A csend és a sakk faluja Palkonyán

Az előttünk álló hétvégén újabb két falu mutatkozik be a magyar közönségnek a Palkonya - Európa Kulturális Faluja 2007 fesztivál keretében. Az egyik a sakkfesztiváljáról ismert Stroebeck, a másik pedig az Észtországban található Kilingi-Nömme, a csendes falu.

Stroebeck - Európa sakkfaluja

A falu a németországi Szász-Anhalt tartományban fekszik, egyike annak az öt szövetségi államnak, amely egykor az NDK-t alkotta. A politikai fordulat még ma is érezteti hatását: nagy a munkanélküliség, és sok régi épület meglehetősen rossz állapotban van. A falu kormányzása és adminisztratív feladatainak ellátása öt másik közösséggel együtt történik, melyek középpontja Stroebeck.

A német falu, Stroebeck számos öreg fával, köztük egy ősi tölgyfával büszkélkedhet. A fát 1816-ban ültették, amikor Stroebeck lakói tudomást szereztek arról, hogy a francia császárt, Napóleont Szent Heléna szigetére száműzték hónapokkal azelőtt. A négy évvel korábbi orosz hadjárat során a császár sok stroebecki fiatalembert kényszerített arra, hogy csatlakozzon a francia hadsereghez. Számos közülük soha nem tért vissza a faluba.

Stroebecket sakkfalunak is hívják. A falu 300 éve ad helyszínt egy fesztiválnak, melynek során élőben mérkőznek meg különböző csapatok. A sakkóra kötelező tantárgy az iskolákban, a tanulók pedig hagyományosan sakk-készletet kapnak ajándékba a különleges alkalmakkor. Nincs olyan lakosa Stroebecknek, akinek ne lenne otthon legalább egy sakk-készlete.

A faluban minden évben megrendeznek egy sakkal kapcsolatos eseményt, melynek fődíja egy torta. Az ősi játék még a politikára is hatással van: Stroebeckben egy polgármesterjelölttel rendelkező sakkpárt is létezik. A településen természetesen egy, a játék tiszteletére létesített múzeum is helyet kapott. A német falu ugyanakkor még nem adott sakknagymestert a világnak.

Sakkfesztivál Stroebeckben

Kilingi-Nomme - A csend központja

Kilingi-Nomme, a 2500 lelket számláló, hatalmas erdőkkel körülvett falu Észtország déli részén található. A falut a manapság ritkaságszámba menő csend jellemzi.

A falu egy Schilling (Kilingi) nevű család 1560-ban itt épült házáról, és egy Nomme nevű, 1789-ben itt megnyitott fogadóról kapta nevét. E pihenőhely köré épültek fel aztán az első házak a településen. 1938-ban Kilingi-Nomme hivatalosan is közösség lett, az 1992-ben létrejött észt függetlenség óta pedig saját zászlaját és címerét használja. A falu Saarde régió központi települése.

A számos jellegzetes faházzal rendelkező település az északra és délre, a szomszédos Lettországba vezető autópályák kereszteződésénél fekszik. Sok utazó azért látogat el Kilingi-Nomme központjába, hogy szomját vagy éhségét csillapítsa a falu hangulatos kávézóinak egyikében, de sokakat inkább a környék nyugalma csábít ide.

A központban található boltok és kávézók ellenére a legtöbb lakos fő bevételi forrása az erdészet, amely a falu erőssége és egyben gyenge pontja is. A lakók nagymértékben függnek az erdészettől és a fafeldolgozástól.

A falu másik problémája, hogy a lakosok közül számos fiatal költözik be a városokba. Kilingi-Nomme önkormányzata ezért a lehető legtöbb lehetőséget kívánja biztosítani az emberek számára a munkavállaláshoz és az iskolába járáshoz. Az önkormányzat törekvései közé tartozik továbbá az is, hogy teljes mértékben kihasználják a turistaipart, amihez több kempingre és szállodára van szükség.