A legkülföldibb ország: Japán

Közel 100 ország bejárása után elmondhatom, a legkülönösebb érzés Japánban utazgatni. Máshol néhány hét alatt, ha nem is ismerjük meg teljesen az országot, de kapunk egy képet az ott élőkről, a kultúráról, a mindennapokról. Japánban a kéthetes út utolsó napján is csak kapkodtam a fejem, és nem értettem semmit. Sőt, úgy éreztem, ehhez több hónap se lenne elég.

Kontraszt az élet minden területén

Az országban utazgatva legmeghatározóbb élmény az élet minden terén jelen lévő kontraszt. A szerény, szürke, egyforma öltönyös, aktatáskás japán hivatalnokok mellett mellbevágó a tokiói ifjak alternatív ruha- és hajviselete, különösen a Harajuku városnegyedben. Itt nem tud valaki olyan extrém ruhába bújni, hogy bárki megdöbbenne - legfeljebb elismerő pillantásokat kap.

A hipermodern irodaházak között évszázados templomok húzódnak meg. A hagyományos levesbárokkal szemben gyorséttermek állnak, a rohanó életformából kilépve a japánok zen kertekben ücsörögve bámulnak órákig néhány követ, és évekig képesek tanulni a teaszertartás fortélyait.

Egy zen kert Kiotóban

Nem ritka látvány, ahogy a kimonót viselő hölgyek kólát vesznek az utcai automatákból, de az sem, ahogy szenvedélyesen játszanak a mobiltelefonjukon.

Bár ruhák, táskák és cipők terén majmolják az európai, amerikai divatot, és a japánok a neves külföldi divatházak leglelkesebb vásárlói, az arcszín tekintetében kínosan ügyelnek a hófehér bőrre - itt nem lenne kifizetődő szoláriumszalont nyitni. Óriási keletjük van a fehérítőkrémeknek, és az első, gyenge napsugarakat meglátva, a hölgyek azonnal kinyitják az ernyőiket.

Gésák

Japánban a helyi írásjelek miatt, illetve az utcanevek hiánya miatt igen könnyű eltévedni, de ha egy térkép felett tanakodtam, vagy akár csak egy kicsit is elveszettnek tűntem, pillanatok alatt érkezett a segítség. Ha a legközelebb álló, azonnal odasiető japán megértette a kérdésemet, akkor vagy elmutogatta, merre kell menni, vagy ha ez nem sikerült neki, akkor elkísért (akár arra vezetett az útja, akár nem). Amennyiben már a kérdést sem értette, akkor sem ment tovább, hanem kerített valakit, aki tudott angolul, és csak akkor sietett az útjára, ha biztos volt benne, hogy segítő kezekben vagyok.

Ezzel az egészen egyedülálló segítőkészséggel és közvetlenséggel szöges ellentétben áll az, hogy a japánokat - ott dolgozó magyar barátaim szerint - évek alatt is képtelenség kiismerni. Vezetőként dolgozó ismerősöm panaszkodott arra, hogy ha kiad egy utasítást, a japán beosztottak azonnal bólogatnak, akkor is, ha kivitelezhetetlennek találnak egy feladatot: konfliktusfóbiájuk ugyanis nem engedi az ellentmondást, és inkább reménykednek, hogy valahogy majd csak megoldódik a helyzet.

Információs tábla

Kevés hely lehet a világon, ahol akkora kultusza van a mobiltelefonnak, mint Japánban. Állandóan matatnak vele, üzeneteket küldenek, interneteznek, fényképeznek, dédelgetik. Nincs mobiltelefon rajta lógó kis színes, szőrös, lötyögő, csilingelő díszek nélkül, mint ahogy táska se. Ez a fajta bigyómánia még a kizárólag sötét öltönyt és aktatáskát hordó hivatalnokrétegre is igaz, az ő telefonjaikon is lóg valami kedves, vicces figura.

Ár-érték arány

Japán a világ egyik legdrágább országa, de a magas árakért itt valóban magas színvonalú szolgáltatás jár. Igaz, gyakran csak a belföldieknek, mert például a legforgalmasabb metróállomásokon sincsenek angol nyelvű eligazító táblák. Ugyanakkor a közterek mindig tiszták, mint ahogy az ingyenes nyilvános WC-k is.

A belföldi közlekedés hihetetlenül fejlett és magas színvonalú: a buszok, vasúti kocsik pontosan közlekednek, kényelmesek, patyolat tiszták. A buszsofőröktől kezdve a bolti eladókig minden szolgáltatóiparban dolgozó makulátlanul tiszta egyenruhát visel, végtelenül udvarias, tisztességes, becsületes. Az árut a legnagyobb gondossággal csomagolják be, és nem fordulhat elő, hogy nincs visszajáró vagy "elszámolják".

Turistaboltokban kapható fapapucsok

Míg gyakran a politikusok és nagyvállalkozások korrupciós botrányaitól harsog a média, a japán kisemberek becsületessége már-már ámulatba ejtő. Itt nem kell kikötözni a postahivatalban a tollat, és ha a szállodában felejtünk valamit (vagy akár ha szándékosan otthagyunk egy leszakadt fülű táskát), egész biztosan utánunk postázzák.

Kulináris örömök

Tokió gyakorlatilag olyan, mint egy hatalmas étterem több száz bejárattal. A kínálat változatosságánál csak a minőség a lenyűgözőbb. A japánok már-már mániákusan csak a legfrissebb, legjobb minőségű ételeket fogyasztják, itt teljességgel elképzelhetetlen akárcsak egyetlen fonnyadt salátalevél vagy lejárat utáni joghurt az üzletekben. A kiváló színvonal nem csak a luxuséttermekre, hanem a metróállomások egyszerű kifőzdéire vagy a szupermarketek dobozos ételeire is ugyanúgy jellemző. A vasúti restik mintha egy országos versenyben vennének részt, hol vannak frissebb, változatosabb fogások - Japán volt eddig az egyetlen ország, ahol gyerekes izgalommal vártam mindig a vonaton felbukkanó büféskocsit, mert tudtam, hogy elképesztő ínyencségekkel lesz megpakolva.

Az olcsó leveskifőzdékben csak egyféle étel van, a tésztaleves, melyet állva kell fogyasztani, lehetőleg minél hangosabban szürcsölve. A vendégkör szinte kizárólag egyformának tűnő öltönyös hivatalnokokból áll. Nőket nem láttam, legfeljebb néhány vállalkozóbb szellemű turista színesítette a képet. Az árskála másik végén a hagyományos japán vacsora egy többórás ünnep, ahol apró tálkákban művészien megkomponált kis ételkölteményeket szolgálnak fel, melyek mindegyike ízben, textúrában gondosan összeállított kis műremek.

Tradicionális japán vacsora

Egyedül az édességek azok, ahol nem találkoztam maradandó élménnyel, egyébként az országban egyszerűen nem lehet rosszat enni. Az automatákból is nyugodtan választhatunk bármit, mert garantáltan friss lesz. És ha már az automatáknál tartunk: itt nem csak a szokásos ital- és szendvicsautomaták sorakoznak tucatjával az utcákon, de a fényképezőgépektől kezdve az eldobható mobiltöltőkig bármit találunk bennük.

Az éttermekben ugyan nem tudjuk elolvasni az étlapot, de nagy segítség, hogy a fogások a kirakatban, műanyag verzióban, abszolút élethűen vannak prezentálva. Így legalább rá tudtam mutatni valamelyik szimpatikus ételre, amelyről legalább azt megállapíthattam, hogy leves vagy hús rizzsel. De hogy milyen hús, az maximum az ízlelés után derül ki. Vagy akkor se.

A szupermarketekben sem egyszerűbb a vásárlás, volt olyan üzlet, ahol egyetlen dolgot, a paradicsomot ismertem fel. Minden más zöldség, gyümölcs ismeretlen volt, és a dobozos, zacskós termékeknek sem tudtam elolvasni a feliratát.

Rejtélyes édesség a szupermarketből

A japán étrend amúgy felettébb egészséges. Ennek legegyszerűbb bizonyítéka, hogy az országban alig találunk túlsúlyos embereket - természetesen a direkt felhizlalt szumóbirkózókon kívül.

Karaoke és pacsinkó

Japánban a két rendkívül népszerű szórakozási forma a karaoke és a pacsinkó. A japán férfiak többsége munka után ivászattal fejezi be a napot. Mivel a japánok jó része nem bírja az italt, elég hamar berúgnak, és ilyenkor irány a karaokebár. Számunka talán különös, de a japánok nem azért isznak, mert különösebben szeretnék az alkoholt, hanem ez a legjobb módja annak, hogy megszabaduljanak a társadalmi kötöttségeiktől, és szabadon beszélgethessenek kollégáikkal.

A karaokés intézmények nem nagy, egyterű kocsmák, mint nálunk, hanem olyan klubok, ahol néhány fős szobák bérelhetők, és ezekbe csak a kisebb baráti vagy munkahelyi társaság tér be - nem énekelnek idegenek előtt. A karaokebárokban telefonkönyv vastagságú katalógusokból lehet válogatni, és magától értetődik a kiváló "szobaszerviz" is, azaz az ínyenc falatkák és remek italok széles választéka.

A másik sajátos és számunka még érthetetlenebb szórakozás a játéktermekben zajlik. Itt nem a máshol megszokott nyerőautomatákkal találkozunk, hanem kizárólag a speciális japán flipperszerűséggel, a pacsinkóval. A teremben a gépek végeláthatatlan sora, a fülsiketítő zajban pedig minden gép előtt bambán üldögélnek a japánok, és szorgalmasan tömködik az automatákba az apró acélgolyókat. A cél, hogy minél több acélgolyót nyerjenek, melyeket különböző ajándékokra lehet a helyszínen beváltani. Pénzre csak a pacsinkószalonokon kívül, áttételesen, veszteséggel lehet a nyereményt átváltani.

Pacsinkóterem Tokióban

A pacsinkó valódi japán népbetegség, öregek és fiatalok egyaránt képesek naponta több órát eltölteni az automaták bűvkörében. Kiterjedésének érzékeltetésére megdöbbentő adat, hogy a japán pacsinkótermek éves árbevétele négyszer több, mint a világ kaszinóinak együttes árbevétele, vagy például az a tény, hogy a japán pacsinkóüzlet felülmúlja a japán autók világméretű eladásának árbevételét.

Japánban úgy érezhetjük magunkat, mint egy szerepjátékban. Elképzelhetjük, hogy a jövőben élünk. Megtapasztalhatjuk, milyen teljesen analfabétának lenni. Lavírozhatunk a számtalan kontraszt határán, amikor a hipermodern keveredik a régivel, az előremutató a feudálissal, az innováció a tradíciókkal. Egy biztos: Japánban utazgatva egy percig sem fogunk unatkozni, és nem lesz déjá vu élményünk, hogy ilyet már láttunk máshol. A legkülföldibb ország, ahol valaha megfordultam, és egy olyan hely, ahova egyszer majd hónapokra szeretnék visszatérni.