A Villa Tolnay története filmbe illő, merthogy valahol azzal is kezdődött, a névadás ugyanis nem véletlen: a klasszikus balatoni villa Tolnay Klári színésznőé volt, aki itt vészelte át a II. világháború zavaros időszakát. A német-hullámban aztán egy ezt mit sem sejtő (és valószínűleg őt teljesen hidegen hagyó) nyugati orvos kezébe került, ő nyaralgatott itt békésen feleségével, így pihenve ki az otthon végzett megerőltető munka fáradalmait. Egészen addig, míg egyszer véletlenül be nem toppant az ajtón a svájci self-made milliárdos üzletember és borkedvelő, Philipp Oser, aki éppen magyar barátnőjével járta a környéket, amely annyira lenyűgözte, hogy eldöntötte, vásárol egy kisebb birtokot itt és kipróbálja magát. Az orvos közölte, hogy a villa nem eladó, az Oser úr által átnyújtott névjegykártya és a hozzá fűzött "pénz nem számít" félmondat azonban egy hét alatt megtette a hatását, és a doki jelentkezett az ajánlattal.
Mindez 2004-ben történt, azóta a Villa Tolnay beírta magát a magyar borok nagykönyvébe. Vásárolt és bérelt területekkel kezdtek dolgozni, a birtok bővítése nem állt meg. Az új tároló, feldolgozó és acéltartályos pincék a földfelszín alatt készülnek majd el a villánál, hogy a régi birtok arculatához ne kelljen hozzányúlni. Meg is jelent az első évjárat a piacon, Villa Tolnay címke alatt - Philipp Oser ugyanis a környékbeliektől megtudta, hogy kinek a házát vette meg, és úgy találta, illő a birtokot az egykori filmsztárról elnevezni. A borok azonnal sikert arattak, nem véletlenül: a svájci üzletember hozzáállása ugyanis kompromisszummentes. Csak a legjobb anyagból dolgozni, a lehető legtisztább módon, az érett, de nem túlérett alapanyagot a legjobb hordókban érlelni. Lent, a régi 120 éves pincében elég csak végigtekinteni a hordókon, a kádárok felsőháza sorakozik fel: Seguin Moreau, Tonnellerie Garonnaise, Franz Stockinger és Boutes. A Stockinger rendelésre készül, sorba kell érte állni, az utóbbiból pedig egy ötdarabos amerikai tölgyfaválogatás, gyors fejszámolással kb. egymillió forint körül lehet. Philipp Oser elképzeléseihez meg is találta partnerét, a korábban a Szászi Endre birtokán dolgozó Nagy László borászt, akinek maximalizmusa egybecsengett a svájci óraműpontosságával.
A Villa Tolnaynál azt tűzték ki célul, hogy a Csobánc lankáinak vulkanikus bazalt törmelékes és hordalékos talaján olyan borokat készítsenek, melyek összetéveszthetetlenül Csobánciak: hozzák a hegy ásványosságát, a markáns savakat és a használt fajták (olaszrizling, rajnai rizling, zöldveltelíni, chardonnay, pinot noir, cabernet sauvignon, merlot) gyümölcsösségét. Kifejezetten környezetbarát növényvédelemmel működnek, minden borukat kézi erővel készítik, természetesen a szüretet is beleértve.
Az odafigyelés meglátszik a borokon: A 2009-es Tavasz Rajnai Rizling a pince két rajnaija közül a kisebb testvér. Rengeteg friss zöldfűszer illatban, ropogós savak és mézes-virágporos lecsengés. Árértékben zseniális, a pincészet marketingborának is tekinthető. A nagyobbik testvér, a szintén szintén 2009-es Badacsony Rajnai Rizling fahordós érlelést kapott (az előző reduktív készítésű), friss citrusos és virágos tónusokkal dolgozik, melyek alattuk érezni a fajtára jellemző petrolosságot. A gyümölcsök mellett rengeteg friss zöldfűszer tör elő itt is, tárkonyos, kakukkfüves aromák. Ízben erőteljes az édes citrom és grépfrút, lecsengésében virágporos mézesség. A 2009-es Grüner Veltliner szintén a friss fűszerekkel (tárkony, kakukkfű, menta) nyit, de nagyon erős zöldalmás gyümölcsösség is jellemző rá. Lecsengésében selyemcukor. Vörös is akad (pedig errefelé sokan ezt tájidegennek tartják) és nem is akármilyen, a testesebb Névtelen Cuvéét és robusztusabb Priust is érdemes kipróbálni, minket most a szelídebb 2008-as Pinor Noir fogott meg. Rendkívül elegáns bor, hűvös, ánizsos és vegetális illatok törnek elő a pirosbogyós gyümölcsök előtt. El lehet vele üldögélni egy hűvösebb balatoni napon.
A Villa Tolnayt érdemes meglátogatni, de érdemes egyeztetni is. Elérhetőségük: 8286 Gyulakeszi, Csobánchegy 24., telefonszám: 06-87-709-010.