A jelképes gesztus mögött természetesen anyagi érdekek is húzódnak: északon ugyanis ettől a turizmusból befolyó bevételek növekedését remélik. Az Észak-Koreába irányuló, lassan növekedő idegenforgalom a tavalyi évben csökkeni kezdett, mikor az ország nagy vihart kavart atomkísérleteket hajtott végre.
A két Koreát elválasztó határ közelében lévő Gyémánt-hegyet 1998-ban nyitották meg az idegenforgalom előtt és azóta 1,5 millió - döntően dél-koreai - turista látogatott el a hegyre, amely az ország egyetlen nyilvános turistalátványossága. Ezt és egy másik, kiemelten kezelt programot, a Kaesong közelében lévő közös ipari területet tekintik a két Korea újraegyesítésének szimbólumaként.
A hegyre vezető új turistaösvény eddig elzárt területnek számított és az úgynevezett Belső Gyémánt-hegyre vezet, ahol csodálatos vízesések és kőből faragott buddha-ábrázolások láthatók. Az utazás a hegy két óráig tartó megkerülésével kezdődik, amely idő alatt a turisták szembesülhetnek a vidéki Észak-Korea szörnyű valóságával.
Az utazás egy alagúton való átkeléssel indul, amelynek végén egy katonai ellenőrzőponton rögtön tudatják a látogatóval, hova is érkezett. "Mindhalálig harcolunk Kim Dzsong Ilért" - hirdeti a felirat, majd a betonutat koszos földút váltja fel, ahol már a turisták buszai az egyetlen járművek, amelyekkel a helybéliek találkozhatnak, a többség ugyanis gyalog, a szerencsésebbek biciklivel járnak.
Az út mentén rizs- és kukoricaföldek sorakoznak, amelyeket még mindig középkori módszerekkel, ökrök vontatta ekékkel művelnek. A dombok oldalaiban teraszos földművelés nyomait is látni, ami jól mutatja, hogy a helyiek minden talpalatnyi földet megpróbálnak kihasználni. Erre szükség is van, hiszen az országban becslések szerint közel 2 millióan haltak meg éhezés következtében a 90-es évek eleje óta.
A farmok munkásai mindenhol vörös zászlócskákat lobogtatnak a szeretett vezér, Kim Dzsong Il tiszteletére, az iskolás gyerekek nyakában pedig ott az elmaradhatatlan vörös kendő. Szigorúan megtiltották nekik, hogy a buszokból integető turistáknak visszaintsenek, s valaki még is megpróbálná, a minden kereszteződésben látványosan posztoló katonák tennének rendet.
A turisták, még ha akarnának sem tudnak szóba elegyedni a helyi lakossággal, sőt még fényképeket sem szabad készíteni a mozgó buszból. Az Gyémánt-hegyet megjárt utasok szerint a turistaúton látottak az 50-es, 60-as évek Dél-Koreájára emlékeztették őket. Többen megjegyezték, hogy a primitív földművelési technológia miatt teljesen érthető, hogy folyamatos az élelemhiány az országban.
Lassú közeledés
A hegy közelében lévő turistaközpont fejlesztése ugyanakkor az egyik biztató jele lehet a két Korea közötti lassú közeledésnek. A hegy megnyitásakor még csak hajóval érkezhettek ide a vendégek, 2003-ban közúti kapcsolat létesült a határ és a turistaövezet között, legújabban pedig már zajlanak annak a vasútvonalnak a tesztjei, amely összeköti a két országot és egy szárnyvonal a Gyémánt-hegyhez is elágazik.
A meginduló turizmus természetesen nemcsak a politikai feszültség enyhítését eredményezheti, de 1,6 milliárd dolláros befektetést is jelent Észak-Koreának, ráadásul a Hyundai-csoport által üzemeltetett turistaközpont mintegy ezer kivételezett helyzetben lévő észak koreainak ad munkalehetőséget, akik már-már hihetetlen összegnek számító 50 dolláros fizetést és 7,5 dolláros költségtérítést kapnak egy hónapban. A turistaközpont működéséért ezen felül minden turista után 300 dolláros díj illeti az északi rezsimet, de az üzlet így is busásan megtérül a déli konszernnek.
Az elmúlt évben azonban profitja csökkenését volt kénytelen elkönyvelni az üzemeltető cég, mivel csupán 280 ezer külföldi látogató kereste fel a Gyémánt-hegyet, a várt 400 ezer helyett. A visszaesés egyik oka volt, hogy az északi atomkísérletek után a dél-koreai állam megszüntette az északi túrákat szervező cégek támogatását.
A turistaközpontot ennek ellenére tovább fejlesztik. Legújabban adómentes boltokat nyitnak, ahol a dél-koreaiak kedvükre vásárolhatnak. Például azt a Rolex órát, amelyet csupán 18 600 vehetnek meg, ez az összeg egy észak-koreai munkás 27 évi bére.