Sok más mellett a Perito Moreno gleccser is a sarkvidékeken kívüli magashegységi gleccserek közé tartozik, ami azt jelenti, hogy hőmérsékletük nagyon közel van az olvadásponthoz, azaz egy egészen kis mértékű klímaváltozásnak is visszafordíthatatlan hatása van. Ezek a gleccserek a felmelegedés legérzékenyebb jelzői. A gleccserek állandó mozgásban vannak, növekednek, vagy visszahúzódnak (egyébként ez utóbbi is teljesen normális), de a visszahúzódás mértéke az, ami aggasztja a tudósokat.
A Perito Moreno egyébként még viszonylag stabilnak tekinthető a többi hasonló jégfolyamhoz képest, sőt a mintegy 50 patagóniai gleccser közül - két másikkal együtt - épp ez az, amelyik jelenleg is hízik. A helyzet hasonló a világ többi részén is, a sarkvidékeken kívüli gleccserek komoly veszélyben vannak. Közöttük olyan híres jégmezők is vannak, mint a Kilimandzsáró csúcsán lévő - Hemingwayt is inspiráló - Furtwangler-gleccser, amely néhány éven belül - az előrejelzések szerint 2020-ra - vélhetően teljesen eltűnik.
Az Alpok területén lévő gleccserek szinte mindegyike csökkenő fázisban van, már évszázadok óta, noha még egyik sem tűnt el teljesen. Ausztria legnagyobb jégfolyama, a Pasterze példázza legjobban, milyen folyamatok játszódnak le a régióban. A gleccser már a 19. század közepe óta folyamatosan csökken és jelenlegi kiterjedésének mintegy 60 százalékát veszítheti el 2100-ig. Alaszkában pedig a kilenc nagyobb gleccser közül nyolc visszahúzódóban van - írja az Msnbc Travel.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a világ összes gleccsere rövid időn belül eltűnik: a sarkvidékeken kívüli gleccserek csupán egy százalékát teszik ki a világ összes gleccserének. A nagy többség úgynevezett sarki gleccser, amelyek egyrészt sokkal vastagabbak a többinél, másrészt pedig hőmérsékletük is jóval fagypont alatt van, ezért kevésbé érzékenyek a hőmérsékletváltozásra. Ezek közül néhánynak természetesen csökkenhet a mérete - főleg azoknál, amelyek közvetlenül az óceánok partján vannak - de nem várható, hogy a közeli jövőben ezek eltűnnének.
A legszebb gleccserekért kattintson a képre
Ironikus módon az olvadó jég nem elriasztja, hanem vonzza a turistákat: az Antarktiszra 2009-ben már több mint 35 ezer turistát várnak, pedig nem kifejezetten olcsó mulatság eljutni ide. Ez többszöröse az egy évtizeddel ezelőtti látogatók számának. A turistacsoportok többsége Dél-Amerikából indul hajóval, hogy aztán rövidebb-hosszabb utazásokon fedezze fel a kontinens egyre nagyobb számban látogatható és elérhető hegységeit, öbleit, gleccsereit.
A felmérések szerint ugyanakkor maguk a turisták kevés közvetlen kárt okoznak, sokkal nagyobb veszélyt jelent az egyre nagyobb mennyiségben felhalmozódó szemét, illetve a légszennyezés. Az Antarktisz megóvása érdekében már számos szabályozást léptettek életbe a különböző államok és nemzetközi szervezetek, de ezek hatékonysága egyelőre csekély.
Sok esetben egyébként a gleccserek nagyobb veszélyt jelentenek a turistákra, mint fordítva. Minden évben átlagosan három turista veszti életét valamilyen baleset következtében: legtöbben gleccserszakadékba zuhannak, vagy a gleccserek felszíne alatt lévő vízzel teli csatornákba esnek. Akik elsőként járnak ilyen vidéken éppen ezért kötelező szakavatott vezetőt fogadniuk, aki pontosan ismeri a terepet és fel tudja készíteni a turistákat a váratlan helyzetekre.
A világ legszebb gleccsereinek nagy részénél egyáltalán nem kell a jégmezőre tennünk a lábunkat ahhoz, hogy gyönyörködhessünk bennük. Sok helyütt kilátóteraszok, megfigyelőpontok állnak a turisták rendelkezésére, ahonnan biztonságosan figyelhetők meg ezek a gyönyörű képződmények.