Egyre több a csoda a repülőtereken

Az amerikai repülőtereken is megszokottak a biztonsági ellenőrzés előtt hosszan kígyózó sorok. Nem kellemes dolog, de a legtöbben kénytelen belenyugvással várják ki, amíg a sor elejére érnek. Néhányan azonban más módszerrel kísérleteznek: például azzal, hogy kerekes székbe ülnek akkor is, ha valójában nincs is rá szükségük. Így megússzák a sorban állást. 

Mivel egy-egy forgalmasabb repülőtéren mindennap emberek ezrei várakoznak a csomagfeladás vagy beszállás előtt, várható volt, hogy néhány utas előbb-utóbb igyekszik majd valamiféle trükkös megoldást találni. A New York Times beszámolója szerint így tett az a férfi is, aki a sorban állókat megkerülve tolta előre a - kérésre valamennyi légitársaság által rendelkezésre bocsátott - kerekes székben helyet foglaló hitvesét, és fürgén suhantak el a hosszú sor mellett, egészen a biztonsági átvizsgálásig. Ott aztán a nő hirtelen felpattant, ráhelyezett két hatalmas kézitáskát a szállítószalagra, és elégedetten huppant vissza az ülésbe. Fejével intett a személyzetnek, hogy mehetnek tovább, és már gurultak is a kapuhoz.

A hosszú várakozás idegőrlő lehet

Az amerikai lap szerint a "ne kérdezz, ne válaszolj!" elvet magukénak valló kerekesszék-tologatók által követett gyakorlat egyre elterjedtebb. Olyannyira, hogy a repülőtéri dolgozók már előre tudják: ha valamilyen ok miatt lefékeződik a sor haladása, azon nyomban megnő a kerekes széket igénylők tábora. Ráadásul megkönnyíti a dolgukat, hogy senkinek nem kell igazolnia azt, hogy mozgásában korlátozott, és ezért valóban szüksége van rá. Az amerikai légiutas-kísérők már tudják, hogy bizonyos útvonalakon olykor tucatnyi tolókocsis utast kell üdvözölniük a fedélzeten. El is nevezték ezeket csodatévő járatoknak.

Levegőben meggyógyuló betegek

"Azért beszélünk csodatételről, mert kevesebb kerekes szék gördül ki érkezéskor, mint amennyire beszálláskor szükség volt" - mesélte mosolyogva a New York Times tudósítójának Kelly Skyles, az American Airlines légiutas-kísérője. "Most már nemcsak italokat szolgálunk fel nekik, és gondoskodunk a kényelmükről, hanem meg is gyógyítjuk a betegeket." Feltehetően azért csinálják így, mert bár beszálláskor a kerekes székes utasok elsőként foglalhatják el helyüket, földet érés után csak utolsóként hagyhatnák el a fedélzetet: vagyis amennyi időt nyertek a repülés elején, ugyanazt elvesztegetnék a végén. Emiatt aztán némelyik kerekes szék gazdátlanul, elárvultan ott marad, mert az, aki beszálláskor használta, egyszerűen elsétál.

"Tiszteljük utasainkat, és bízunk a becsületességükben, amikor kerekes székes segítséget kérnek tőlünk" - reagált e-mailben Jean Medina, az Airlines for America nevű ipari kereskedelmi szervezet szóvivője. "És reméljük, hogy pusztán a kényelem kedvéért senki sem fog visszaélni a szolgáltatás nyújtotta előnyökkel."

Nehéz kiszűrni, hogy ki az, aki tényleg segítségre szorul (a kép illusztráció)

Gyorsan megtanulnak sántítani

Arról nincsenek statisztikák, hogy évente hány utas kér kerekes székes segítséget a repülőtereken, de alighanem csak egy kis százalékukat alkotják azok, akiknek a megtévesztés a céljuk. Azok a repülőtéri alkalmazottak, akiknek a kerekes székes asszisztencia a feladatuk, úgy becsülik, hogy hetente talán egy tucat olyan utas akad, aki anélkül kér kerekes széket, hogy arra valóban szüksége volna.

"Persze néha előfordul, hogy egy sorban ácsorgó utas fordul váratlanul segítségért, hogy át tudjon suhanni a biztonsági zónán" - mesélte Evelyn Danquah, a Delta Air Lines kerekesszék-asszisztense. "Amikor látják, hogy reménytelenül hosszú a sor, jön a mentőötlet. A drámai hatás kedvéért az utas hirtelen sántítani is megtanul. De ugyanilyen gyorsan képesek meggyógyulni is. Ahogy túljutnak a biztonsági ellenőrzésen, már semmi bajuk sincs: van, aki egyszerűen feláll, és elsétál" - tette hozzá. Bevallása szerint, eleinte sokkoló volt számára ezt megtapasztalni, de mostanra már volt ideje megszokni. Dubinder Kaur, a Delta egy másik kerekesszék-kísérője is hasonló tapasztalatokról számolt be. "Egyszerűen azt mondják, hogy hölgyem, már jobban érzem magam, tudok egyedül is járni" - idézte fel.

A szintén amerikai CBS News utazási rovatának szerkesztője, Peter Greenberg úgy véli: az egyre szigorúbb biztonsági ellenőrzések miatt bizonyosan azok száma is megugrott, akik igyekeznek egyéb lehetőségek után nézni. Tapasztalata alapján gyakori, hogy az indulási oldal tele van kerekes székesekkel, különösen olyan helyeken, mint Palm Beach. A visszaélések kiszűrése igen nehéz, mert nem minden fogyatékosság szembetűnő. "Például lehet, hogy néhány idősebb utas meg tud tenni rövidebb távolságokat, de nem képes hosszú ideig ácsorogni a biztonsági ellenőrzésre várva" - fogalmazott Helena Berger, a fogyatékkal élők amerikai szövetségének ügyvezető alelnöke.

Jól jön a borravaló

A kísérő személyzet tagjainak - akik közül sokan ülnek hosszú ideig tétlenül ügyfélre várva - bizonyos értelemben nem áll érdekükben észrevenni, hogy egy egészséges utas kéri a segítségüket. Ők ugyanis óránként 9 és 14 dollár közötti bérért dolgoznak, így hát nagyon fontos számukra a borravaló.

És nem csak Amerikában találkoztak már hasonló esetekkel. Néhány hete a londoni Heathrow repülőtéren tűnhetett fel a mozgássérülteket segítő személyzetnek, hogy néhány kerekes székes utas hatalmas kézitáskával az ölében gördül a Virgin Atlantic New Yorkba induló járatához. Meg voltak győződve arról, hogy annak, aki ekkora táskával képes közlekedni, aligha van szüksége az ő segítségükre. És igazuk is lett, a New York-i kiszálláskor, bár hat kerekes szék várakozott a kiszálló utasok segítésére - ezeket a légitársaságok minden felszálló mozgássérült utas számára megrendelik a célállomásra -, csak négynek akadt gazdája.