Török kori emlékek a Dél-Dunántúlon

Magyarország történelmének egyik meghatározó időszaka volt a török uralom 150 éve. Az idegen hódoltság, az ország több részre szakadásának negatívumai mellett számos kulturális, építészeti emlékekkel is gazdagodott az ország ezen időszak alatt. Szerencsére e tárgyi emlékek közül több igen jó állapotban maradt fent. Az alábbiakban a Dél-Dunántúlon található török korabeli emlékekből mutatunk be néhányat.

Pécs

Amikor a város 1543-ban végleg a törökök kezére került, a megszállók saját igényeiknek megfelelően szinte teljesen átformálták Pécset. Minaretek, mecsetek, fürdők épültek. A város egy igazi keleti várossá alakult, s e korszak épületeivel ma is találkozhatunk a pécsi belvárosban járva.

A legismertebb török korabeli épület a Széchenyi tér középpontjában álló Gázi Kaszim pasa dzsámija, a város egyik jelképe. A török kor előtt is állt már itt templom, és a hódítók kezére épségben került. Ennek ellenére teljesen lebontották és a helyén építették fel saját templomukat. A dzsámi a többi magyarországi török építménnyel egyezően négyzet alaprajzú, három boltszakaszos előcsarnokú, minaretes típusú. Dobon nyugvó félgömbkupola fedi. Valószínűleg 1543-1546 között épülhetett. Névadója Kaszim pasa eszéki, mohácsi, pécsi szkanderbég, később budai pasa volt. A török uralom után a jezsuitáké lett a dzsámi, akik fokozatosan keresztény templommá alakították át. Az átalakítás áldozata lett a minaret is. Az átalakítások folyamatosan kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen a XX. század elejéig tartottak. A jelenleg látható állapot az 1939-1942 között, valamint az 1959-ben végzett munkálatok nyomát mutatja. A dzsámi ma Belvárosi plébániatemplomként működik.

Jakováli Hasszán pasa dzsámija sokkal inkább eredeti állapotban maradt fent, mint a Gázi Kaszim dzsámi. Az országban egyedüliként a dzsámi melletti minaret is szinte teljes épségben áll. A területre emelt kisebb épület felépítése megegyezik a hasonló célú épületekével. A dzsámi kisméretű kváderkövekből épült, a kupola falát falpillérek tagolják. Tengelye északnyugat-délkeleti, vagyis Mekka felé tájolt. Észak-nyugati sarkán emelkedik a minaret, mely a dzsámi belsejéből közelíthető meg. A 22,5 méter magas torony a körerkély magasságáig eredeti. A körerkély vaskorlátját és a minaret legfelső szakaszát a XIX. században állították helyre. A torony belsejéből nyolcvanhét lépcső visz fel a körerkély szintjére.

Utolsó pécsi látnivalónk a Barbakán, egy, akár önállóan is védhető, kerek kaputorony, amely oldalsó bejárata azt a célt szolgálta, hogy a kapun betörni igyekvő ellenséget a védők oldalról támadhassák. A pécsi barbakán építése Kinizsi Pál nevéhez fűződik, aki a török veszedelem idején erősítette meg a pécsi várat. Ugyan pont a törökök ellen készült, mégis mai állapota a török kori átépítésnek köszönhető. A városi védművek fölöslegessé válásával, a XVIII-XIX. század során házakat éptettel a barbakánnak, amelyeket csak az 1960-as években bontottak le, megfelelő állapotúvá hozva, ezáltal a műemléket. A barbakán tetejéről gyönyörű kilátás nyílik Pécs belvárosára.

Szigetvár

Szigetvár a mohácsi vesztes csata után fontos szerepet kapott a törökök elleni harcban, hiszen lezárhatta a nyugat felé nyomuló törökök útját. Az évek során több birtokosa volt, végül Habsburg Ferdinánd tulajdonába került.

1561-ben került a vár élére Zrínyi Miklós, akinek nevéhez fűződik a vár legjelentősebb eseménye. 1566-ban Szulejmán szultán Bécs ellen vonult. Az útjában álló Szigetvár azonban - köszönhetően a várat védő 2300 hős katonának - 34 napig feltartotta az ostromló sereget. Végül a maradék túlélő Zrínyi vezetésével kitört a várból és hősi halált halt. A csaknem teljesen szétlőtt várat a törökök újjáépítették. Ekkor alakult ki a vár ma is látható négybástyás épülete.

A várban ma a Zrínyi Miklós Múzeum működik, de itt található az ostrom alatt elhunyt Szulejmán szultán dzsámija is. Az egykori kitörés helyszínén Zrínyi lovas szobra áll. A váron kívül török emlékekkel találkozhatunk a város több pontján is. Szigetvártól 3 kilométerre található a turbéki templom, melynek helyén temették el Szulejmán szultán szívét és belső szerveit. Turbék a mai napig a mohamedánok egyik európai zarándokhelye. A szultán ostrom alatti sátorhelyén épült fel 1994-ben (a szultán születésének 500. évfordulóján) a Magyar-török Barátság park.

Mohács

Mohácson, a Sátorhely-Mohács út mellett találjuk a mohácsi csata emlékére emelt történelmi emlékhelyet. Az impozáns szoborpark 1976-ban a csata 450. évfordulóján nyílt meg, és a vesztes csata mintegy 28 ezer magyar áldozatának állít emléket. Az emlékhely nem pontosan a csata helyszínén fekszik, hanem a feltárt tömegsíroknál.

Az 1526. augusztus 29-e délutánján, alig másfél óráig tartó véres csata nem csak egy volt a magyar történelemben gyakran előforduló vesztes csatákból, hanem a nemzeti tragédia, a kudarc megtestesítője. A mohácsi csata kisebb részben a rosszul megválasztott hadi taktikáról, a vesztes csatáról, nagyobb részben az összefogás hiányáról, az ország cserbenhagyásáról, a teljes megsemmisülésről szól. A csata elvesztése utat nyitott a töröknek Buda felé, és a vereség egyenes következménye lett az ország három részre szakadása. A csatatéren hősi halált halt közel 28 ezer magyar, köztük a király II. Lajos. Az áldozatokat a siklósi vár úrnője Kanizsai Dorottya saját költségén temettette el. Az ágyúgödrökbe, tömegsírokba temetett katonák közül az emlékpark területén feltárt öt tömegsírban körülbelül 400-an nyugszanak.

Az emlékhely kialakítása, a szobrok, műemlékek együttese mind-mind azt a kettős hatást érzékeltetik, melyek egyrészt a kegyeletről és az emlékezésről (a kopjafák, faragott szobrok a 10 méteres kereszt), másrészt viszont átfogóbb, az ország sorskérdéseit taglaló kérdésekről szólnak (a díszes bejárati kapu, a szökőkút, a sétányok körkörös kialakítása).

Márévár

A kevésbé ismert vár a Mecsek északi részén található Magyaregregy közelében. Eltérően az előbbiekben bemutatott épületekkel nem a török kor építő jellegét mutatja. A már a római korban is hadászati célokra használt 314 méter magaslaton egészen a török uralom kezdetéig erős vár állott.

A mostani romok a tatárjárás utáni várépítési hullámban épülhettek. Az 1530-as évekig különböző tulajdonosaik folyamatosan fejlesztették, erősítették. Pécs 1543-as eleste után azonban Márévár is török kézre került. A törökök nem tulajdonítottak hadászati jelentőséget a várnak ezért nem is fejlesztették. A török uralom évei alatt folyamatosan hanyatlott. Az 1700-as évektől már romként tartották számon és az ezt követő háromszáz évben is gazdátlanul állt. Végül az 1960-as években régészeti és felújítási munkákat is végeztek a vár területén.