Pacalszendvics és bárányfej - utcai ételek a világ minden tájáról

A legtöbb útikönyv arra figyelmezteti az utazókat, hogy, ha kedves az életük, lehetőleg ne fogyasszanak utcán készült ételt, mert egészségtelen, nagy a fertőzésveszély és egyébként is. Pedig ezek az egyszerű ételek adják vissza leginkább a hely hangulatát, s aki kihagyja, nem mondhatja el, hogy igazán megismerte az adott várost, országot. Bhel puri Mumbaiban, pacalszendvics Toszkánában és bárányfej Marokkóban.

Manapság az all inclusive társas utazások korában a legtöbb turista elegáns éttermekre, hatalmas svédasztalos reggelikre és a szálloda konyhafőnökének alkotásaira vágyik, ha befizet egy-egy több százezres utazásra. Az utcai étkezés eddig jobbára csak a kispénzű hátizsákos utazókra maradt, pedig a legjobb kulináris élvezeteket hagyja ki, aki finnyáskodik, s inkább a drágább éttermeket, rosszabb esetben a gyorsétterem-láncokat választja, holott a hangulatos utcai standoknál ennek töredékéért is jól lehet lakni, ráadásul többnyire a helyiek körében.

Kezdjük mindjárt egy valóban nem mindennapi eledellel, ami a magyarok számára sem ismeretlen, igaz talán kisebbségben vannak azok, akik szívesen fogyasztják honfitársaink közül. A pacalról, azaz a marha gyomorfalának belsejéről van szó, amit Firenzében szendvicsben elkészítve kínálnak.

Pacal szendvics

Nyers és főtt állapotában valóban kifejezetten gusztustalan dologról van szó, de ha megpróbálunk elvonatkoztatni az illattól és a látványtól, könnyen rajongóvá válhatunk. A firenzeiek fokhagymával párolják a pacalt egészen addig, míg omlós puha nem lesz, majd összetekerik és erős szósszal, vagy kapribogyóból és petrezselyemből készült csípős mártással, friss zsömlében, vagy kenyérben szolgálják fel.

S, ha már szendvics, Dél-kelet Ázsia, azon belül is Vietnam kihagyhatatlan utcai étke a banh mi szendvics, ami már csak a francia gyarmati idők öröksége miatt is leginkább egy hatalmas bagettre emlékeztet. Az ismert francia kenyérféleségnél ugyanakkor némileg puhább, omlósabb, mivel a tésztájában egy kis rizs is van. A belsejében sült disznóhús-darabkák, friss uborka, sárgarépa és helyi zöldségek vannak. Legtöbbször csípős szósszal leöntve kínálják. Nagyon finom étel és ami különösen vonzóvá teszi, hogy hatalmas és pusztán 50 forintba kerül.

Banh mi

Maradva még Ázsiánál, egy kicsivel nyugatabbra, Thaiföld fővárosában, Bangkokban sem kell kétségbeesnie a turistának, ha az utcán szeretne étkezni: a választék hatalmas. A helyiek egyik kedvence, amit az utazók sem hagyhatnak ki, a som tam, azaz a zöld papaya saláta, amely a négy ízvilág, a sós, az édes, a keserű és a csípős tökéletes elegye. A saláta alapja az éretlen papaya, hozzávalói pedig a mogyoró, szárított garnélarák, leöntve egy kis halszósszal, pálmacukorral és lime-mal. Az étel Bangkokban bárhol kapható, de a Chatuchak hétvégi piacon kínálják a legfinomabbakat.

Ha Ázsiában egyetlen várost kellene megjelölni, ahol a legszínesebb és legfinomabb az utcai árusok portékája, akkor az egyértelműen Szingapúr lenne. Közhely, de Ázsia legjobb indiai, thai és kínai ételeit itt lehet megtalálni. A híres szingapúri kifőzdékben, a warungokban nemcsak kitűnő ízű, hanem megdöbbentően olcsó ételeket lehet kapni, bár a városnak nem ez a szándékolt imázsa.

Ha valaki igazán jót akar enni Szingapúrban, estefelé látogasson el a kínai negyed utcai kifőzdéinek egyikébe, garantáltan nem fog csalódni. Aki pedig a higiénés feltételek miatt aggódik, a közismerten patyolat tiszta Szingapúrban még itt, a zsúfolt, szagokkal és illatokkal teli kínai negyedben sem kell aggódnia. A hely kormányzat ugyanis nagyon szigorú feltételeket szab az árusoknak, s csak ezek teljesítésével nyithatják meg és üzemeltethetik kifőzdéiket. Az árusokat rendszeresen ellenőrzik, így a minőségre itt egyáltalán nem lehet panasz.

Természetesen nem kell ilyen messzire, ha az adott nemzetre jellemző specialitásokat szeretnénk kóstolni egy városnézés alatt például. Elég csak Berlinig mennünk, ahol talán többféle virsli és kolbász kapható, mint ahány sajt Franciaországban. A berlini fűszeres virslit a hot-doggal ellentétben felvágva ketchuppal, paprikával és csípős curry-vel kínálják A legjobb helyeken a virslit speciálisan egyedi szósszal szervírozzák, de mindegyikben közös, hogy illik egy korsó hideg sörrel leöblíteni.

Fűszeres virsli

Talán egyetlen ország sem büszkélkedhet annyira markáns és felismerhető konyhakultúrával, mint a kontinensnyi India, ahol külön hagyományai vannak az utcai étkezésnek. Az európai embernek nem teljesen veszélytelen az utcai árusok portékáinak kipróbálása, de ez nem elsősorban a tisztaság, sokkal inkább a fűszerek különbözősége miatt van. Aki mégis veszi a bátorságot és kipróbálja valamelyik különlegességet, legjobban teszi, ha Mumbaiban Chowpatty beach bódéinak egyikében próbál szerencsét. Esténként hatalmas tömeg gyűlik itt össze és az árusok fennhangon hirdetik, hogy az ő árujuk sokkal olcsóbb és finomabb a szomszédénál.

Bhel puri

Az egyik legfontosabb utcai étel a bhel puri, ami puffasztott rizsből, vékony sült tésztából, paradicsomból, vöröshagymából és korianderből álló massza. Miután kisütik, a felszolgálás előtt egy csípős szósszal öntik le, amelytől a rizs kicsit nedvesebb lesz, s az étel maga valósággal megelevenedik.

Bármennyire is furcsa, a legjobb és a valódi sült krumplit nem Franciaországban, hanem egy kicsit északabbra, Belgiumban lehet kipróbálni. A legtöbb országban a sült krumplit méltatlanul köretként szolgálják fel, de nem Belgiumban, ahol a brüsszeli utcai ételek közül az egyik elsőszámú. Városszerte apró pavilonokban, papírtölcsérben árulják a frissen átsütött krumpli-szeleteket, s hozzá egy jó adag majonézes öntet dukál. A legjobb helyeken egy speciális fajtát, a bintje-t használják, amelyet tiszta mogyoróolajban sütnek át egymás után kétszer.

Arepa

S, hogy az amerikai kontinens se maradjon ki, említsünk meg egy olyan ételt, amely a kolumbiai emberek kedvence. Furcsamód egyébként a dél-amerikai országok közül egyedül itt tekinthető fontosabb ételnek a rizs, mint a kukorica, az utóbbiból készült arepa mégis az egyik legismertebb jellegzetesség. Az arepa tulajdonképpen egy kukoricakorpából készült sütemény. Olyasmi, mintha egy palacsintára kukoricából készült kenyeret morzsolnánk, megtöltenénk tojással vagy sajttal, amit aztán olajban kell kisütni. Ezt az egyszerű ételt ne is keresse senki az éttermek étlapjain, kizárólag az utcákon árusítják, parányi kis kocsikon.

Számunkra talán kicsit bizarr, de tipikus marokkói utcai étek a bárányfej, pontosabban annak húsa. A Jemaa el-Fna, Marrakesh nyüzsgő medinája estefelé, miután a tűző nap lebukik átalakul egy hatalmas szabadtéri étkezővé, ahol közel 100 kifőzdében kínálják a finomabbnál finomabb helyi specialitásokat. A számtalan fogás közül a legfurcsább, de mindenképpen kötelező tétel a bárányfejről lehántott, enyhén émelyítő illatú hús, amit aztán ropogós kenyérrel kínálnak, és köménnyel, valamint sóval szórnak be. Az étel legalább annyira megdöbbentő, mint a környezet, ahol fogyasztják. A téren körös körül zajos kifőzdék, mutatványosok, kígyóbűvölők, zenészek szórakoztatják a tömeget, akárcsak az Ezeregy éjszaka meséinek kellős közepén lennénk.