Sivatagi kész átverés show

Szinte nem telik el úgy hónap, hogy ne jelenne meg híradás egy újabb gigantikus építkezésről, egy újabb dubaji csodáról, amely ha elkészül, a világ legmagasabbja, legnagyobbja, de mindenképpen az egyik legkülönlegesebbje lesz. Az utóbbi évtizedben az emírség kitűnő marketingmunkával elérte, hogy az üzleti életben megkerülhetetlen tényezőként tekintsenek rá, és hasonló a szándék az idegenforgalomban is. S bár a turisták száma évről évre nő, Dubaj még messze van attól, hogy érdemben felvegye a versenyt Párizzsal, vagy Rómával.

Dubaj várostérképét keresztül-kasul behálózzák a különböző színnel jelölt metróvonalak, de ha a kicsit is tájékozatlanabb turista a megállók helye után érdeklődik, hamar kiderül, hogy bizony még egyetlen méter vágány sem készült el hálózatból, amely ráadásul nem is a föld alatt fut majd, hanem az egész várost lefedő magasvasút formájában készül el. Ez csak az egyik meglepő dolog, amellyel az ide érkező külföldi az első napokban szembesül.

A három Palm közül ez már elkészült

Néhány itt töltött nap után már nem is annyira meglepő, hogy azok a híres építmények, amelyekkel nap mint nap találkozunk a hírekben (mesterséges szigetek, óriási témapark, a világ legmagasabb felhőkarcolója és egyebek), a térképen mind-mind u/c megjelölést kaptak: under construction, azaz építés alatt. Az első és legszembetűnőbb élménye a külföldinek, hogy a város egyetlen nagy építkezési terület. A három megjelölt mesterséges sziget közül csupán a Palm Jumeirah készült el, úgy ahogy, a többi, egyébként méreteiben jóval nagyobb építmény még erősen negyedkész állapotban van. Hasonlóan több más, nagy médiavisszhanggal beharangozott óriás-beruházáshoz, a tényleg lenyűgöző méretű, tű alakú felhőkarcoló, a Burj Dubai (Dubai-torony) már áll, de még messze van attól, hogy meg is nézhessék a turisták. A Palm mestersége szigetein is állnak már a villák és néhány szálloda is, de korántsem az összes. A felhőkarcolók felét még építik és szemmel láthatóan a már elkészült épületek lakásait sem sikerült mind eladni. Helyi adottság, hogy a házakat homokra építik, füves terület nagyon kevés van, így annak ellenére, hogy nincs szemét az utcákon, a por miatt az az ember érzése, hogy mindig mindenhol kosz van. Az első benyomás tehát a csodálat helyett inkább a csalódásé.

Ilyen lesz a Burj Dubai, ha elkészül

Amit nagyban növel egyébként a szinte minden napszakban állandó és áthatolhatatlan közlekedési káosz, amelyhez foghatót talán még Mumbaiban sem látni. Ennek oka természetesen a hihetetlenül olcsó üzemanyagárakban (egy liter 95-ös kb. 80 forintba kerül), az autók árában (egy nálunk 10-12 millió forintért vesztegetett Chrysler például 5-6 millió forintért elvihető a szalonból, egy négyéves alig használt 7-es BMW-ért pedig 2,5 millió forintnak megfelelő összeget kért a használtautó kereskedő), valamint az időjárási viszonyokban keresendő. A hőmérséklet így október vége felé 35 és 40 fok között van napközben, ami sokszor még a helyieknek is elviselhetetlen, így aki teheti - és szinte mindenki megteheti - inkább a légkondicionált Lexusokban, Porschékban és Land Roverekben tölti napjainak nagy részét.

Irreális ingatlanárak

A dubaji csoda egyik elengedhetetlen része, elhitetni mindenkivel, legyenek bár cégek, vagy magánszemélyek, hogy aki valamit is számít a cégvilágban, vagy a hírességek között, rendelkeznie kell dubaji ingatlannal. Ennek megfelelően valószerűtlenül magasak az ingatlanárak, s legalábbis kétséges, hogy ilyen árak mellett meddig van fizetőképes kereslet. A helyi hirdetési újságban egy egyszerűnek mondható négyszobás villáért a Palm-on nem kevesebb, mint 750 millió forintot kérnek el.

A dubaji sejk eltökélt célja, hogy készülvén a valóban hihetetlen mértékű gazdagságot biztosító olaj utáni időkre, az egykoron tengeri kereskedők, gyöngyhalászok és sivatagi beduinok lakta emírségből igazi turistaparadicsomot varázsol. Az ehhez vezető kétségtelenül impozáns és merész tervek már készen vannak, s a látványosságok és az infrastruktúra egyes részei már el is készültek, anyagi korlát pedig egyszerűen nincs. A város közepén lévő, de ennek ellenére folyamatosan bővülő és fejlődő repülőtér mind méreteit, mind szolgáltatásainak színvonalát tekintve valóban lenyűgöző. Itt találkoztunk először a filmekből már ismert írisz-vizsgálattal, amin minden beérkező külföldinek át kell esnie még az útlevélvizsgálat előtt.

A város Jumeirah nevű partszakaszán található néhány, főként ötcsillagos szálloda, amelyek méregdrága áron kínálják szobáikat. Nagy előnyük viszont, hogy mindegyikhez tartozik saját tengerpart. Aki nem közvetlenül a tengerparton lévő szállodában száll meg, bajban lehet, ha strandra szeretne menni, ugyanis a strandkultúra errefelé finoman szólva sem erős. Vannak úgynevezett beach-parkok, ahová néhány dirham leszurkolása ellenében bárki beléphet. Ezek az elkerített partszakaszok ápoltak, többnyire füves ligetekkel, parkokkal tagoltak, vannak itt szépen tisztét tartott öltözőhelyiségek, büfék és minden, ami kell, ugyanakkor meg kell szokni - főként az európai hölgyeknek - a sok bámuló tekintetet.

A Burj al Arab hotel

Foglalás előtt érdemes pontosan utánanézni a kiválasztott szállodának, ugyanis sok, "beach hotel"-ként megjelölt szállodát legalább egy forgalmas út és több sornyi villa választja el a tengertől. Az egyik elegáns ötcsillagos szálloda hirdetése például kitűnő homokos partot mutat, pálmafákkal, napernyőkkel, csak épp azt felejti el közölni a gyanútlan turistával, hogy a partszakasz és így a szálloda is egy hatalmas hajógyárra néz. A legtöbb szállásfoglaló oldalt böngészve azt találjuk, hogy egyáltalán nem olcsók a helyi szállások. Aki csak pár napra érkezik és nem elsődleges szempont, hogy elegáns élményszállodában nyaraljon orosz turistahadak között, érdemesebb a Dubajjal szomszédos emírségben, a vele gyakorlatilag egy várossá nőtt Sardzsában próbálkoznia. Itt egy 2-3 csillagos apartman-hotelben 90-100 dollárért kaphatunk szobát reggeli nélkül egy éjszakára, ami kifejezetten jó árnak tekinthető.

Inkább ide: Dibba a keleti parton

A dubaji partok mentén lévő strandok - már csak a hatalmas hajóforgalom és az építkezések miatt - sem a legideálisabbak, ezért ha valaki kifejezetten a napfürdőzés és a tenger miatt jönne ide, válassza inkább az ország keleti felén, már Sardzsa emírséghez tartozó Fudzseirát. Ezen a részen a tenger is tisztább kicsit és még búvárkodni is lehet, bár figyelni kell a rendszeresen megjelenő algafelhőkre. Jobb a helyszínen tájékozódni és ha megfelelőek a körülmények, itt befizetni egy búvártúrára, mintsem előre, még itthonról foglalni, mert könnyen csalódás lehet a vége.

Hogyan menjünk?

Dubajba Budapestről csak charterjáratokkal, vagy a Smartwings fapados járataival juthatunk el, de nagyobb a választási lehetőség, ha átszállással megyünk. Kijeven keresztül kínálkozik az egyik legolcsóbb megoldás: mi 29 000 forintos áron váltottuk a jegyet illeték nélkül, de ha el szeretnénk kerülni a kijevi repülőtéren az átszálláskor szokásos 2-3 órás sorban állást, célszerű választás lehet Bécsből indulni az Emirates, vagy az Austrian Airlines járataival.

Költeni, költeni, költeni

Dubaj elsőszámú attrakciója bevallottan a vásárlás. Évente legalább egy új gigapláza nyitja meg kapuit a városban, amelyet aztán annak rendje és módja szerint ellepnek a vásárlók. A Jumeirah beach plázáinak egyikében a kasmíri szőnyegkereskedő elmondja, hogy egy-egy új bevásárlóközpont legfeljebb másfél évig megy jól, utána a következő pláza átadásával a régi kimegy a divatból és mindenki az új helyre jár vásárolni. Manapság a két divatos hely a sejk tulajdonában lévő Medinath Plaza és a hatalmas és elegáns Mall of Emirates, ez utóbbi a csúcs a helyiek szemében. Valóban óriási, a budapesti bevásárlóközpontok kis szatócsboltnak tűnnek mellette és itt található a híres Ski Dubai, a fedett sípálya, amiről viszont egy szó jut eszünkbe: gagyi.

A Mall of Emirates és a Ski Dubai

A sípálya is egy a dubaji megalomán beruházások közül, de aki egyszer is lesiklott akár a Normafa, vagy Dobogókő lejtőin, a Chopokról, vagy Kaprunról már nem is beszélve, csak mosolyog a látottakon. Persze az egész inkább a helyieknek szól, sem mint a turistáknak, akik már csak azért is elvétve láthatók az egyetlen pályán, mert egy órányi siklás 200 dirhamba, azaz közel 12 ezer forintba kerül, igaz ezért az árért teljes felszerelést is biztosítanak.

Az árak egyébként a bevásárlóközpont más részein is magasak, akár ruhákat, akár műszaki cikkeket szeretnénk venni. Ha valaki jó áron szeretne vásárolni, a már említett Sardzsa városába érdemes mennie, csupán 10 percre a dubaji nemzetközi repülőtértől. Itt a központi plázában - Central souk - főként a perzsa, kasmíri, afgán szőnyegek közül érdemes válogatni, de az aranyékszerek is kicsivel jobb áron kaphatók meg itt, mint a szomszédban.

Dubajt mégis épp a vásárlás miatt érdemes beiktatni az útitervbe, de egy teljes hét talán sok a városra. Érdemesebb egy 2-3 éjszakás időszakra megállni itt, mondjuk egy nagyobb ázsiai utazás elő, vagy utójátékaként.