Börzsöny-túra szaharai hőségben

A nyár végi rekkenő hőség nem éppen ideális a hegyi túrázásra, de ha már kistrandoltuk magunkat, és ez minden álmunk, nyugodtan belevághatunk. Azonban, hogy a magas hőmérsékletben egy börzsönyi kirándulás ne tűnjön túlélőtúrának, ajánlott kényelmesen, minden lépést megtervezve haladni. Százéves tölgyek árnyéka, halastó és hűsítő bokáig érő patak mentén jártunk, az út gyönyörű, néhol vadregényes, a zebegényi ebéd finom volt.

Akár autóval, akár vonattal indulunk útnak, a börzsönyi túrák kézenfekvő kiindulópontja Kismaros. Mindkét módon nagyjából egy óra alatt lehet ideérni, a kocsinak találunk parkolóhelyet és a királyréti kisvasút is innen indul. Utóbbi különösen előnyös, ha egy kicsit könnyíteni akarunk a hegymeneti szakaszon és a túrát inkább Királyrétről ereszkedve kezdenénk meg.

Ha gyerekkel érkezünk, a kisvasút szinte kötelező elem, mert egyrészt a vonatozás mindig nagy élvezet a kicsiknek - a mozdonyvezető az enyémet még a vezetői székbe is beültette - másrészt gyönyörű a táj, hangulatos a félórás zötykölődés, és a felnőtt is élvezi.

Kismarostól Zebegényig a zöld úton
Mi ezúttal felfelé is gyalogosan indultunk útnak. A túrát célszerű valamennyire időzíteni, és a térképen nemcsak a távolságokat figyelni, hanem a magassági vonalakat is, nehogy a végén meglepetés érjen. Ha kocsival jövünk, akkor ugye a kiindulópontra kell visszaérkezni, ha viszont a vonatot választjuk, már rugalmasabbak lehetünk, a Duna menti falvakban mindenhol van vasútállomás, gyakorlatilag csak a teljesítőképességünk szab határt az útvonalnak.

Okulva a korábbi kínkeserves 23 kilométeres kutyagolásból, most egy rövidebb, 4-5 órás útvonalat választottunk Kismarostól Zebegényig, a zöld jelzést követve. Kismarosról egyébként két útvonal is indul: a sárga jelzésű Kóspallag irányába, a zöld pedig észak-nyugati irányban, egyenesen a hegynek. Az útvonal átvisz a Duna-Ipoly Nemzeti Parkon és Zebegényben ér véget. A zöld jelzést követve egy rövid szakaszon a Szokolyába vezető út és a kisvasút nyomvonala mellett haladtunk a kertes házak mellett, majd egy éles kanyarral megkezdtük a kapaszkodást a közeli Gál-hegyre.

Malomvölgyi-patak

Ezen a szakaszon máris tapasztaltam az utóbbi hetekben elhanyagolt sporttevékenység bántó jeleit, a viszonylag rövid, de annál meredekebb szakaszon ugyanis intenzív tüdőkiköpés volt, zihálás, megállás, leülés, és a vízkészlet jelentős részének idő előtti elfogyasztása. Az ösvényt ráadásul annyira benőtte a növényzet, hogy időnként még a nyomvonalát is nehéz volt megtalálni, sebaj a Bear Grylls-érzés legalább megvolt (Bear Grylls 38 éves hivatásos túlélő, kalandor, A túlélés törvényei sorozatát a Discovery Channel közel hat évig vetítette- a szerk.).

Százéves tölgyek, halastó, bokáig érő patak- innentől a legszebb az út
Szerencsére a turistaút nem visz a hegy tetejéig, hanem egy idő után északi irányba fordulva már enyhe emelkedőbe megy át és szépen megkerüli a hegyet. Az út előbb tölgyerdőben visz végig, majd követi a hegyek közötti völgyet és elér a Száraz fák nevű tisztásra, amely nevét vélhetően a tisztás közepén álló két kopasz tölgy után kapta. Szerencsére az utóbbi hetekben szinte alig esett eső, így száraz úton folytathattam az utamat, de jártam itt már őszi záporok után, amikor néhol bokáig áll a sár.

A Száraz fáknál, ha van kedvünk, tehetünk kitérőt a toronyaljai horgásztó felé, és ha tényleg így tennénk, a zöld kereszt jelzést kell követnünk. A mi zöld jelzésünk ezután változatosabb részre érkezett, kisebb emelkedőkön és széles mezőkön keresztül érjük el a törökmezei sportpályákat, rövid ideig a kóspallagi autóutat követve. A sportpályáknál aztán lehet pihenni, elfogyasztani a csini kis szendvicseket és a laposból is jöhet egy korty pálesz, csak, hogy felkészüljünk az út következő, egyébként az eddigieknél jóval enyhébb szakaszára.

Innen ugyanis már folyamatosan ereszkedik az út, és Törökmezőtől Zebegényig már csak 6,5 kilométert kell megtenni, ami az erdei útjelző tábla szerint 1 óra 40 perc alatt teljesíthető kényelmes tempóban. Egyébként ez az út talán legszebb és leginkább vadregényes része. Széles völgyekben, százéves tölgyek alatt vezet az út időnként hűsítő árnyékban. Előbb a törökmezei halastó mellett sétálunk el, majd a malomvölgyi-patakot követjük egészen a végpontig. A patakban most szinte alig van víz, de így is jól esik átlábalni a bokáig érő hideg vízen, amikor az ösvény többször is keresztezi azt.

Havas Boldogasszony katolikus plébániatemplom Zebegényben

Előre belőttük magunknak a Zebegény határában lévő Almáskert éttermet, ahol a kertben fogyasztjuk el a jól megérdemelt ebédet. Innen már nincs messze a zebegényi vasútállomás, ahonnan óránként indulnak vonatok vissza Budapestre.