A turisták valahogy mindig is fogékonyabbak voltak az újító ötletek iránt. Hamarabb kipróbálták a segwayt, vagy a híres velibet (bérbicikli) mint az adott város lakói, akik persze később ugyanúgy rákaptak a zöld utazás ízére. A turisták bátorságára egyszerű a magyarázat: külföldön az emberek nyitottabbak, fogékonyabbak és jó bulinak tartanak sok mindent, amit saját hazájukban nagy valószínűséggel visszautasítanának.
Vannak persze ellenpéldák is, amint amilyen például a twike, (csővázas három kerekes, villanymotorral, akkuval működő kétüléses, műanyaghéjas járgány) angliai esete. A twike-ot előbb magánszemélyek vásárolták, főleg azután, hogy a közlekedési felügyelet engedélyezte a forgalomba helyezésüket. Londonban tehát a twikeok már legálisan használhatják az utakat, sőt ingyenesen parkolhatnak városszerte, rendszámuk is van, vagyis a háromkerekűek a forgalom teljes értékű résztvevői. Az Egyesült Államokbeli Seattleben viszont kifejezetten turisztikai célokra használnák a twike-ot.
A környezetvédők hosszú évek óta kampányolnak a kerékpározás mellett, ám nem mindenki elég fitt, hogy a járművek közötti szlalomozzon, vagy a járdán manőverezgessen. Sokaknak nincs elég bátorsága idegen városban kerekezni, főleg olyan helyeken ahol nincs elegendő kerékpárút. Ettől függetlenül persze, vannak olyan helyek, ahol a bérbringa egészen jól bevált, ráadásul nemcsak a turisták, hanem már a városlakók is előszeretettel használják.
A jó és ötletes kezdeményezések mellett, mint amilyen a segway, vagy a Sopronban és Fertőrákoson is használatos öko-autó, illetve a már említett velib és twike után, most újabb ötlet valósult meg, ezúttal az Egyesült Államokban és Hollandiában.
Előtérben az emberi erő
Az elektromos kisautók vásárlására igen költséges és a reptereken, valamint a golfklubokon kívül csak néhány vállalkozás tartja költséghatékonynak a fenntartásukat.
A kérdés tehát, hogy mivel és hogyan lehetne felcserélni az áram "erejét". Megoldásként az Oregon-állambeli Cave Junctionban élő Charles Greenberg és fia, Chuck megalkotta az FM 4 HumanCart-ot, az emberi erővel hajtható, négyszemélyes városi kocsit, és a turistabusz prototípusát. Az izomautó tulajdonképpen a vasúti hajtány és a kajak találkozásából született, de egyesek szerint Frédi és Béni járgánya is lehetett ötletadó.
A 450 kilogrammos négyszemélyes, acél csővázas jármű első ránézésre olyan, mint a kőkorszaki szakik járgánya, vagy mint egy kórházi ágy. A HumanCart azonban nem pedálos autó. A rendkívül ötletes masina az evező kézmozdulatot forgó mozgássá alakítja át, és meghatja a kerekeket, amelyek előzőleg kerekes székekből szerelték ki és alakították át.
A legénység nemcsak felvenni, de tartani is tudja a forgalom tempóját. A kormányzás a motoros stílushoz hasonlóan a bent ülők balra vagy jobbra dőlésével változtatható, az első kerekek pedig a kívánt mértékben elfordíthatók.
A hátul ülők a helytakarékosság érdekében a menetiránynak háttal helyezkednek el. Mivel az utasok a hátukat egymásnak vetik, szinte minden izmukkal nekifeszülhetnek a hajtásnak. A Popular Science szakmagazin beszámolója szerint a járgány felülről nézve téglalap alakú, csővázas rácsszerkezetű, és karosszériája nincs. A kocsi négy fővel a fedélzetén, egy sima úton óránként körülbelül 60 kilométeres sebességre tud felgyorsulni.
Az alkotóknak ebben az esetben könnyű dolguk volt, hiszen a hajtányt már jóval az autó előtt feltalálták. A vasútépítések korában terjedt el, a pályamunkások ezzel közlekedtek a síneken. Az FM 4 HumanCar négyszemélyes és épp csak az igényekre kellett igazítani a találmányt. Egy stabil vázat, a hajtókart és a működési elvet kellett kitalálni. A szériaautó ára valahol 5 és 17 ezer dollár között lesz.
Egységben az erő: turistabusz is lesz
Harminckét személyes az eddig ismert egyetlen emberi erővel működtetett turistabusz, amelyet a hollandiai Eindhovenben mutattak be. A turisták két sorban, egymással szemben, a menetiránynak oldalt foglalnak helyet, de nem székben, hanem biciklinyeregben. A legkönnyebb dolga a sofőrnek van, aki csak kormányoz és fékez. A konstrukció 2500 kilogrammot nyom. A beleszerelt 300 méter bicikliláncot a 32 utas kollektív ereje hajtja. Az emberi erővel működtetett közlekedési eszköz 20km/órás sebességig gyorsul.
Léteznek természetesen barkácsolt, (nem szabadalmaztatott) példányok is, amelyek inkább vidéken használatosak, mintsem a nagyvárosokban. A működési elv hasonló, csak itt nem egymással szemben, hanem egymásnak háttal ülnek a turisták.
A városi kézihajtány sikere alapján a Greenbergék is elkészítették a fent bemutatott FM 4 HumanCar busz változatát is. Az Imagine nevű városi turistabusz karosszériája a vicc kedvéért egyelőre egy menő sportautó külső jegyeit viseli. A közlekedési eszköz 4 személyes változatban létezik (a tervek szerint lesz 18 személyes is) műanyag védőkarosszériás és elsősorban városnézésre tervezték.
A járgány prototípusát Chicagóban mutatták be a közelmúltban a Föld Napja alkalmából rendezett szakkiállításon. A legnagyobb érdeklődést az váltotta ki, hogy a jármű egy valóságos mini erőmű, hiszen önmaga képes 1 kilowatt áramot termelni. Így a fedélzeten akár mobiltelefont, fényképezőgépet is lehet tölteni, vagy lapotopot is lehet használni városnézés közben.
A biztonság kedvéért azért akkumulátorokról működtethető villanymotorokat is szereltek bele, hogy meredek emelkedőkön segítsék, vagy vészhelyzetben kimentsék az utasokat és a kisbuszt a forgalomból.
A találmány készen áll a sorozatgyártásra, már csak a megrendelőkön és a jövő turistáin múlik, hogy hányan foglalnak majd helyet a környezetbarát buszban és hányan látnak majd fantáziát a spórolásban és az alternatív városnézésben.
A tervező Greenberg nem tagadja, hogy a túlsúlyos amerikai emberek és a mára elviselhetetlenné vált autós forgalom kiküszöbölésére (tudatosan) alapozta az emberi erőre épülő új találmányát.
"Nem kell lebecsülni az ember fizikai erejét - nyilatkozta Charles Greenberg a Popular Scientist hasábjain. Ha minden amerikai hetente akár csak egy nap emberi erővel hajtott járművön közlekedne, megtakaríthatnánk az Öböl-államokból importált kőolaj felét."
Sz. K.