A létesítmény Szarajevótól mintegy 50 kilométerrel nyugatra, a Konjic melletti Prenj (Prednje) hegységben van, s 4,6 milliárd dollárba került. Ezzel Jugoszlávia harmadik legdrágább katonai objektumává vált az ugyancsak boszniai Bihacnál lévő földalatti repülőtér (8,5 milliárd dollár) és a horvátországi Split Lora nevű haditengerészeti támaszpont (5 milliárd dollár) mögött.
A bunker, amely 25 kilotonnás nukleáris robbanás ellen is védelmet nyújt, 25 ezer négyzetméteren épült, s ebből 6 ezer négyzetméter a lakóterület. Titó tölgy- és dióburkolatú dolgozószobáján kívül jutott hely benne Jugoszlávia first ladyje, Jovanka Broz luxusberendezésű, hatalmas tükör uralta külön szobájának is.
A patkóalakú létesítménybe evakuálták volna súlyos válsághelyzet, nukleáris támadás veszélye esetén a legfelsőbb jugoszláv politikai és katonai vezetést. Ezért a bunkert úgy szerelték fel, hogy ne csak lakóhelyként, hanem legfelsőbb parancsnoki harcálláspontként is használni lehessen. Berendezései megfelelő klimatikus körülményeket biztosítanak: 21-23 Celsius-fokos hőmérsékletet, s 50 és 80 százalék közti páratartalmat.
Azoknak, akik a szarajevói kormánydöntés nyomán turistaként felkeresik a sosem használt luxusmenedéket, lesz mit látniuk. Vadonatújan maradt ugyanis meg, még a Banja Luka-i papírgyárból kikerült vécépapírtekercsek is teljes épségben találhatók a fürdőszobákban, mellékhelyiségekben.