Graham Hughes hétfőn kora reggel ért el nagy utazásának utolsó állomására. A helyszín Dél-Szudán volt, egy olyan ország, amely még nem is létezett akkor, amikor 2009. január elsején Hughes nekivágott a földkerülésnek. A brit utazó Dél-Amerikából indulva látogatott el az ENSZ 193 tagországába, illetve Tajvanra, a Vatikánba, a palesztin területre, Koszovóba, Nyugat-Szaharába és az Egyesült Királyság országaiba is. És ami a legfontosabb: mindezt úgy, hogy közben egyetlen kilométert sem repült.
A 33 éves fiatalember a brit Telegraph beszámolója szerint ezzel új Guinness-rekordot állított fel, mivel ő lett az első, aki úgy járta végig a világot, hogy közben egyszer sem ült repülőre. Helyette vonattal, taxival illetve hajóval utazott, és átlagosan csak napi 10 fontot költött. Honlapján keresztül folyamatosan beszámolt a kalandjairól, és utazásának első évben videofelvételeiből egy nyolcrészes tv-sorozat is készült "Graham világa" címmel a National Geographic csatornáján.
"Először is nagyon hálás vagyok azoknak, akik segítséget nyújtottak a világ minden táján: akár egy fuvarral, akár azzal, hogy átengedték nekem a kanapéjukat vagy éppen útba igazítottak" - nyilatkozta Hughes. "Persze voltak olyan pillanatok, amikor elgondolkodtam, hogy miért is csinálom ezt az egészet. Például amikor egy kambodzsai buszpályaudvaron üldögéltem hajnali egy órakor, vagy amikor szörnyű teherautókon kellett utaznom rossz állapotú utakon. De aztán mindig találtam okot a folytatásra."
Legemlékezetesebb pillanatai között tartja számon azt, amikor úszkálhatott az aranyszínű medúzákról ismert Medúza-tóban a csendes-óceáni Karolina-szigeteken, hogy láthatta az egyik utolsó kilövést az amerikai légierő Cape Canaveral-i bázisáról, és hogy együtt táncolhatott Pápua Új-Guineában a helyi törzsek tagjaival.
"Sokan kérdezték, hogyan fogok eljutni Afganisztánba, Irakba vagy Észak-Koreába, pedig ezeknél az országoknál pont, hogy könnyen ment minden. Irakba még vízum sem kell, egyszerűen csak átsétálsz Törökországból a határon, és ennyi" - mesélte Hughes. "Ahová viszont nagyon nehéz volt eljutni, az Nauru, a Maldív-, illetve a Seychelle-szigetek voltak, mert nemcsak, hogy szigetországok, de a kalózokkal is számolni kellett".
Hughes egyébként az óceánok átszeléséhez általában teherszállító hajókat stoppolt. De utazott egy rozoga halászcsónakon is Szenegálról a Zöldfoki-szigetekre, ahol aztán az érkezéskor még le is tartóztatták. És nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor a fogadtatása nem volt szívmelengető: a Kongói Köztársaságban is hat napra lecsukták, mert azt hitték róla, hogy kémkedik.
Mégsem a kongói börtönben töltött napok jelentették számára a legnagyobb kihívást. Hughes saját bevallása szerint akkor volt legközelebb ahhoz, hogy feladja földkörüli útját, amikor 2010-ben elhunyt a nővére rákban. Hughes ugyan egyből hazasietett, hogy elbúcsúzzon tőle, mégis arra gondolt, hogy nincs tovább. "A nővérem azt mondta, hogy ne hagyjam abba, de én teljesen padlón voltam. Ekkor már túl voltam 184 országon, és arra gondoltam, hogy miért is ne maradhatna ennyiben" - emlékezett vissza.
De végül nővérének az emléke mégiscsak tovább hajtotta, és befejezte azt, amit elkezdett. Összességében 1426 napra volt szüksége ahhoz, hogy belépjen mind a 201 országba, és ez alatt 160 ezer mérföldnyi (257 500 kilométernyi) távolságot járt be. Hughes nem csak magának akart bizonyítani a nem mindennapi teljesítménnyel, hanem egy brit alapítvány számára adományokat is gyűjtött útja során.
"Imádok utazni, és azt hiszem, kíváncsi voltam arra, hogy meg lehet-e csinálni egy ilyen utazást. Ugyanakkor meg akartam mutatni azt is, hogy a világ nem valami nagy és félelmetes hely, hanem pont, hogy tele van olyan emberekkel, akik segíteni akarnak neked akkor is, ha számukra teljesen idegen vagy" - mondta Hughes, aki olyannyira hozzászokott a repülőmentes utazáshoz, hogy a brit lapok szerint még most, a sikeres rekordkísérlet után sem hajlandó repülőre ülni. Inkább úgy döntött, marad még egy kicsit Afrikában, és csak valamikor karácsony környékén tervezi a hazaérkezését Liverpoolba.