Az indonézek attól is boldogok, ha süt a nap

Indonézia igazán lenyűgöző és sok színű országa Délkelet-Ázsiának. Több mint 17 ezer sziget alkotja, és 240 millió lakosával a világ negyedik legnépesebb országa. Egyik olvasónk, Hunor jól ismeri az indonéz embereket, többször is megfordult már köztük, bejárta Jávát, Balit és Flores-szigetét. Az [origo]-nak hosszan mesélt kalandjairól. Beszámolójából kiderül, milyen élmény volt felmászni az Ijen vulkánra, lakatlan szigetek partjainál búvárkodni, dzsungeltúrázni a komodói sárkányok között, nagyokat bulizni Bali szigetén. És sok jó tanácsot is kapunk tőle.

A Monas emlékmű Jakartában

Hunor a fővárosban, Jakartában kezdte Indonézia felfedezését. "Budapestről a Türkish vagy a Qatar Airlines-szal szoktam repülni, 220 ezer forint körül van a jegy oda-vissza. Jakarta az a város ahol a csillogást és a nyomort egyaránt meg lehet ismerni. Tele van felhőkarcolókkal, aztán egyszer csak észreveszed, hogy kiértél a szegénynegyedhez, ahol lépten-nyomon leszólítanak, mindenki pénzt akar keresni valahogy. Ha esik az eső, akkor tartják az esernyőt, aztán jön valaki, aki a cipődet akarja lepucolni, és várják szépen a borravalót. Más kérdés, hogy forintban nem nagy összegek ezek" - meséli Hunor.

"A szállás magas színvonalú hotelben 12 ezer forint körül volt egy éjszaka. A szállodában is lehet nagyokat bulizni, de ez nagyrészt olyan, mint Európában. Viszont elmentünk egy helyi elit klubba, ami már egészen más volt. Fekete ruhás emberek voltak mindenhol, ők a kiszolgáló személyzet, kis túlzással minden rezdülésedet figyelik. Még WC-re is elkísérnek. Bár azt inkább 'WC-szobának"nevezném, mert hatalmas volt, a mosdón aranyozott csapok voltak, virágok mindenütt. Azt vettük észre a jakartai bulikban, hogy az emberek nem nagyon ismerkednek, ami a muszlim tradíció miatt van. Vagyis a férfiak és nők külön buliznak, tánc közben semmi tapizás nincs, és nem is nagyon járnak el együtt sehova. Egyébként elég nagy a biztonság a városban: a bulizós helyeken fegyveres őrök vannak, de a bevásárlóközpontokban és a hotelekben is van fémdetektoros kapu és átnézik a táskákat is".

Egy bemó belülről

Mint mondja, Jakartában az utcákon nem könnyű közlekedni, mert általában nincs járda, ezért egy kisbuszra érdemes felszállni, amit bemónak hívnak. Arról lehet felismerni, hogy a szélvédője tele van színes ajándéktárgyakkal, mert minél színesebb egy ilyen jármű, annál inkább leintik. "Több érdekes történetem is van a buszokkal kapcsolatban. Egyszer péládul felszállt egy gitáros, és elkezdett játszani. A sofőr szépen megvárta, amíg lezajlott az előadás és a zenész begyűjtötte a borravalót az utasoktól; csak ezután mentünk tovább. Biztos összebeszéltek, de hát itthon ilyesmi elképzelhetetlen lenne. Az indonézek egyébként is imádnak énekelni, zenélni, táncolni és főleg karaokezni. Nem meglepő, hogy egy nem rég készült felmérés szerint Indonéziában a legboldogabbak az emberek. Még annak is örülnek, ha süt a nap, nem nyomasztják őket a gondok".

Jakarta ugyan nem tartozik a legszebb városok közé, de azért van néhány látványosság, amit nem szabad kihagyni. Az egyik a Monas, a nemzeti emlékmű, Jakarta egyik fő nevezetessége. Valójában egy hatalmas torony, a teteje pedig égő lángcsóvára hasonlít. Az alján egy múzeumot rendeztek be, de fel lehet a menni a tetejére is, ahonnan az egész várost be lehet látni. Érdemes megnézni a "Mini Indonéziának" nevezett skanzenszerű parkot is, ami Hunor elbeszelése alapján akkora, hogy egy nap alatt nem is lehet bejárni. Itt megtalálhatunk szinte mindent, ami jellemző Indonéziára, az állatoktól kezdve a jellegzetes épületekig.

Az indonéz szigetvilág kicsiben a "Mini Indonézia" parkban

"Jakartában egyébként bőven elég két napot eltölteni" - folytatja Hunor. "Innen Yogyakarta egy órányira van repülővel, ott meg lehet nézni Borobudurt, a világ legnagyobb buddhista templomát, illetve Prambanant, egy hatalmas hindu szent helyet. Én kocsival mentem, egész pontosan egy terepjárót béreltem 5 ezer forintért egy napra. Aztán a következő kalandom egy három napos, mikrobuszos vulkántúra volt, amikor megjártuk Bromót és Ijent. A vulkánok gyönyörűek, ráadásul a túra izgalmas is, mert az itteni tűzhányók aktívak, igazából bármikor kitörhetnek. Ijenről tudni kell azt is, hogy itt található a világ egyik legegészségtelenebb munkahelye, ami nem más, mint egy kénbánya. Alig lehet levegőt kapni a kénfelhőtől, ehhez képest az itt dolgozó indonézek 80 kg-os kéndarabokkal a hátukon másszák meg a helyenként iszonyú meredek vulkánt. Egészen elképesztő. Minket a látvány azért kárpótolt, nagyon szép türkiz zöld színű tó van a kráterben, amely különben a világ legsavasabb tava.

További képekért kattintson!

A vulkánokat elhagyva bejártuk Jávát és eljutottunk a sziget legkeletibb részére, ahonnan komppal mentünk át Balira. A fővárosában, Denpasarban nincs sok látnivaló, így bemóval elmentünk Kuta Beachre. Ez a bulizós része Balinak, kicsit olyan mint Ibiza, és még Ausztráliából is sok fiatal jár ide. A fő utca este éled fel, ilyenkor aztán megjelennek a lányok, a rendőrök, előkerülnek a könnyűdrogok. Egymást érik a szórakozóhelyek, rengeteg féle italt lehet kapni. A legnépszerűbb sörnek az a neve, hogy Bintang, ami csillagot jelent és a Heineken másolata. Egy másik speciálisan indonéz ital az Arak, de vigyázni kell vele, mert van olcsó utánzata, amitől állítólag páran megvakultak már. Bali egyébként Indonézia hindu része, és persze sokan nem a bulik miatt jönnek ide, hanem hogy megnézzék a templomokat. Állítólag összesen 200 ezer szentély és templom van a szigeten. Ami a szállást illeti, egy menő hotelben már 5 ezer forintért megszállhatunk egy éjszakára, 15 ezerért pedig már nagyon luxus szállodába lehet menni. De hátizsákosként akár 1-2 ezerért is találhatunk olcsó szállást.

Balin még magyar éttermet is találtam, a tulajdonosnak ugyanis az volt az álma, hogy Indonéziában legyen étterme. Természetesen magyar ételeket csinálnak, és a turisták szoktak ide járni, mert a helyieknek elég drága. Egy átlagos étteremben olyan ezer forintot hagysz ott, és ebben a sör is benne van, de ha azt eszed, amit helyiek, akkor pár száz forintból is ki lehet jönni. De az utcán azért vigyázni kell, az úgynevezett Warung-árusoknál sose lehet tudni, honnan van a kaja és hogyan készült. Egyébként nagyon fűszeresen, csípősen esznek, ám a sót szinte nem is ismerik".

Hunor kipróbálta a Padang-éttermet is, amiben az az érdekes, hogy csak le kell ülni, és máris kihozzák elénk az összes ételt, amit csak készítenek. Ez akár 50 tányért is jelenthet, így egymásra pakolva helyezik el a fogásokat az asztalon. Szedni kell belőlük a saját tányérunkra, aztán a végén midenki csak annyit fizet, amennyit fogyasztott. Hunor szerint azt nem tudni, mennyire friss az étel, mert a maradékokat nem dobják ki, hanem feltálalják újra. A kést amúgy nem ismerik Indonéziában, csak villával és kanállal esznek.

További képekért kattintson!

"Balit kivégezve repülővel mentem Floresre, onnan pedig Komodóra" - mesél tovább Hunor. "A komodói kirándulást nagyon élveztem, két nap, egy éjszakás út volt Labuan Bajóból kis hajóval. Útközben búvárkodtunk és megálltunk egy-két lakatlan szigetnél is, amiből rengeteg van Indonéziában. Elég olcsón megúsztuk a kalandot, 16 ezer forintot kértek fejenként teljes ellátással. Igaz, alkudnunk kellett keményen ezért az árért, talán jobban megéri Balin befizetni az útra, ha nincs főszezon. Ilyenkor ugyanis nehéz turistatársakat találni Floresen, márpedig a helyi utazási irodák jóval drágábban kínálják az utakat annak, aki egyedül megy. Komodón aztán elmentünk dzsungeltúrára, de itt nem lehet csak úgy szabadon mászkálni: kell szerezni egy helyi vadőrt, aki elvileg megvéd a botjával, ha jönnek a komodói sárkányok. Ezek a 3-4 méter hosszú hüllők gyorsabban futnak, mint az ember, és állítólag évente pár turistát megesznek . Ettől függetlenül sikerült elég közel merészkednünk hozzájuk.

Egy komodói sárkány közelről

Flores belsejét körbe lehet járni terepjáróval vagy fel lehet ülni a legkiszámíthatatlanabb menetrendű helyközi buszokra. Nagyon szép a dzsungel, láttunk vízeséseket, eldugott falvakat, és barlangtúrára is befizettünk. A helyiek nagyon barátságosak, volt amikor együtt ebédeltünk. Angolul viszonylag jól lehet velük beszélgetni. Egy idős bácsi pedig meghívott a házába és büszkén rámutatott egy képre, amin Hitler és Mussolini volt. Rákérdeztem, hogy mit tud ezekről az emberekről és annyit mondott, hogy szereti az olaszokat, és tudomása szerint Mussolini egy "nagy vezér" volt. A szoba másik falán egyébként Jézus és Szűz Mária képek voltak, érdekes benyomást keltett. Floresről aztán visszamentem Balira kisgéppel, onnan pedig haza.

Nekem aránylag sokszor kellett repülnöm, mert nem volt sok időm, de hátizsákosként is mindenhova el lehet jutni fillérekért. Meg kell alkudni egy helyivel, akinek van kocsija, lehet bérelni robogót, vagy próbálkozhatunk stoppolással is. Nem szükséges nagyon előre tervezni, én mindig csak 1-2 nappal előre vettem meg a repjegyeket, és egyszer sem volt gond. Pedig nem mindig volt bizalomgerjesztő a helyi utazási iroda: Labuan Bajóban például a Merpati légitársaság székhelye egy rozzant faházban volt, és előtte csirkék rohangáltak. De még itt is megkaptam a jegyeket. Programokat is az alapján választottam, amit a helyiek vagy a jó fej turisták javasoltak.

Ami a pénzt illeti, a hivatalos pénznem Indonéziában a rúpia. Az eurót nem mindenhol szeretik és a dollár is értéktelenedik az Isten háta mögé érve. Floresen például egyáltalán nem érdemes váltani, de úgy általában is igaz, hogy vigyázni kell, nehogy átverjenek . Még egy jó tanács: az ajándékárusoknál körülbelül negyedárra érdemes alkudni. Aki pedig semmit nem akar venni, az ne mondja ezt az árus szemébe, mert a szemkontaktus igent jelent az alkura, és aztán nem lehet megszabadulni tőlük. De alapvetően jófejek az indonézek, érdemes elbeszélgetni velük. Indonéziai nyaralásra itthonról is be lehet fizetni utazási irodáknál, de aki kedveli a kalandot, az inkább szervezze meg magának a helyszínen" - ajánlja Hunor. "Ha valaki szeretne egy két-három hetes túrát, akkor Balit, Jávát és Florest érdemes megnézni. Így kapunk egy jó kis ízelítőt Indonéziából."

Hindu ünnep Balin

És hogy mennyire érdekes nép az indonéz, azt jól illusztrálja a Hari nyepi (Csendesség napja) nevű ünnepük, amikor a hindu újévet ünneplik Balin. Rengeteg rituálé tartozik hozzá, többek között az is, hogy az ünnep előtti napon színes bábukat hordanak körbe az emberek nagy ricsajjal, hogy elijesszék a rossz szellemeket. Az ünnepnapon reggel 6-tól 24 órán át nem lehet az utcára menni, ahogy Hunor hallotta azért, hogy a gonosz szellemek azt higgyék: nincs senki a szigeten és így elmenjenek. Nem szabad hangoskodni, se lámpát gyújtani. Annyira komolyan veszik ezt az ünnepet, hogy aki mégis utcára megy, az két hét börtönre vagy egy hónap kényszermunkára számíthat. A turistáknak a szállodában kell maradniuk, és bár a lámpát felkapcsolhatják, ők sem mehetnek ki az utcára.

"Összefoglalva Indonézia egy csodálatos, mosolygó emberekkel teli, fantasztikus tájakban bővelkedő egzotikus ország, ahol utazgatni álomszerű érzés: tele van kalanddal, váratlan fordulatokkal, felejthetetlen illatokkal, ízekkel, ahogy a legszebb álmainkból már valahol ismerjük. Annyira elvarázsol, hogy az ember nem szeretne felébredni ebből az állapotból, szóval mindenkinek bátran ajánlom, hogy legalább egyszer az életben utazzon el oda és élje meg a legszebb álmait."