A Bakony legszebb várai

Az előttünk álló októberi hétvégék kitűnő kirándulóidővel várják a túrázni vágyókat. Ideje újra elővenni a túrabakancsot, térképeket és nyakunkba venni hegyeinket, erdeinket. Ez alkalommal egy bakonyi vártúrához kínálunk kedvcsinálót olvasóinknak.

Bár a magyarországi várak többségéhez hasonlóan a Bakonyban található erődítmények legnagyobb része is romos állapotban, időnként alig felismerhetően maradt az utókorra, a Balaton északi oldalán található hegyvonulatok várakban kifejezetten gazdagnak számítanak.

Ennek oka, hogy a Bakony mindig is nagy stratégiai jelentősséggel bírt, s a Balaton közelsége, valamint az egykoron legendás sűrű bakonyi rengetegnek köszönhetően jól védhető várak álltak itt.

A Bakonyhoz több jeles történelmi esemény és számos nagy csata is kötődik, köztük talán a leghíresebb István király és Koppány csatája. A terület nagy része ugyanis Koppány uradalmához tartozott, e tényt még ma is jelzi például a Bakonykoppány településnév. Mikor István király Esztergomból Koppány hadai ellen indult, Pannonhalmán fogadalmat tett, hogy győzelme esetén a lázadó birtokainak közel egytizedét Szent Márton pannonhalmi monostorának adja. Így került Bakonybél a bencések birtokába, István pedig a legyőzött vezér egyik utolsó fellegvárában felépíttette a bakonybéli kolostort.

A bakonyi várak közül az egyik legimpozánsabb a vélhetően a tatárjárás utáni évtizedekben épült cseszneki vár. A várhoz Veszprém felől a 82-es számú úton az eplényi sípályák mellett elhaladva, Zircen keresztül juthatunk el. A faluból félórás séta keretében kapaszkodhatunk föl a várhegyre.

A vár és környéke a Csák nemzetség uradalmához tartozott, s első írásos említése 1234-ből maradt ránk. A vár később Cseszneki János, majd Garai Miklós tulajdonában is volt, s időről időre a királyi várak sorába is tartozott. Mátyás király a várat a Szapolyai családnak adományozta. A török hódoltság idején Veszprém eleste után 1552-ben Csesznek végvár lett, s az erődítményt a török sereg eredménytelenül ostromolta, de miután 1594-ben Győr is török kézre került, a cseszneki őrség harc nélkül feladta a várat.

A 17. század elején a vár meghódolt Bocskainak, később pedig a császári seregek és magyar nemesek tulajdonlásai követték egymást. A Rákóczi szabadságharc idején elfoglalták a felkelők, majd a szatmári békekötés után a hadi jelentőségét vesztett vár az Esterházy család kezén marad. A cseszneki vár azon kevés magyarországi erődítmény közé tartozik, amelyeket nem a császári csapatok romboltak le: a várral 1820-ban egy villámcsapás okozta tűzvész végzett, majd pedig fokozatosan romlásnak indult.

A várból viszonylag nagy összefüggő és látványos részt sikerült megőriznie a régészeknek. A külső várkapu és várfal ugyan már csak nyomokban fedezhető fel, a kétemeletes palota két vége ugyanakkor megmaradt. A várban folyamatosan zajlanak a feltáró munkálatok, amelyek 1967-ben indultak meg, s megtörténtek az állagvédelmi munkák, hogy 1990-től újabb fordulatot vegyen az ügy. A vár kezelését a Kincstári Vagyoni Igazgatóság vette át, üzemeltetését pedig az új "várkapitány", Nagy Ferenc vállalta magára. Újabb nagy lökést a Széchenyi-terv várrekonstrukciós programja adott, a támogatás elnyerésévelmegkezdődhetett a teljes helyreállítás és a hasznosítás megvalósítása.

A felújítás alapkoncepciója az, hogy azokon a helyeken, ahol az egykori szerkezetek (födémek, nyílások) hitelesen rekonstruálhatók, zárt, fedett tereket hozzanak létre úgy, hogy a festői rom külső képe alig változzék. Azokon a helyeken azonban, ahol a lepusztulás mértéke nem enged meg hiteles rekonstrukciót, csak a meglévő romok konzerválására szorítkoznak.

A cseszneki vár felújítását nyolc ütemben valósítják meg. A első lépésként megvalósult az alsóvárig terjedő közműfektetési munka és a felvezető út helyreállítása, majd következtek az alsókapu rekonstrukciós munkák és a vár zárhatóságát biztosító felfalazások. A teljes helyreállítás befejezése - a pénzügyi fedezet függvényében - 4-5 év múlva várható.