Wakeboarddal csúszni: szerelem a javából

Mivel ezt a szaharai hőséget csak vízparton lehet kibírni, az Omszki-tó felé vettük az irányt, mert bár fürdeni itt tilos, a vízisípálya azért üzemel. Láttuk edzeni Horváth Kinga világklasszis wakeboardert, és ha már itt voltunk, mi is kipróbáltuk az unatkozó tehetős fiatalok sportjának tartott deszkázást is. Hatalmas esések, trükkös vezető kötél, gyorsan érkező betonfalak és az első majdnem teljes kör a kábelpályán.

A budapestiek legnépszerűbb edző- és gyakorlóhelyére indultam az Omszki-tó partján lévő Omszk Wakecentrumba, ahol még a teljesen kezdők is hamar belekóstolhatnak a vízi száguldozásba. Egy 1988-as külföldi utazáson szerzett, de azóta másfél évtizedig hanyagolt, így igen szerény vízisítudással érkeztem a tóhoz.

Magyarországon tíz rögzített vonalú kábelpályán edzhetnek a hazai vízisíelők és wakeboardosok, a lakosság számához viszonyítva ezzel világelsők vagyunk - kezdi Horváth Kinga wakeboard-bajnok, aki beszélgetésünk elején külön kiemelte, hogy a vízisínek tényleg semmi köze a wakeboardhoz, de ezt majd úgyis tapasztalni fogom. Hiába próbálta már ugyanis valaki az egyiket, itt sokra nem jut vele, hiszen teljesen más a két mozgásrendszer, máshol vannak a testsúlyok, ráadásul a wakeboard egyetlen testből áll, így esély sincs az egyik lábbal korrigálni, ha a másik hibázik.

Elsőre két és fél méter, aztán méretes bukás
E minimális támpont, és a pálya szabályait bemutató kötelezően végignézett videófilm után, a beülőpadon találtam magam egy kiskád méretű boarddal a lábamon. Kinga és a startirányító elmondta, hogy indulás előtt "test hátra, a kapaszkodó lent a csípőnél, indulásnál figyelni a kötelet, testsúly az első lábra, dőlés előre, aztán hadd húzzon a kötél".
Megértem, beülök az előírás szerint. A kötél jön, enyhén megránt, és indulok. Azonban hiába fogtam fel a tanácsokat, a kötélnek ösztönszerűen hátradőlve próbáltam ellent tartani, aminek méretes bukás és az altestet ért erőteljes ütés lett a következménye. Mindez nagyjából két és fél méter megtétele után. Pedig gondolatban már azt is kiválasztottam, melyik Metallica-számot keverjük majd a száguldozós képek alá.

Már majdnem megvolt egy kör
Többszöri kísérletezésem után, és Kinga unszolására végül még egy próbát tettem a boarddal, és noha számomra is hihetetlen módon, de majdnem egy teljes kört csúsztam végig, igaz, értékelhetetlen stílusban. Zseniális érzés volt, és bár a kötél a kicsit lassúnak tűnő 25 km/órás sebességgel húzott, a vízen ez sokkal gyorsabbnak tűnt, a kanyarokban pedig érezhetően nagyobb is a sebesség.
Az első betonugrató ugyan kicsit közel jött, de nem volt időm ezen aggódni, ugyanis az első kanyar sikeres bevételére kellett koncentrálnom. A fordulónál már vártam a rántást a vállamon, kicsit jobbra dőltem, hogy feszüljön a kötél, és úgy éreztem, a partról nézve is elég szépen hasíthatom a vizet.
A második és a harmadik kanyart viszont már kifejezetten élveztem. Azonban amikor a célegyenes utolsó szakaszán megijedtem az előttem lévő két ugratótól és néhány bójától, elég látványosat estem közvetlen egy strandoló család orra előtt. De abban a pillanatban nem érdekelt, végülis majdnem mentem egy kört, és ez Kinga szerint sem sok emberre jellemző az első próbálkozásoknál.

Így ugranak a profik és majdnem egy videó
A sikeres csúszás után már csak az volt hátra, hogy megnézzük, hogyan kell ezt rendesen csinálni. Kinga tizennégy éve űzi a sportot, korábban úszott, majd vízisíelt, de 1998-ban a balatonfüredi vízisípályán ismerkedett meg a wakeboardozással. Azóta már tizenháromszoros, ezzel örökös magyar bajnok, Európa-bajnok és számos nemzetközi verseny győztese. Évente több nagy külföldi versenyre is jár, de ahogy mondja, ma már inkább a különleges helyszíneken, nehéz pályákon megrendezett versenyeket kedveli.

Látványos bemutatóra számítottam, de amit Kinga csinált, az tényleg bravúros volt, pláne úgy, hogy előtte megtapasztalhattam, milyen könnyű rosszul csinálni. A profi versenyzőknek kicsit felgyorsítják a kötél sebességét, s bár a 30 km/h még mindig nem hangzik valami észveszejtő sebességnek, higgye el mindenki baromi gyors.

Persze, azért a profik is hibázhatnak. Az utolsó körnél Kinga az egyik betonugratót elhagyva egy haralmasat esett, ezzel a lendülettel a sisakjára erősített Go-Pro kamera alá is merült a 3-4 méteres igen sötét vízbe. Ugrott a videó, gondoltam magamban, de némi utánajárás és az épp ott gyakorlatozó tűzoltóbúvárok segítségével szerencsésen meglett az eszköz. Köszönet nekik érte.