Belgrád megér egy estet

A Lonely Planet a világ bulifővárosának választotta Belgrádot a közelmúltban. Szegedtől csak két óra autóval, az árak elfogadhatók, látnivaló is akad - a szerb fővárosba is érdemes átugrani egy hétvégére.

Előbb megy a magyar turista Bécsbe, Prágába, Krakkóba, az Isztriára, mint Belgrádba, holott utóbbi a déli határszéltől kétórányi autózással elérhető, és már a szerb rendőrök sem büntetik indokolatlanul az áthaladó, sebességkorlátozást betartó külföldieket - ahogy azt tették egy évtizeddel ezelőtt, feltűnő szorgossággal. A fővárosig rövid autópálya-szakaszon és országúton juthatunk el, ha sok időnk van, betérhetünk Szabadkára és Újvidékre is. A határról Belgrádig nagyjából 500 dínárt kell fizetnünk, két részletben, kapunál: ez 1400 forint.

Fotók: Kalmár Csaba

A Száva és a Duna összefolyásánál elterülő, másfél milliós város fő látnivalója a nándorfehérvári diadal (1456) helyszíne, a vár, a Kalemegdan, a körülötte elterülő park, ahol asztalok mögött ücsörgő árusok kínálják portékáikat (háborús sapkák és kitüntetések, jelvények mellett a szokásos vásárfiát), és a köztéri sakkozás minidrámáit akár húszan is figyelik egyszerre. A vár területe kifejezetten szellős, parkosított, nem annyira zsúfolt, mint a budai, és egész környezetével, az alatta és mellette elterülő nagyobb réttel is elkülönül a zajosabb, nyüzsgő utcáktól. A szerb és magyar nyelven írott emlékkő, a kapuk, bástyák, a helyi planetárium mellett török kori sírépítményt is találunk a várban, Damad Ali pasa türbéjét.

A történelmi helytől gyalog sincs messze a belváros, érdemes egy sétát tenni a hely Váci utcán, a Knez Mihajlován, megtekinteni néhány XIX. századi épületet, a közelben lévő Nemzeti Színházat. A belvárosba este is érdemes visszalátogatni, több zenés bár, kocsma várja látogatóit - érdekes módon étterem jóval kevesebb van ezen a környéken, mint italmérő üzemegység. A Köztársaság tér nyüzsgése után jóleshet egy séta az onnan tízperces gyalogútra lévő botanikus kertben, majd újabb tízpercnyi ballagás után eljuthatunk a Parlamenthez (ahol cikkíró látogatása idején épp haragos tüntetők kis csoportja követelte egy politikus lemondását) és a Tasmajdan parkban megbúvó szerb ortodox Szent Márk-templomhoz. Utóbbi az I. világháború után épült egy korábbi helyére, és az ország egyik legnagyobb, legmagasabb temploma, éjszakai kivilágítással is impozáns látványt nyújt.

Magyar beszédért csúnya pillantást sem kapunk, a pincérek sem akarják átverni a turistát, mint tíz éve minden második prágai vendéglátós. A taxikkal viszont érdemes vigyázni, mert ha találomra ülünk be egy kocsiba, könnyen szalad fel a számláló ezer dínárra, alig párszáz méter után - indokolt a szálláson, a recepciós segítségét kérni, és telefonon hívni autót. A kocsiból pedig megállapíthatjuk, hogy a szocialista múltra a széles sugárutak, tágas terek, hatalmas, de nem mindig szép épületek, panelházak utalnak, de a NATO-bombázás is hagyott nyomot, a belváros szélén máig áll egy feltűnően lukas, elhagyott épület.

A többször lerombolt Belgrád viszont nem annyira a régmúlt nevezetességei, semmint az éjszakai élete, bulis helyei miatt ismert. Ezek főképp nyáron kínálnak változatos szórakozást (április elején még nem volt csúcsüzem), főképp, ha a látogató nem ragad le egy helyen, hanem végigjárja a Száva és a Duna partján lévő hajókat. A belgrádiak együtt élnek a folyóikkal, sokkal jobban kihasználják ezeket, mint a budapesti lakosok a Dunát, amely csak egy leküzdendő akadály a napi közlekedésben, a végcél elérésében.

Ha Belgrádban járunk, Zimony felé tartva, a két folyó találkozásához legközelebb eső hídon áthajtva, a jól csengő Mihajla Pupina sugárútról forduljunk le jobbra: egy újabb parkba jutunk, mely csak addig hasonlít a Városligetre, míg a vízhez nem érünk: itt, az érintetlen, dús vegetációval rendelkező Nagy Hadiszigettel szemben kellemes - állóhajókra települt - éttermeket, bárokat talál a vendég, akárcsak a Száva partján. Halat érdemes rendelni, szerb Jelen sört mellé, de persze van marhaszték vagy csirke is - a lényeg úgyis a végtelen nyugalom, a tisztességes kiszolgálás és a vár látványa.

Nyáron a Szávában sokan fürdenek, erre a legjobb hely a városban a központtól légvonalban 8-10 kilométerre, délnyugatra fekvő Ada Ciganlija, egy félsziget (mely korábban sziget volt, de dolgoztak a földgépek), amelyre némi készpénz leszurkolása ellenében juthatunk be. Az autónként fizetendő 1-2 eurós ár mindenképp megéri, mert a főváros sportközpontjába, rekreációs területére érünk, egymást érik itt a focipályák, teniszpályák, játszóterek és bárok. A félszigeten a székek, fotelek, padok, asztalok szinte közvetlenül a kavicsos strandon, a vízparton vannak, több kilométer hosszan. A lokális Római-part nappal kellemes lazulásra, sportra alkalmas, de este is sokan látogatják, a zenés helyek miatt. "Belgrád tengere" nyáron, egy erős hétvégén állítólag 300 ezer látogatót vonz - ebben az adatban nincs is okunk kételkedni, igen kellemes része a városnak.