Négy gyöngyszem a Thai-öbölben

Még a repülőgépen, Thaiföld harmadik legnagyobb szigete, Koh Samui felé közeledve olvastam az egyik prospektusban a következő mondatot: amikor a világ teremtője elhatározta a földi paradicsom létrehozását, választása a Thai-öböl szigeteire esett. A Lengyelország területével megegyező nagyságú öbölben nem kevesebb, mint 750 szigetet tartanak számon, amelyek közül idén októberben néggyel sikerült megismerkedni.

Thaiföldre Bécsből indultam az EVA Air közvetlen bangkoki járatával, onnan pedig a Bangkok Airways repített tovább Koh Samuira. Thaiföld harmadik legnagyobb szigete az öböl délnyugati részén helyezkedik el, közel az Egyenlítő felé elnyúló Maláj-félszigethez. Területe 247 négyzetkilométer, és évtizedek óta komoly idegenforgalmi fejlesztések zajlanak ott.

Koh Samui repülőtere

Nekem már a repülőtere is azonnal megtetszett: steril, hideg építmények és helységek helyett fák, bokrok és virágágyások fogadtak, még a bőröndöket szállító futószalag is egy élő fát ölel körül. A belső borítás nagy része is fából volt, a kellemes hangulat pedig később is végigkísért utam során, amit a szigetlakóktól kapott sok, szívből jövő mosoly is fokozott.

Tenger, gyümölcsök és dolgozó majmok

Nem kell különösebben nagy tudomány annak kitalálásához, hogy miért is kedvelik milliók Koh Samuit. A tenger türkizkék és tiszta, a fehér és sárgásfehér homok finom szemcséjű, a pálmafák úgy nyúlnak a víz fölé, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, a sziget partjain végig jobbnál jobb strandok követik egymást. A sziget keleti része a turistásabb, itt van a két legnagyobb, legjobban kiépült partszakasz, Chaweng Beach, illetve Lamai Beach, de különösen az előbbi az, ahol egész nap, hosszú kilométereken keresztül tart a pörgés, a nyüzsgés.

Szállodák, hotelek végeláthatatlan sora van itt az egyszerűtől a luxuskategóriáig. Hasonlóan végeláthatatlan a kínálat a kisebb-nagyobb éttermekből, amelyek előtt a turisták megszemlélhetik, kiválaszthatják a jégágyakra kitett finomságokat, legyen szó csirkéről, gyümölcsről, tengeri étkekről, utóbbiakból kifejezetten gazdag a kínálat. Sok az utcai árus is. Olykor lépésenként bárokba, pubokba, masszázsszalonokba, kupikba, kölcsönzőkbe, internetkávézókba, piacokba és bevásárlóközpontokba ütközik az ember. A gyümölcsök kedvelői is óriási választékot találnak itt: kókusz, papaya, guava egész évben kapható, de minden időszaknak megvan a maga jellegzetes gyümölcse, kezdődik az év elején a gránátalmával, a görögdinnyével, majd követi a mangó, az ananász, a magyar fül számára nem annyira ismerősen hangzó licsi, a rambután, a sárkánygyümölcs és az erőteljes szaga miatt a szállodákból kitiltott, ám pompás ízű durián.

Árusok Koh Samui tengerpartján

Ha valaki inkább elkerülné a turistaközpontokat, és helyettük buddhista templomokat, az ég felé kecsesen nyújtózkodó sztúpákat, aranyozott Buddha-szobrokat nézne, könnyen megteheti, ezekből is hatalmas a kínálat. A zöld szigeten nem szabad kihagyni a Na Muang-vízeséseket sem, amelyek közelében elefánttúrákra is belehet fizetni. Gyerekekkel utazóknak kitűnő program az eszes makákó majmok munkájának megszemlélése: a kis zsonglőrök átlagosan napi ötszáz, a legjobbak napi ezer kókuszdiót is képesek leszedni.

Panoráma mindenhonnan

Koh Samuiról úgynevezett speed boattal mentem át a 15 kilométerrel északabbra lévő Koh Pha-Nganra. Utóbbi szigeten csak egyetlen szálloda található, a Santhiya, igaz, ez nem kevesebb mint 18 hektáron terül el. A hatalmas területen a vendégek gyalog vagy elektromos járgányokkal közlekedtek. A szállodai szoba az egyik legjobb volt, amelyet útjaim során valaha is láttam (jómagam is a véletlenek szerencsés egybeesése folytán keveredtem ide). Az első emeleti erkélyről panoráma nyílt a tengeröbölre, a halászhajókra, a mangrovefákra, a kókuszpálmákra, a szubtrópusi tájra, ahogyan a medencéből, de még a fürdőszoba kádjából is.

A thai masszázs nagyon népszerű a turisták körében

Csak Koh Pha-Ngan egyes részein találhatóak aszfaltozott utak, így ha valaki körbe akar nézni a szigeten, sokszor földutakon bukdácsolhat a járművekkel. Emlékszem olyan 15 kilométerre, amelyet 45 perc alatt tettünk meg, bár a sziget háborítatlan természeti szépségeinek megőrzésében bizonyára segít ez a részlegesen kiépült infrastruktúra. Az aszfaltozott utak kellős közepén egyébként a legnagyobb lelki nyugalomban szunyókálnak Koh Pha-Ngan kutyái, csak a közeledő járművek zajára kelnek fel, és mennek arrébb szemrehányóan. Akárcsak a többi délkelet-ázsiai országban, az ebeknek Thaiföldön is fejedelmi dolguk van. Gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak, senki rájuk nem szól, nem bántja őket, csak a szemét egy részét kell eltakarítaniuk - nem is félnek szemernyit sem az emberektől.

Koh Pha-Ngan minden hónapban egyszer, teleholdkor a bulizni vágyó nyugati fiatalok célállomásává válik. A napjainkra már nemzetközi hírnévnek örvendő full moon partykat a sziget déli csúcsánál, a Haad Rinnél rendezik, szervezők szerint alkalmanként harminc-ötvenezer fiatal is bulizik itt, kezében alkoholos italokkal teli vödrökkel. A partik helyszínéül szolgáló tengerparton fényképeztem egy olyan táblát, amely arról tanúskodik, külön klinikák jöttek létre abból a célból, hogy ellássák az esetenként orvosi segítségre szoruló fiatalokat, akik feltehetően ilyen alkalmakkor tanulják meg tisztelni a thaiföldi hallucinogén növényeket, varázsgombákat.

Koh Pha-Ngan, a full moon party helyszíne - beszédes a tábla szövege

A Teknősbéka-sziget és étkezés az utcán

Távozásomkor Koh Pha-Ngan kikötőjében óriási sürgés-forgás fogadott, éppen gőzerővel rakodták ki a teherhajókat, és rakták meg őket újra a sziget terményeivel. Valahol olvastam, hogy Koh Samuiról és Koh Pha-Ngan-ról havonta egymillió kókuszdiót szállítanak Bangkokba. A Lomprayah nevű cég nagy sebességű katamaránjával indultam Koh Tao, a csupán 21 négyzetkilométeres Teknősbéka-sziget felé, amely alakjáról kapta a nevét. Ez Thaiföld egyik legjobb búvárközpontja, a merülés minden formájára lehetőség van, cápa, rája, barrakuda, egzotikus halak és milliónyi más tengeri élőlény figyelhető meg természetes közegében.

A Thai-öböl négy gyöngyszeme közül a legutolsó és a legkisebb állomás Koh Nang Yuan volt, amely tulajdonképpen nem is egy, hanem három szigetecske. Ezeket azonban két, egyenként száz méter hosszú homokpad köti össze, amelyeken könnyűszerrel végig lehet gyalogolni. Koh Nang Yuant szintén pihenésre, nyugalomra és búvárkodásra vágyók keresik fel. Bár hétköznap sok turistahajó érkezik ide, délután három óra körül már visszaindulnak a nagyobb szigetek felé. Koh Nang Yuan egyik szigetecskéje kupola alakú, és némi erőfeszítés árán fel lehet kapaszkodni a tetején lévő sziklákra. A panoráma lélegzetelállító, és még hosszú órákkal később is erre a látványra gondoltam, miután már visszaértem egy újabb katamaránnal az első szigetre, Koh Samuira.

Koh Nang Yuan, panoráma a homokpadról és a három szigetről

Későre járt, sétálgattam a Chaweng Beach forgatagában, és az egyik kedvenc thaiföldi időtöltésemnek hódoltam, az utcai evésnek. Thaiföldön ugyanis megszámolhatatlanul sok "lacipecsenyés" van, aki utánozhatatlan szakértelemmel sütögeti faszénnel működő, mobil étterme vasrácsain a legválogatottabb finomságokat, a csirkétől a rákig, a poliptól a zöldségekig. A közönség is igen változatos, különösen hajnalonként: részeg japánok, hosszúra nyúlt ausztrálok, jó kedélyű olaszok, indiaiak, malájok, helyi taxisofőrök, munkások, transzvesztiták, prostituáltak, a széles földkerekség összes nációja, minden foglalkozása képviselteti magát a vasrácsokon sülő finomságok körül.