Kutyával a Balatonban

Minden évben újra és újra előkerül a kutyafürdőhelyek kérdése a Balaton mindkét partján. A szakértők szerint azért nehéz ez az ügy, mert nem jogi, hanem inkább társadalmi kérdésről van szó, ahol érvek és ellenérvek feszülnek egymásnak. A strandolók szerint önmagában még nem elég a tiltó táblák hiánya, mert gondolni kéne azokra az emberekre is, akik az adott helyen esetleg okkal nem örülnek a kutyák fürdetésének. Mindeközben az orvosok véleménye az, hogy higiéniás szempontból a kutyák semmivel sem veszélyesebbek, mint például a hattyúk, amelyek köztudottan a vízbe ürítenek. Persze a leleményes kutyabarátok ebben a kényes helyzetben is megtalálják a járható utat.

Jogos igényként értékelik felvetésüket a kutyás nyaralók, akiknek már gyakran a szálláshely kiválasztása is gondot okoz. Míg a kempingek többnyire minden probléma nélkül fogadják a kutyákat és gazdáikat, a panziók és hotelek kevésbé megértőek az állatbarátokkal szemben. Általában higiéniás okokra hivatkoznak. Érdekes kivétel például az éttermek esete, ahol higiénia ide vagy oda, többnyire pozitívan állnak hozzá a kérdéshez. A tapasztalatok szerint nemcsak a teraszokon, de az éttermekben is szívesen látott vendégek a jól nevelt kutyák. Sőt, a pincérek ilyenkor nyáron minden kérés nélkül, szinte azonnal hozzák a szomjoltásra szánt vizes tálakat.

A strandra nem, de a vízbe igen

A kutyafürdetés témájában jelenleg egy furcsa ellentmondás van érvényben. A strandok esetében a tiltás egyértelmű és jogilag is szabályozott. Ennek értelmében a kijelölt fürdőhelyekre nemcsak kutyát, de bármilyen más állatot sem szabad bevinni. Ez alól kivételek a vakvezető kutyák és a biztonsági őrök kutyái. Ugyanakkor egy szintén érvényes jogszabály szerint a tó északi és nyugati partjától mérve 500, a déli parttól mérve 1000 méteren belül bárkinek, szabadon lehet fürdenie. (Kivéve a hajózási útvonalakban, vízkivételi művek, egyéb vízi műtárgyak, komp- és rév-átkelőhelyek 100 méteres körzetében, a kikötők, kijelölt zárt vízisí közlekedésére szolgáló pályák területén és ott, ahol azt külön tiltó tábla jelzi.) Nincs külön négylábúakra vonatkozó tiltó rendelet.

A kutyatulajdonosok rájöttek, hogy hogyan oldhatják fel ezt az ellentmondást. Jogi akadálya annak például nincs, hogy valaki a "vad parton" csónakba vagy vitorlásba szálljon és behajózzon, majd ott fürödjön a kutyájával. A legleleményesebbek egyszerű tutajt építenek, vagy olcsó gumicsónakot vesznek, és azzal eveznek be, kikerülve a strandokat és a kijelölt partmenti fürdőhelyeket. Mivel azonban erre nincs mindenkinek lehetősége, a kutyatulajdonosok olyan kijelölt helyre tartanának igényt, ahol már a part mellett is lehet fürödni.

Ahol biztosan lehet

A tutajos megoldáson túl, a helybéli kutyások már kitapasztalták a legjobb helyeket, ahol senkit sem zavarnak. Az egyik ilyen, a tihanyi belső-tó. A falu felől könnyű megközelíteni és a közelben parkoló is található. A tó természetvédelmi területnek számít, ami még önmagában nem probléma, de a túlszaporodó kék algák állítólag az emberre veszélyesek, az érzékenyebb bőrűeknél kiütéseket okozhatnak. A tihanyi belső tó tehát nem a Balaton, vagyis csak a kutyák fürdetésére van lehetőség, de a gazdik legalább nyugodtak lehetnek, mert ez teljesen legális, és nagyon szép környezetben tölthetik el idejüket a kedvenceikkel.

A másik kutyás fürdőhelyet Balatongyörökön, a bicikliúton a strandtól Balatonederics felé haladva találjuk. Itt nincs külön engedélyező tábla, de tiltó sem, ami a kutyafürdetés esetében már elég ahhoz, hogy éljünk a lehetőséggel.

Még nem ismerték fel a lehetőséget

Győrffy Árpád, a Balatontipp Strandkalauz főszerkesztője szerint a partmenti önkormányzatok még nem ismerték fel a kutyafürdetésben rejlő lehetőségeket, vagyis azt, hogy egy újabb, igen széles réteg számára lehetne vonzóvá tenni a Balatont, és egyben bővíteni a szolgáltatások mennyiségét. Szerinte érdemes a kérdéssel a jövőben többet foglalkozni, hiszen az érdeklődés óriási.

Többek szerint az is komoly érv, hogy a kutyatartók, ha nem is tartoznak mindannyian fizetőképes réteghez (a felmérések szerint A,B státuszúak) egy csekély összeggel valószínűleg akkor is hajlandóak lennének hozzájárulni a kutyaúsztatáshoz. Ha találnának kijelölt helyet, a kutyafürdőzés intézményesülhetne, és nem lennének szóváltások a strandokon.

Arra sem lenne szükség, hogy az illetékes önkormányzatok egységes állásponton legyenek, hiszen ha csak minden harmadik település élne a lehetőséggel, az már sok kutyás családot csábítana a Balatonhoz.

A világon számos példa van arra, hogy természetes állóvizekben négylábúak is fürödjenek. Ezeket a területeket az egyezményes DFA (Dog Friendly Area) jelzéssel látják el. Európában is bőven van példa. Hogy csak néhányat említsünk, ilyen a Zürichi-, a Bodeni-, a Greifeni-, és a Wörthi-tó. Általában a tengerekben sem tiltott a kutyák úszatása, hacsak erre vonatkozó tiltó táblát nem látunk. Görögországban, Horvátországban például már vannak bejáratott kutyás helyek.

Hozzáállás kérdése

A kutyatulajdonosok szerint, az átlagemberek hozzáállása maradi, véleményt pedig főleg érzelmi alapon mondanak. Mivel a vízimadarak látványa valahogy hozzátartozik a természetes tavak világához, az emberek többségének nem tűnik föl hogy sirályok, hattyúk és kacsák élnek, párosodnak, táplálkoznak és ürítenek a tóba. Ugyanakkor egy kutya látványa "tájidegen" és a legtöbben azonnal a koszra, illetve a fertőzésekre gondolnak. Az orvosok ugyan nem foglalnak egyértelműen állást, de azt határozottan leszögezik, hogy egy kutya semmivel sem okoz több vagy komolyabb veszélyt az emberre nézve, mint például egy hattyú.

A kutyatulajdonosok bíznak benne, hogy az elmúlt években egyre szépülő és reneszánszát élő Balatonon a bicikliutak és infrastrukturális fejlesztések után terítékre kerülhet a kijelölt kutyafürdető helyek kérdése is.

Sz.K.