Veronika Janke és Matthias Riedel Heidelbergből Ulmig kerékpáron utazott, ott szálltak vízre október 13-án. A bicikliket az 5,2 méter hosszú túrakajakjukon viszik magukkal, mert azt tervezik, hogy a Duna torkolatától két keréken folytatják útjukat egészen a Bajkál-tóig.
Korábban kerékpárral már jártak Magyarországon, ami mély nyomot hagyott bennük, szerették volna újra látni. Veronika pedig Ázsiában is volt, s az utazás felkeltette érdeklődését más népek kultúrája iránt. Így született meg a különös kaland ötlete.
A huszonhat éves lány asztalos, harmincéves barátja pedig nyáron fejezte be egyetemi tanulmányait. Miként az MTI-nek elmondták, azért nem vártak tavaszig, a jó idő beálltáig, mert útjuk akár két évig is eltarthat, s ezalatt nem lehet elkerülni azt, hogy télen is vízen legyenek.
A hideg eddig nem okozott gondot nekik annak ellenére, hogy az elmúlt napokat kivéve reggeltől estig vízen voltak, az éjszakát pedig sátorban töltötték. Matthias elmondta, hogy napjaikat többnyire evezéssel töltik, és a természet szépségében gyönyörködnek. Ha nagyobb városba érnek, megnézik annak nevezetességeit.
Az eltelt hetek során mindenütt kedvező fogadtatásra leltek, segítő szándék fogadja őket. A tisztálkodás sem okoz gondot, többnyire hajókikötőkben, csónakházakban vagy - mint Pakson is - uszodában van lehetőség fürdésre.
Pakson a terv szerint nem időztek volna, de a jégzajlás miatt meg kellett állniuk. Kényszerpihenőjükön újabb kellemetlenség érte őket, ellopták személyes holmijuk egy részét és irataikat. Az atomvárosban a kompkikötőnél vertek sátrat, és most arra várnak, hogy biztonságosan hajózható legyen a folyó, esetleg előkerüljenek a személyes iratok. Veronika és Matthias azt tervezi, hogy a következő hosszabb pihenőt Belgrádban tartják majd.