A turisták sem segíthetnek Tibeten

Kevés annyira távoli, egzotikus és csábító hely létezik a Földön, mint Tibet, ahová évről-évre növekvő számban érkeznek turisták a világ minden pontjáról. Az elmúlt hetek zavargásainak egyik eredménye, hogy az országot hermetikusan elzárták a külvilág elől, a külföldiek egy ideig biztosan nem tehetik be a lábukat Tibet földjére. A helyzet a helyiek számára legnagyobb bevételforrásnak számító idegenforgalmat is ellehetetleníti egy időre.

A kínai hatóságok múlt héten jelentették be, hogy a Lhaszában és más városokban is lezajlott tüntetések miatt egy időre megtiltja a külföldi turistáknak és turistacsoportoknak, hogy Tibetbe utazzanak, s a hivatalos szervek nem közölték, meddig marad érvényben a tilalom - írja az Msnbc Travel.

A Kína-ellenes tüntetések során kínaiak által üzemeltetett boltok, bankok, állami hivatalok és iskolák voltak az elsődleges célpontok. A hivatalos kínai hírügynökség szerint mintegy 300 különböző üzlethelységet gyújtottak föl a tüntetők. Az utcákon mindenfelé törmelékek, kiégett autók láthatók, s a legnagyobb károk a történelmi Barkor bevásárló negyedet érték. Ezen a negyeden keresztül juthatnak el a zarándokok Lhásza 1300 éves buddhista templomához, a Jokhanghoz, ezért a negyed legtöbbször tömve van turistákkal.

A hivatalos kínai közlések szerint a tüntetések során az idegenforgalom szempontjából fontos infrastruktúra jelentős károkat szenvedett, ezért is indokolt a belépési tilalom. A tibeti turisztikai hivatal igazgatója szerint ugyanakkor csak átmeneti zárlatról van szó, reményei szerint a külföldiek hamarosan visszatérhetnek a városba.

A tüntetések ellenére a tibeti idegenforgalom irányítói kifejezetten optimisták: az idei évre összesen 5,5 millió - belföldi és külföldi turistát várnak, ami majdnem kétszerese a régió állandó lakosságának.

A tibeti turizmus 2006 nyara óta indult hihetetlen ütemű fejlődésnek. Ekkor nyitották meg a forgalomnak a Tibetet Pekinggel összekötő vasútvonalat. Ennek eredményeként az elmúlt évben 4 millió látogató kereste fel a himalájai országot, ami 60 százalékos növekedésnek felelt meg a 2006-os számokhoz képest. A hirtelen jött turistaáradat miatt a hatóságoknak korlátozniuk kellett az egyes műemlékek -például az UNESCO világörökség részét képező Potala palota - napi látogatóinak számát.

Aggályos a vasútvonal

A vasútvonal működése óta olyan mértékben nőtt meg a Tibetbe látogató kínai turisták száma, hogy mára egyetlen nap alatt nem kevesebb mint 6 ezer látogató nézi meg a Dalai Láma egykori rezidenciáját, a híres Potalát. A kínai hatóságok ezért most azt tervezik, hogy a Potala lábánál, a domb aljában egy hatalmas csarnokban felépítik a palota méretarányos mását, ahová az eredeti épület néhány relikviáit is átszállítanák, így lehetővé válna több turista kiszolgálása. A hihetetlen turistaáradat láttán a világ különböző, a tibeti függetlenségért küzdő csoportjai, maguk a tibeti lakosok egy része, sőt korábban még a Dalai Láma is a vasútvonal bojkottjára szólított fel.

Ők a vasútvonalban politikai és nem turisztikai projektet látnak, hiszen annak megléte jelentősen átrajzolhatja Kína demográfiai térképét. Míg a kínai hatóságok a 4,3 milliárd dolláros vasútépítkezés révén Tibet gazdasági felvirágoztatásával érvelnek, a helyiek attól tartanak, hogy a turisták mellett az őket kiszolgáló vendéglátósok, árusok, sofőrök, idegenvezetők és megannyi egyéb foglakozás képviselő özönlenek Tibetbe a jobb munkalehetőség és a turizmusból várható bevételek reményében.

A vasútvonal a tibeti fővárost köti össze Golmud városával, s az 1142 kilométernyi pályaszakasz így közvetlenül kapcsolódik a kínai vasútvonal-hálózathoz. Az építkezés 2001-ben kezdődött, s már a munkálatok kezdetén több szervezet tiltakozott, mondván, hogy a vasútvonallal tovább erősödik Kína amúgy sem jelentéktelen befolyása a térségben, a tibeti kisebbség pedig marginalizálódik. Sokan úgy vélik, hogy a vasútvonal az utolsó lépcső Tibet teljes bekebelezéséhez, s általa elveszhet a függetlenség reménye a tibetiek számára. A Dalai Láma 2005-ben azt mondta, hogy a vasútvonal a fejlődés szempontjából nagyon fontos, de a politikai következmények miatt helytelen a megépítése a várható demográfiai hatásai miatt.

A kínai kormány úgy próbálta csillapítani a nemzetközi tiltakozást, hogy korábban megígérte: a vasútvonal építésében, fenntartásában a tibetieknek is biztosítanak munkát, ám végül nem így történt. A pekingi vezetés ráadásul különböző kedvezményekkel, juttatásokkal próbálja a kínai embereket arra csábítani, hogy Tibetbe költözzenek - állítják a tibeti függetlenségért küzdő aktivisták.

Mások szerint a tibeti vasútvonal megépítésének egyéb okai is voltak. Ilyen például, hogy segítségével Kína könnyebben kiaknázhatja a terület természeti erőforrásait arról már nem is beszélve, hogy Tibet stratégiai szerepe is nő általa. A hegyi ország ugyanis természetes ütközőzóna Kína regionális vetélytársával, Indiával szemben, s a vasút segítségével könnyebben mozgathatók a hadsereg egységei is, adott esetben.

A vasútvonalat nemcsak az aktivisták és politikusok ellenzik, van olyan utazási iroda és túraszervező cég, amely szintén csatlakozott a bojkotthoz. Egyik közülük a Himalayan Adventure Company, amely azt tudatosítja ügyfeleiben, hogy a tibeti vasútvonal építésének politikai okai voltak, az idegenforgalom csupán egy jó hivatkozási alap a kínai vezetés számára és a beruházásból semmi haszna sem származik a tibeti népnek. A cég büszkén hirdeti, hogy Tibetben csak tibeti idegenvezetőkkel, sofőrökkel és hordárokkal dolgozik, kínai munkavállalójuk nincs.

S bár minden, Tibetbe tett utazással minden utas óhatatlanuk a kínai kormány bevételeit gyarapítja, az említett utazási iroda sok más céghez hasonlóan a Dalai Láma véleményét osztják, miszerint, ha valaki Tibetbe látogat, próbálja úgy támogatni a helyieket, hogy a megfelelő szállodát választja és a megfelelő túraszervező céggel utazik.