A máig érintetlenül maradt hátvidékein és védett tengerpartján kívül történelmi és kulturális örökségével is meglepő élményt nyújt Languedoc-Roussillon. Számos műemlék, történelmi színhely, apátságok és kastélyok várnak a kirándulóra. Ha elszánnánk magunkat egy tavaszi kiruccanásra, ne feledkezzünk meg a négy, az UNESCO listáján is szereplő világörökségről. Vagyis a 48 méter magas Pont du Gard akvaductról, ami ma már számos szabadtéri rendezvénynek is remek helyszínt ad, a Canal du Midi csatornáról, amely eredetileg közvetlen vízi összeköttetést biztosított az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger között, és amit ma már lakóhajóval utazó turisták keresnek,Carcassonne óvárosáról, a szinte sértetlenül megmaradt középkori kővárral, és végül a Compostellába vezető Szent Jakab zarándokútról.
Pont du Gard
Kihagyhatatlan déli városok
Római, arab és kelta hatások révén született Languedoc-Roussillon, a Földközi-tenger menti kultúrák és civilizációk hatalmas olvasztótégelye.
Carcassonne
Történelmi és művészvárosai, ősi falvai, mint Montpellier, Nimes, Carcassonne, Narbonne, Béziers és Perpignan, Uzes, Pézenas, Beaucaire, Lagrasse és Elne mind erről tanúskodnak. Érdemes közülük néhányat beilleszteni az útvonalunkba is.
Kirándulóhelyek: a Tarn folyó
Languedoc-Roussillon kivételes tájakat kínál, amelyeket a természet szeszélye formált évezredeken át. Hegyszorosok, vastag mészkőrétegbe vájt völgyek, sziklarengetegek, hasított bazalt tömbök és hegycsúcsok jelentik a hátvidék nevezetességeit.
A Tarn folyó
Montpelliertől alig 90 km-re ered a Tarn folyó, amely 350 kilométer hosszan vonul a déli lankák és hegyek között. A folyóról elnevezett Tarn hegyszoros egy áthatolhatatlan árok a Sauveterre és a Méjean mészkőfennsík között. A folyó itt mély folyosót vájt, és a sziklafalak lábánál folyik. A közeli kiránduló-utakról megnézhetjük, ahogyan legalább negyven, föld alól felbukkanó folyó torkollik, majd zuhatagként aláhullik a Tarn vizébe. A folyó ugyan nem hajózható, de a tutajozás közkedvelt sport a Tarn szinte egész hosszán.
A Cévennek Nemzeti Park
A Cévennek Nemzeti Park jórészt hegyvidék a Cévennek hegység kanyarulatának szívében, amely kiterjedése révén (91 500 hektár) legjelentősebb a hét francia nemzeti park közül. Ez az egyetlen olyan park, amelynek területén emberek is laknak. Az Unesco "Bioszféra Világtartalékainak" listáján szereplő terület mészkőfennsíkjai főleg a ragadozó madarak paradicsoma. A növény- és állatvilág is épp oly változatos, mint a természeti környezet, hiszen a park területén csaknem kétezer növényfaj él.
A Cévennek-ben három útvonalon szerveznek kirándulásokat, ezért érdemes érdeklődni a nemzeti park központjában.
Vízi kalandok
A Cote Vermeille (piros part) a spanyol határ előtt húzódó néhány kilométernyi partszakasz, ahol a Pireneusok lassan "belecsúszik" a tengerbe. A piros part kis öbleiben a legmodernebb sportközpontok és eszközök állnak a turisták rendelkezésére. Ezen a partszakaszon ugyanis igen kedvelt minden vízi sport: vízisíelés, vitorlázás, szörfözés, fun-board, búvárkodás, tengeri motorozás, a tengeri kajak, de vannak, akik egyszerűen csak sárkányt eregetnek a parton kikapcsolódásképpen.
A vízisportok szerelmesei azt mondják, hogy a szél és a nap egyedülálló összjátékának köszönhetően Languedoc-Roussillon az egyik legjobb terep Európában vitorlázásra és szörfözésre. A tavakat összekötő vontató utak mentén rengeteg turista szórakozik és drukkol a futamok résztvevőinek.
Folyami turizmus
A Canal du Midi és a Robine-csatorna közel 300 kilométeres távon nyújt lehetőséget a táj és a falusi életmód megismerésére. A turisták a megkapó táj mellett rózsaszín flamingókat, camargue-i bikákat, és kis halászkikötőket láthatnak. A folyami út átszeli Aude vidékét, ahol olyan történelmi városok előtt csordogálnak el az utazók, mint Carcassonne és Narbonne és Béziers.
Hajók a Canal du Midin
Az utazás során rengeteg műemléket látni, amelyek főleg XIV. Lajos uralkodása alatt épített technikai bravúrok. Ezek közülük legérdekesebbek a Fonsérannes hét zsilipjének lépcsősora, Béziers csatornahídja és az Agde-i kerek zsilip.
Dél-francia konyha
Languedoc-Roussillon olyan régió, ahol a konyhafőnökök és szakácsok általában a saját termékeiket a velük fogyasztott borokkal együtt népszerűsítik. Franciaország déli részén tehát a borválasztással nincs gondjuk a turistáknak.
A legkedveltebb fogások közé tartozik a Tau-medencében található Bouzigues városka osztrigái és kagylói. A Tau-tó és környéke napjainkban a Földközi-tenger legfontosabb kagylótenyésztő központja és az első étikagyló-tenyésztő hely Franciaországban. Nyersen vagy sütve-főzve, néhány csepp citrommal ízesítve, petrezselyemmártásban, héjukat megtöltve, serpenyőben vagy "parázson" sütve fogyasztják. Ha dél-franciaországban járnánk, feltétlen meg kell kóstolni csakúgy, mint az olivabogyót.
Ezen a vidéken az olajbogyónak két változata van: a picholine és a lucques, amelyeket aperitifhez kínálnak, vagy salátaként fogyasztanak. Érdemes megkóstolni az aramoni (Gard) olívaolajat is, amit nyers salátákhoz használnak általában, míg az Hérault-i olívaolajjal inkább a főtt ételeket ízesítik. Az isteni tapenade-ot (olívabogyópüré) leggyakrabban pirítósra teszik, és szintén az aperitiffel kínálják.
Avignon és Nimes közelében Uzege és le Gard települések környékén koncentrálódik a francia szarvasgomba-termelés 16 százaléka. Megközelítőleg 1-2 tonnát termelnek itt évente a csemegéből. A szarvasgombát novembertől márciusig árulják Uzés, Bagnols sur Ceze és Anduze (Gard) piacain. Luxus termék, amelyet csak év végi ünnepek alkalmával fogyasztanak, annak ellenére, hogy íze január végén a legfinomabb.
Mindent összevetve a legtipikusabb dél-francia élelmiszer Cévennek-vidéki pélardon, vagyis a kecskesajt. A friss, a lágy, az érlelt és a száraz pélardon egyaránt ízletes. A pélardon sajttálat egyre gyakrabban kínálják az étlapokon, fogyasztható melegen is, előételként dióval vagy mézzel, de olívaolajba is pirítják különféle fűszernövényekkel ízesítve.
Sz. K.