április 19-22-i időpontra 33 300 forintba kerül, tehát nem nevezhető borsosnak. Hamburgba Budapestről az Air Berlin diszkont légitársaság járataival is eljuthatunk. Hamburgból Lübeckbe vonattal a legegyszerűbb eljutni. A hamburgi központi pályaudvarról induló vonatok 45 perc alatt érnek Lübeckbe, az egyirányú jegy 9 euróba kerül.