A leállás után egymást érték a borúlátóbbnál borúlátóbb jóslatok a csőd hatásairól. Noha már február közepén látszott, hogy a frissen belépő, illetve bővítésről döntő légitársaságok 2012-re nagyobb kapacitást jelentettek be annál, mint ami a Malév miatt kiesett, igazából kevesen hitték, hogy megúszhatja a reptér drasztikus forgalomcsökkenés nélkül. A két nagy fapados által beígért több mint négymillió utast sokan irreálisnak tartották, mondván, biztos jönnek majd a szokásos törlések. Ezekből azonban kevés akadt, és mára már tény: a diszkont-légitársaságok hatalomátvétele nem csak ellensúlyozta a Malév eltűnését, de tekintélyes utasszámbővülést is hozott Budapestre.
A Malév Boeing 737-700 típusú repülőgépe az Aeroplex hangárjában 2012 márciusában
A Budapest Airport friss adatai szerint tavaly 8,5 millió utast szolgált ki a reptér, míg az előző évben ez 8,9 millió volt. Azt azonban a korábbiakkal ellentétben nem teszik hozzá, hogy 2011-ben a Malévnak volt másfél millió átszálló utasa, akik el sem hagyták a reptér épületét. Ha azt feltételezzük, hogy tavaly januárban, még a csőd előtt is volt százezer átszálló utas, akkor 2011-ben csak 7,4 millió olyan utas volt, akinek célpontja, vagy kiinduló állomása Budapest volt, tavaly pedig 8,4 millió. Vagyis a Malév csődje egymillió új utast jelentett Budapestnek.
Vesztesek és nyertesek
Nem meglepő, hogy az év folyamán elsősorban a vesztesek sirámait lehetett hallani. A reptér a kedvező utasszám-tendencia ellenére hatalmasat bukik, mivel a Malév sok létesítményét használta, és jó bérleti díjakat fizetett. Emellett a fapadosok nagyobb gépekkel és sokkal jobb töltöttséggel üzemelnek, így a gépmozgások száma 20 százalékot zuhant. Kellemetlen helyzetbe kerültek a Malévra építő utazási irodák is, a fapados utasok döntő többsége egyéni szervezésben érkezik.
Az egymilliós bővülés jó esetben a magyarok utazási kedvének javulásából is fakadhatna, hiszen a Ryanair és a Wizz Air gyilkos árharca, a pár száz forintos jegyek dömpingje valószínűleg a hazaiak repülési kedvét is megmozgatta. De a növekmény nagy része mégis a külföldi turistákhoz kapcsolódik, amit jól mutatnak a szálláshelyek forgalmáról szóló statisztikák is. Az üzleti forgalom természetesen csökkent, a Malév balkáni és közel-keleti útvonalainak nagy részét senki sem pótolta, az oda utazók bécsi indulásra kényszerülnek.
Több a külföldi turista
A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai novemberrel bezárólag mutatják a szálláshelyek forgalmát. Magáért beszél, hogy a külföldi vendégéjszakák száma novemberben 16 százalékkal volt nagyobb az előző évinél, miközben a belföldieknél 3 százalékos a csökkenés. A teljes január-november időszakban a kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszakáinak száma 4,6 százalékkal nőtt, bruttó bevételük 6,7-tel. Csak a szállodákat megfigyelve a növekmény 7,8, illetve 8 százalékos.
Ez már önmagában ellentmond annak a sztereotípiának, hogy a fapadossal érkező utas nagyon keveset költ, és a szálláson is spórol. Noha a konferenciaturizmusnak nyilván nem tett jót a fapadosok térnyerése, az adatok szerint az ötcsillagos szállodák sem panaszkodhattak a tavalyi évre, a vendégéjszakák száma 5,9 százalékkal nőtt. Igaz, a bővülés nagy része a négycsillagosoknak köszönhető, ezeknél 18 százalékos volt a bővülés január és november között.
Jól látszik az a tendencia is, hogy az egyéni szervezésben érkező turistákat nem érdekli a magyar vidék. A hazai szálláshelyek közül szinte kizárólag a budapestiek profitáltak a Malév-csődből, illetve a fapadosok térnyeréséből. Régiónkénti bontásban ugyanis lényegében mindenhol esett a forgalom, a Budapest és Közép-Duna-vidék régió ugyanakkor 27 százalékos ugrást produkált a külföldi vendégéjszakákban.
Budapestre több utas érkezett a Malév csődje után
Nyelik a pénzt az állami cégek
A Malév-csőd természetesen sokmilliárdos spórolást jelent a költségvetésnek: végre nem kell adófizetői pénzből fenntartani egy olyan vállalatot, amely a nyereségességnek még csak a közelébe sem tudott kerülni soha. Persze ezzel szemben elmaradnak a cég által fizetett adók és járulékok is, és utcára került több ezer ember. A sors iróniája, hogy épp a csőd előtt sikerült üzemi szinten nulla közelébe hozni a Malévot, de a hatalmas adóssághegy és az újabb állami segítség uniós tilalma miatt akkor már nem volt esély a túlélésre.
Limburger Lóránt, a Malév Ground Handling vezérigazgatója az anyacéget is vezette megbízottként az utolsó évében. Szerinte, ha a csőd pillanatáig sikerült volna felállítani az utódot, akkor még lehetett volna esélye a gazdaságos üzemelésre. Másnapra már nagyot csökkent a folytatás esélye, mára pedig teljesen eltűnt. A volt vezérigazgató az [origo] kérdésére teljesen komolytalannak tartotta a napokban feltűnt ötletet is egy utódról, szerinte "jelenleg pénzt csináló légitársaság a régióban nem működtethető".
A régió nemzeti légitársaságainak helyzete az elmúlt egy évben tovább romlott. Ha körülnézünk a környékén, mindenhol csak a vergődés látszik. A csehek annyit elértek, hogy az EU tavaly ősszel jóváhagyott egy újabb százmillió eurós állami segélyt a Czech Airlinesnak, a lengyelek azonban brüsszeli ámen nélkül voltak kénytelenek pénzt tolni a LOT-ba, nehogy bedőljön. Ezért épp a héten kaptak komoly feddést. Romániában évek óta szerencsétlenkednek a Tarommal, amely szintén évek óta masszívan termeli a veszteséget. Az IMF-fel kötött megállapodás értelmében privatizálni kell a céget, de ez folyamatosan tolódik. Bukarest a napokban kért haladékot a Valutaalaptól, a jelenlegi tervek szerint nyárig tőzsdére viszik a légitársaság 20 százalékát. Ukrajnában az Aerosvit küzd a túlélésért, járatai számát drasztikusan csökkentette, sok esélye nincsen.
Átalakul a piac
A folyamatok nyertese egyértelműen a Wizz Air, amely már mindenhol ott van, kivárja az állami cégek végét, és letarolja a piacot - ahogy azt Budapesten az idén teszi. A Ryanair-Wizz Air harc ugyanis a cégek nagyságának és pénzügyi erejének ismeretében meglepő eredménnyel, a Ryanair megfutamodásával ért véget. A brutális árversenyt az írek unták mag hamarabb, és a reptéri, valamint a légiirányítási díjak drasztikus emelkedését használva ürügyként ötgépes budapesti bázisukat háromgépesre mérsékelték. Más légitársaság nem csökkentett, tehát elég átlátszó a Ryanair érvelése. A Wizz Air mindenesetre az idén tavasztól már hétgépes bázist tervez Budapestre, amivel részaránya a forgalomból már majdnem akkora lesz, mint amit a Malév produkált korábban.
A Ryanair és a Wizz Air csatájából az utóbbi került ki győztesként
A Malév korábbi útvonalai közül a rentábilisan repülhetőket pillanatok alatt elvitték a konkurensek (a fapadosok tarolása mellett azért nyolc hagyományos légitársaság is be-, illetve visszajött), a nagy átalakulás lezajlott. A Légügyi Hivatal 31 EU-n kívüli exmalévos útvonalra írt ki pályázatot, s csak négyre akadt érdeklődő, végül ezeket a Wizz Air kapta meg. A fapadosok részaránya átlépte az 50 százalékot, és ez az arány valószínűleg igen lassan, de tovább nő az idén is.
Hosszú távú járatok indulására nincs komoly esély, a hagyományos légitársaságok inkább arra fektetnek nagy hangsúlyt, hogy menetrendjeiket optimalizálják. Európa sok városában kínálnak gyors átszállást a világ minden tája felé. Általános európai tendencia, hogy a hagyományos légitársaságok már egyre inkább csak a hosszú távú járatokra ráhordó útvonalakon üzemelnek. Közben a fapadosok felfelé nyitnak, és megpróbálják különféle exra szolgáltatásokkal a magasabb igényeket is kielégíteni, ezért nagy a harc az üzleti utasokért már a diszkontok körében is. Lényeg a lényeg: egy Malév-utód létrejöttének esélye ma a nullához konvergál.
Mi lett a Malév dolgozóival? A Malév Légiközlekedési Zrt. 2012. február 14. óta áll felszámolás alatt, két leánycége maradt, amelyek túlélték az anyavállalat csődjét: az Aeroplex of Central Europe Zrt. és a Malév Ground Handling (GH) Zrt. Az Aeroplex repülőgép-karbantartással foglalkozik, a GH földi kiszolgálást végez. Mindkét cég megpróbálja a Malév kiesését új ügyfelek kiszolgálásával pótolni. A GH a legnagyobb lépést a túlélés felé azzal érte el, hogy megnyerte a Wizz Air földi kiszolgálására kiírt tendert, tehát a pesti reptér messze legnagyobb cégének dolgozhat három évig. Limburger Lóránt vezérigazgató szerint a létszámot felezni kellett, a fizetéseket pedig 20 százalékkal csökkentették, de ezzel hosszabb távon is életképes maradhat a cég. A Malév név tehát nem tűnik el teljesen a reptérről. És hogy mi lett a nemzeti légitársaság többi alkalmazottjával? A pilóták közül a kapitányok - ha szakmájukban akartak maradni - találtak munkát, ehhez azonban sok esetben a földgolyó másik felére kellett költözniük. Sokkal nehezebb helyzetbe kerültek az első tisztek, náluk ugyanis igen nagy túlkínálat van a piacon. A légiutas-kísérők közül csak nagyon kevesen tudtak a szakmájukban elhelyezkedni. A földi személyzet esetében a legjobbak szintén akkor tudtak szeretett szakmájukban megmaradni, ha vállalták a külföldre költözést, az adminisztratív munkát végzők azonban csak nagyon lassan tudnak új álláshoz jutni, sokan ma is munka nélkül vannak. |