És a ferde tornyot láttátok már?

Pisa nem csak műemlékekből és múzeumokból, na meg a ferde toronyból áll: a toszkán város nyüzsgő éjszakai élettel, kedves és nyitott helyiekkel és kiűnő családi konyhákkal rendelkezik. Ráadásul egy hosszabb toszkán körút vagy csillagtúra központjának is tökéletes.

"És a ferde tornyot láttátok már?" - kérdezi röhögve, sörrel a kezében Marco, a pisai tanár az egyik, helyi fiatalokkal tömött téren, este 10 körül. A helyiek nagyon is jól tudják, hogy a legtöbb turista csak a ferde torony miatt látogat a városukba, azt is csak átutazóban: megállnak a téren, bámészkodnak egyet, kattintanak pár képet, aztán elmennek. Mi azt is megtapasztaltuk, hogy mit veszítenek. Aki ugyanis Pisában marad estére is, netán többre, az nagy éjszakai életre, izgalmas városnézésre és olyan másnapos reggelekre számíthat, amelyeken csak egy jó olasz kávé könnyíthet. Még szerencse, hogy az is van itt bőven.

Apa trükkje

A ferde tornyot persze már első este láttuk, még mielőtt az éjszakai élet egyik központjául szolgáló Piazza delle Vettovaglie árkádjait célba vettük volna. De hogyan is lehetne nem észrevenni egy város fölé magasodó, kivilágított tornyot?

A pisai ferdetorony dőlését sikerült megállítani, sőt visszafordítani

Nekem nem ez volt az első alkalom: édesapám elmeséléseiből tudom csak, hogy amikor kiskoromban Pisában voltunk, órákat kutakodott az után, hogyan tudnánk egy olyan kis utcából kibukkanni a Dóm térre, hogy még nagyobb meglepetésként érjen minket a szürreálisan ferde torony látványa. De nem csak gyerekként óriási élmény ez, felnőttként is órákig képes bámulni az ember, és hangosan kérdezgetni: vajon miért nem dől el? Gyermekes olvasóknak és amúgy mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a trükköt: a Dóm tér egyik oldalsó utcájából kibukkanva még mellbevágóbb a látvány.

Már az építésekor megsüllyedt a rossz alapozás miatt

A pisai ferde torony (olaszul Torre pendente di Pisa) a katedrális mögött fekszik, amelynek harangtornya is egyben. Ez a Dóm tér harmadik legrégebbi épülete a katedrális és a keresztelőkápolna után. A torony építése 1173-ban kezdődött, és 200 évig tartott, három szakaszban. Miután a harmadik emelet is megépült 1178-ban, a torony megsüllyedt a rosszul lefektetett alap és a talaj gyengesége miatt. Hét harang van benne, a zenei skála minden hangjának egy. Magassága 55,86 m az alacsonyabb oldalon, és 56,70 m a magasabb oldalon. A torony délkelet felé dől, dőlésszöge jelenleg körülbelül 4 fok, ami kevesebb, mint az 1990 és 2001 között végrehajtott felújítás előtt mért 5,5 fok.

A toronnyal kapcsolatban még annyit, hogy miután szemügyre vettük, érdemes hátat fordítani neki, és jót derülni a turistákon, akik úgynevezett toronytámasztó fényképet akarnak készíteni fél lábon állva vagy a levegőt támasztva. Azt hiszem, a világon több millió ilyen kép létezhet.

Mindig több százan próbálnak úgy tenni, mintha tartanák a ferde tornyot

Éjszakák és reggelek

Na de térjünk inkább vissza az éjszakai életbe, amely a bárokban és a bárok előtti tereken zajlik. Pisa történelmi belvárosában gyakorlatilag nem járnak autók, így az utcai tömörülésnek semmi sem szab gátat: a kis pubokban megvett italt lépcsőn vagy műanyag széken ülve issza meg az emberek jó része, dohányozni ugyanis itt sem szabad bent.

Ha már az italokról van szó, mi már első este két hibát is elkövettünk: a grappásnál a legerősebbet kértük, mondván, a pálinkához szokott magyar ember mindent kibír. Bár ne tettük volna: az 50 körüli alkoholfokot is elérő törkölypárlat még percekig égette a nyelőcsövünket, pedig nem vagyunk kezdők. A második hibánk az volt, hogy megpróbáltuk elmagyarázni, miért kérünk ásványvizet a borba. Rég láttam olyan értetlenkedő arcot, mint amilyet az olasz pultos vágott. Szerencsére később épp emiatt elegyedett velünk szóba, és mutatta meg a legjobb helyeket a városban.

Zajlik az éjszakai élet a belváros terein

Egy helyivel összebarátkozni a pisai éjszakában már csak azért is fontos, mert a bárok még a hétvégén is legkésőbb 2-kor szigorúan bezárnak. Így aki ez után is folytatná a bulit, annak maradnak a városszéli szórakozóhelyek, ahová a helyiekkel lehet kijutni kocsival (a taxi őrült drága lenne, de nem is láttunk sehol a belvárosban), a házibulik, valamint az a titkos bár, amely egy pincében található, és ahol a kapuban álló biztonsági őr szűri meg a belépőket. Persze az ajtaja kívülről fel sem tűnik, soha nem találnék vissza még egyszer, és amúgy sem valószínű, hogy helyi kísérő nélkül beengednének.

Ha mindezt ügyesen véghezvittük, másnap valószínűleg fájni fog a fejünk, és korgó gyomorral ébredünk. Nagyobb szupermarketet nem igazán találni itt, maximum néhány kis arab üzletet elszórva, de van piac, és néha egy pékségbe is bele lehet botlani. A legreálisabb azonban egy paniniárusnál vagy egy pizzaszeleteket árusító helyen reggelizni. Egyszerűen nem tudok elképzelni egy pisai lakost, aki otthon a konyhájában saját kezűleg készíti el a reggelijét: az olasz reggeli annyira az utcára és a közösségi terekre való. Utána pedig jöhet a kávé, ha nyár van, espresso, jégkockával.

Mindenhol isteni paninit készítenek

Tenger és aperitivo

A Marine di Pisa, a város tengerpartja fél óra a városból busszal. Ha jót akarunk magunknak, és tengeri herkentyűre vágyunk, ne az ebéd és a vacsora közti időpontban menjünk ki - ahogyan mi tettük -, különben kopogó szemmel fogjuk este 7-ig róni a szeles, aszfaltos tengerparti sétányt. Hét után viszont már érdemes a városban tartózkodni, mert kezdődik az aperitivo!

Hálám örökké üldözni fogja azt, aki a világot megajándékozta az aperitivo szokásával. Ez tulajdonképpen bemelegítése az estének: 7 és 9 között a legtöbb étteremben és kávézóban az ital mellé ingyen lehet falatozni. Ez leginkább tapas jellegű falatokkal teli tálcákat vagy mini svédasztalt jelent, ami mellé egy jó olasz biztos legurít egy bivalyerős Negronit vagy egy Aperol spritzet.

Fél órát kell utazni a tengerpartig

Visszatérve Magyarországra már a reptéren azon gondolkodik az ember, hogyan nyújtsa be a petíciót a délutáni szieszta törvénybe iktatásáért, hogyan kezdeményezzen népszavazást az aperitivo bevezetésére, vagy, ami kicsit egyszerűbb, hogyan készítse el hazaérve élete első Negroniját. Nekünk csak az utóbbira van válaszunk, azt meg is osztjuk: egy retro vizespohárba töltsünk 3 cl gint, 3 cl Camparit és 3 cl édes vermutot jégre, ha pedig túl erős vagy túl kesernyés, engedjük fel szódával. Majd ne felejtsünk el hátra dőlni, és élvezni a nap végén mindenkinek kijáró sziesztát!

Mennyiért lehet oda jutni?

A repülőtérről busszal és taxival is körülbelül 20 perc alatt be lehet érni a belvárosba. A taxi sofőrje némi fejrángatás után beleegyezett a 15 eurós fuvardíjba, ami hármunknak baráti volt. A taxiknál könnyen találni más alkudozó turistákat, ilyenkor érdemes összefogni, nemcsak a túlerő, hanem az egy főre jutó költség csökkentése miatt is. Pisa amúgy sem nagy, nem valószínű, hogy a szállások messze lennének egymástól. Télen a Ryanair pisai járata szünetel, de Bécsből az Alitalia már 50-60 ezer forintért elvisz oda-vissza. Mégis talán a legjobb ötlet kora tavaszra lefoglalni egy néhány napos utat fapadossal.