Szürkeségnek nyoma sincs, helyette gyümölcsöt érlelő narancsfák, virágzó jázmin és verőfényes napsütés fogad. Nem kell tehát okvetlenül elhagyni Európát azért, ha néhány napra meg akarunk szabadulni a hidegtől és a sötéttől - ez volt a Costa Blanca fővárosába, Alicantéba tett utazás egyik legfőbb tanulsága. A másik az, hogy nem árt azért két évszakra pakolni ruhát, mert estére lehűl a levegő, bár a kellemetlen mínuszokat meg sem közelíti.
A tél elől menekülők régiója
Tömeg már nincs igazán, bár a nyaralótulajdonos nyugat-európaiak, különösen a nyugdíjas korosztály azért még szép számban jelen van a városban és környékén. Sokan menekülnek ide a téli hónapok nyűgje elől Angliából, Írországból és a Benelux-államokból: a nyugdíjas tömegek a válság megjelenésével ár alatt juthattak kellemes nyaralókhoz; bár egy-két üresen tátongó üzletet leszámítva nem úgy tűnik, hogy a régiót nagyon megrázta volna a válság. Ami nyilván a turizmusnak köszönhető. Az oda- és a visszaúton is rengeteg az idős ember, a hazafelé tartó repülőgépen mellettünk egy ír úr ült, aki miután felnevelt négy gyereket, vett egy házat Alicante mellett, és három hónap után tért vissza esős hazájába.
Alicante város Valencia tartomány Alicante megyéjének székhelye, a Costa Blanca (fehér part) fővárosa. Nagyjából kétszer akkora, mint Szeged. Katalán város, a spanyol mellett a katalán a másik hivatalos nyelv. Maga a város csodálatos Castillo de Santa Bárbara nevű várával, homokos tengerpartjával, remek éttermeivel, fantasztikus, pálmákkal szegélyezett promenádjával, éjszakai életével és múzeumaival napokra ellátja tennivalóval a turistát. Miután kipipáltuk mindezt, érdemes azonnal csillagtúrázásba fogni, és beutazni a környéket. A magyar turista szívét nemcsak az időjárás melengetheti, hanem az is, hogy Alicante és környéke relatíve olcsó: 15-17 euróért már két-három ágyas takaros hostelszobát lehet bérelni a belváros közepén; a bor körülbelül ugyanannyiba kerül, mint itthon, a tapa pedig egy átlagos bárban - például a remek Lizzaran nevűben, a partra vezető Rambla nevű főutcán - 50 cent.
És míg mondjuk a horvát partoknál ilyenkor a legtöbben lehúzzák a redőnyt, és téli álmot alszanak, itt még a legnagyobb városoktól távol eső kisebb helyeken is nyitva vannak az éttermek, kávézók, de még a bátrabb fagyizók is. A spanyol édességek number one-ja, a turrón kimondottan helyi specialitás. Ezért külön szaküzletekben csodálatos csomagolásban lehet kapni, de a tradicionális, kemény változatot csak kifejezetten jó fogú rokonainknak vigyük ajándékba. A fogtörő csemege nagy része mandula, tojásfehérje és méz, de létezik nugátos és mogyorós változat is. De nemcsak turrónból lakhatunk itt be: sokan tartják a régiót Spanyolország egyik legfőbb éléskamrának, és erről árulkodnak a gyümölcsökkel megrakott narancsfák és az olívabogyó; a piacon tonnaszám árult friss szőlő, datolyaszilva, mandarin, articsóka és bor; na meg a speciális húsok, sonkák és halak, melyekre a város közepén hatalmas vásárcsarnok szakosodott.
Hangulatos falvak és a Costa Blanca Dubaja
Érdemes szót ejteni a régió nevéről: a Costa Blanca elnevezés vicces módon nem a történelem során tapadt a régióra, és nem is egy földrajzi kifejezés, hanem az 50-es években a turisztikai szakemberek mesterségesen kreált leleménye. A kifejezés egyfelől utal a hagyományosan fehér házakra és a világos kavicsokkal borított part menti fövenyekre is, de legfőképp a turisták csalogatására találták ki. Érdemes felkeresni a környékbeli kis falvakat, egy nap akár kettőt is - ezt néhány euróért megtehetjük a szinte végig a part mentén haladó, HÉV-szerepben működő villamossal vagy a sűrűn közlekedő buszokkal is. Érdemes ellátogatni a szárazföld belsejében lévő területekre is.
Sok település megtartotta eredeti arculatát, de a part menti települések persze óhatatlanul elturistásodtak. Az ajánlott úti célok között a legtöbbet Jalon, Lliber, Alcalali, Parcent, Murla, Castell de Castels, Guadalest, Busot nevű helyeket emlegetik; illetve érdemes ellátogatni a közeli hegyekbe is. Mi Alteát, egy kedves kis művészvároskát találtuk a legjobb helynek. A valenciai régió egyik legfőbb kulturális központjának tartják, ahol sok művész telepedett le, ez pedig hátrahagyta nyomát a városon: szobrok, fazekasműhelyek, építészeti remekművek, de még kisebb falfestmények és graffitik is árulkodnak jelenlétükről.
Ha pedig valaki meg akarná tekinteni a Costa Blanca Dubaját, irány az Alicantétől alig egy órára fekvő Benidorm, amely a békés, vidékies jellegű tájban elég idegennek ható felhőkarcolóival tör az ég felé. A hetvenezres kisváros be is került a rekordok közé: itt a világon a legnagyobb a magasházsűrűség a lakói számához képest. Összesen 345 tizenkét emeletesnél magasabb épület áll a különös hangulatú városban.
És hogy a legegyszerűbb a térségbe menekülni a tél elől? Természetesen repülővel; Alicanténak ugyanis saját reptere van, ahova húszpercenként jár a busz a belvárosból. Közlekedni is pont olyan könnyű, mint az élet a téli Costa Blancán.