Én csak egy kis zsebpénzt akartam keresni az iskola után, és fogalmam sem volt, hogy egyszer majd a tengeren töltöm a mindennapjaimat - mondta Inger Olsen kapitány, a Cunard hajótársaság első és egyetlen női kapitánya, a legendás Queen Victoria parancsnoka. Olsen 16 évesen egy teherszállító hajóra szegődött, majd később, 1997-ben kadétnak szerződött a Cunard társasághoz, ahol végigjárta a ranglétrát, mielőtt kinevezték kapitánynak.
Kezdetben azt gondoltam, hogy csinálom néhány évig, aztán keresek valami munkát a szárazföldön és családot alapítok - mondta Olsen, de aztán egyik év jött a másik után. A csúcsra tavaly decemberben ért fel, amikor kinevezték a 90 ezer tonnás Queen Victoria kapitányává. Inger Olsen e-mailben válaszolt az [origo] kérdéseire.
Mikor döntött úgy, hogy hajózással kezd foglalkozni, és tervezte-e bármikor is, hogy egy ekkora hajó kapitányaként dolgozik majd?
- Igazából soha nem gondoltam, hogy valaha eljutok idáig. Persze álmodoztam róla, de néha a mai napig nem hiszem el, hogy ez a munkám. Azt hiszem a sok gyakorlatnak, a tapasztalatnak és nem utolsó sorban a szerencsének köszönhetem, hogy a Queen Victoria parancsnoki hídján állhatok.
Az ön szakmájában mi lehet a végcél? Létezik ennél bonyolultabb és felelősségteljesebb állás is, amelyre vágyik?
- Azt hiszem, elértem, amit ebben a szakmában el lehet érni. Ez a hajózás csúcsa. A célom pedig az, hogy mindennap tökéletesen végezzem a munkámat, amennyire tőlem telik, és ugyanezt várom el a beosztottaimtól is.
A Queen Victoria
A Queen Victoria a Cunard társaság három Queen-nevű hajójának egyike, 2007 decemberében állt szolgálatba. A hajó 294 méter hosszú, 32,3 méter széles, fedélzetén 1003 főnyi személyzet dolgozik és 2000 utas szállítására képes. Legnagyobb sebessége 23,7 csomó.
Amikor két út között otthon van, vagy a szabadságát tölti, szokott a tengerrel álmodni?
- Egyáltalán nem. Ilyenkor próbálom teljesen kiiktatni a tengert, a hajót az életemből és igyekszem feltöltődni, amennyire lehet. Szeretem, hogy otthon teljesen más környezet, más táj fogad, szükségem van az effajta feltöltődésre, a felelősség nélküli napokra.
Van kedvenc könyve, amelyet minden alkalommal magával visz a hajóra?
- Nincs különösebben kedvenc könyvem, de Biblia természetesen mindig van a kabinomban. Szeretek új könyveket olvasni, ha lehet, minél többet, így egy háromhónapos útra több könyvet is viszek magammal.
Melyik célállomást kedveli a legjobban és miért?
- Több kedvenc helyem is van, és mindegyiket élvezem éppen a különbözőségük miatt. Ezeken a helyeken mindig ér valami új, sosem tudom megunni. Szeretem a skandináv úticélokat, mert ez közel áll a szívemhez, nagyon szép az Adriai-tenger, de leginkább talán az Atlanti-óceánon szeretek átkelni.
Mi a legnehezebb része a munkájának, és mi okozza a legnagyobb örömöt?
- Ha arra gondol, hogy nehéz egy ekkora hajót irányítani, akkor azt kell mondanom, ez a könnyebbik része. A legnehezebb talán megtalálni a hangot a beosztottjaimmal, és mindig megvisel, ha meg kell válnom valamelyiküktől. A munkám többi része, például a navigálás a szűk kikötőkben inkább csak kihívásnak számít. A legnagyobb öröm pedig mindig az, ha egy utas elégedett az utazással, a kiszolgálással, a hajóval és a személyzettel.
A munkatársai a kezdetektől elfogadták önt kapitányként, vagy hosszabb idő kellett ahhoz, hogy hozzászokjanak a nem mindennapi helyzethez?
Őszintén mondhatom, hogy minden munkatársam fantasztikus, és elérzékenyülök a támogatásuktól és az odaadástól, ahogy munkájukat végzik. Nem volt különösebb gond a beilleszkedés, vagy hogy elfogadjanak. Szerencsés vagyok.
Volt olyan helyzetben útjai során, amikor komoly veszélybe került az élete?
A hajózás önmagában is veszélyes szakma, de ezeket a mai utasszállító hajókat már olyan biztonsági berendezésekkel - például hullámstabilizátorral - látják el, hogy minimális a súlyos baleset veszélye. Hibák azért előfordulnak, emlékezzünk csak az amerikai Clelia II. esetére, amelynek a nyílt vízen leállt az egyik motorja az Antarktisz közelében, és csak nagy nehezen sikerült eljutnia a kikötőbe. Ilyen esetek, bár előfordulnak, meglehetősen ritkák.
A civil életben is gyakran utazik hajóval?
Amikor csak lehet, kerülöm. Dániában élek, az nem nagy ország, így leginkább autóval megyek mindenhová. Régebben kifejezetten sok kompjárat üzemelt nálunk, mára már sajnos kevés maradt meg ezekből.
Mivel tölti szívesen a szabadidejét?
Nagyon mindennapi hobbijaim vannak. Szeretek a ház körül tevékenykedni, amikor jut rá időm. Szeretek zenét hallgatni, de szabadidőmben leginkább kötögetek. A tengeren 3-4 hónapot töltök egyhuzamban, így alig várom már, hogy a szárazföldre érjek. Ilyenkor csak a családommal és a barátaimmal vagyok hajlandó foglalkozni. A nők többség nem tudná elviselni, hogy ilyen hosszú ideig van távol a családtól. Nekem sem ez volt az álmom, de így alakult az életem, és büszke vagyok rá, hogy sikerült.