Utóbbi nem is annyira bonyolult, a százezres nyugat-flandriai város - melynek neve flamandul Brugge, franciául Bruges - viszonylag könnyen elérhető: repülővel Charleroiba két nagy fapados is olcsón repül, onnan pedig vonattal kényelmesen tovább lehet menni brüsszeli átszállással. A vasút és a busztársaság próbál nagyon szolgálatkész lenni, ezért olyan összevont jegyet is lehet váltani, amelyben benne foglaltatik a reptérbusz ára. Első blikkre ez igen remek, ám azt is érdemes számba venni, hogy ez a konstrukció nem tartalmazza a rendelkezésre álló kedvezményeket: a vasút például hétvégenként fél áron szállítja az utasokat. Ez Bruggébe két főre 80 helyett 43 eurós retúr jegyet jelent, ehhez azonban hozzá kell számolni még az irányonként öteurós buszjegyet is Charleroi vasútállomására. Lényeg, hogy hétvégén nem érdemes megvenni a reptéren a kombinált jegyet, mert a félárú kedvezményt csak a vasútállomáson vásárolt jeggyel lehet kihasználni.
Hétvégén még egy bosszantó körülmény merül fel: hiába közlekedik ugyanannyi gép, a reptéri busz fél óra helyett csak óránkért jár. A vallon észjárás logikájára nem sikerült magyarázatot találnunk, miközben a pesti gép érkezése után 50 percet dekkoltunk a váróban.
Persze van a reptérről busz egyenesen Brüsszelbe is, ezzel spórolhatunk egy átszállást, de így többet fizetünk. A vonat Brüsszelig több, azt követően csak egy helyen, Gentben áll meg. Természetesen a fővárosban is érdemes egy kis időt eltölteni akár oda, akár visszafelé, persze az ideális, ha az ember több napot is rá tud szánni. De mi most hétvégézni Bruggébe mentünk, így csak egy-két órát mászkáltunk a pisilő kisfiú környékén.
Brugge egyáltalán nem szarfészek
Bruggében a szállást jobb előre lefoglalni, a népszerűbb időszakokban ugyanis könnyen megszaladhat a számla - az olcsó helyek hetekre előre tele vannak, a drágábbak pedig hajlamosak árat is emelni, hiszen ha sok a turista, úgyis lesz, aki kifizeti. A legjobb ár-érték arányt valószínűleg a vasútállomás melletti Ibis Budget hotel képviseli - nem csak az Etap brandet nevezték át, a szobák is sokkal igényesebbek lettek.
A város két-három napra elegendő látnivalót tartogat. Ez alatt kulturális program és diszkrét lerészegedés egyaránt belefér a programba. A szállodákban a turistainformációnál fellelhető prospektusok és térképek általában tartalmazzák a legfontosabb látnivalókat, ezektől azonban valamelyest el lehet tekinteni. Egyrészt úgyis megtaláljuk mindet, másrészt a város olyan magával ragadó, hogy az ember hajlamos lesz csak úgy céltalanul kolbászolni az - idézet a filmből - "zegzugos" utcákban. Az óváros szinte érintetlenül megmaradt, sem a háborúk, sem a városfejlesztés nem tett különösebb kárt benne, így a múltba révedést vagy a sok egymás után feltörő "hú, de szép, azta, ó" indulatszót nem zavarja meg igazán semmi.
Csónakkal a város legrejtettebb zugait is bejárhatjuk
Érintsd meg Jézus vérét
A várost csatornák szelik át egyfajta csiga formában, ezek javarészt nyomon követhetők, ám egy-két szakaszon épületek alatt visznek át, belső kerteken vezetnek keresztül. Ezért csábító lehet egy kis csónakázás 7,60 euróért, amely olyan pontjait is megmutatja a városnak, amelyet gyalog nem láthatunk. Az ugyanakkor visszavesz a romantikából, hogy a csónakban nagyjából húszan férnek el, és a vezető hangosbemondóval harsogja végig az utat. Ennél kicsit intimebb a lovas kocsi: akár két embert is elfurikáznak 39 euróért egy körútra.
Romantikus a városnézés lovaskocsival
Az óváros legnevezetesebb épületei a tornyok, köztük Európában a legmagasabb megmaradt kőtornyok a Miasszonyunk Temploméi. A templom kertje nappal nyitva van, nem a szokványos zárt, templomkert, ugyanis gyalogút vezet rajta keresztül. Este nem használható, de a zegzugos kerülőút kárpótol érte. A harangtorony emblematikus épülete a városnak - filmünk kulcsjelenete is itt játszódik. Összesen 47 harangja szinte egész nap megunhatatlan dallamokat játszik. A toronyba 366 lépcső visz fel, inkább sportosabbaknak ajánlott, nem pedig filmbéli kövér amerikai turistáknak.
A Szent Vér Bazilikának ereklyéje egy üvegcse, amely állítólag Jézus vérét rejti. A XIII. században egy templomos lovag ajándékozta a bazilikának, jó pénzért meg is lehet érinteni. A bazilika főbejárata az emeletre visz, érdekes, hogy nem a földszinten, hanem az első emeleten található a főhajó. A templom a barokk díszítéshez és fényességhez szokott szem számára nyújt maradandó élményt, a földszinten, külön bejárattal nyíló mellékszárny pedig egészen különleges, középkori egyszerűségével és szinte teljes csöndjével.
A harangtorony a város emblémája
Brugge főtere természetesen a legdíszesebb, legszínesebb, ám bármelyik mellékutcában beleszaladhatunk olyan épületekbe, erkélyekbe, ablakokba, amelyek előtt újra és újra meg kell állni. A vad romantika kedvelői sötétedés után keressék fel a csatorna partján a hattyútelepet - tucatnyi madár úszkál egy kisebb öbölben, a háttérben diszkréten megvilágított középkori épületek asszisztálnak a lánykéréshez vagy egyéb könnyfakasztó vallomáshoz. Nappal persze kiderül, hogy a hattyú leginkább a fenekét szereti tisztogatni, és egyébként is koszos, ráadásul mindenhol elhullatja a tollát.
Aki vad romantikára vágyik, este keresse fel a csatorna partját
Unatkozó szerzetesek öröksége
A városban a gyaloglást érdemes előnyben részesíteni, felesleges az autó, mert egyrészt sok helyre nem lehet vele behajtani, másrészt egy-két belga sör után úgysem lehet már vezetni. Márpedig a söröket kár lenne kihagyni. A szupermarketekben érdemes hanyagolni az otthon is kaphatókat, általában néhány fajta, nem túlságosan erős sör a választék. A sörözőkben viszont széles kínálatból választhatunk, legyen akár csapolt, akár üveges a kiszerelés. Csak apátsági sörből legalább húsz fajta található egy jobb pubban.
Jellemző, hogy az itthon megszokott, négy-öt százalékos alkoholtartalmú sörök Belgiumban afféle üdítők - még a gyümölcsös sörök is öt-hat százalékosak. Jobb tehát visszavenni a tempóból, korsó helyett pohárral kérni, és felesleges megdöbbenni, ha a díszes pohár, amely elnyelte a palack teljes tartalmát, mindössze 2,5 decis. Ez nem Anglia, itt nincs pintezés. De nem is kell. A 2,5 decis kiszerelés ugyanis akár nyolc-kilenc százalékos is lehet, de akár 11 fölé is kúszhat, abból pedig bőven elég a kisebb mennyiség. Egy jobb sörözőben a nedűt épp olyan szakértelemmel töltik ki, mint a bort egy puccos Rajna-vidéki pincében, ehhez néhol vicces söralátéteken használati útmutatót is mellékelnek.
Hihetetlen a választék a belga sörökből
A legnépszerűbb az apátsági típusú sör ezen a vidéken - talán nem véletlenül, hiszen az unatkozó barátok már a XIII. század óta főzőcskézik maguknak ezt az italt. Jellemző, hogy ugyanannak három fajtája is kapható: a világos, ami itt szőke, azaz blonde, a barna és a tripel, amely egy többszörösen érlelt, intenzívebb ízű és magas alkoholtartalmú verzió, világos, de akár vörös színben is előfordul. A legtöbb esetben falatkákat is ajánlanak, melyek jól esnek egy-két pohár után. A sörök ára széles skálán mozog, de tíz euróért négy különböző fajtából álló kóstolót is kérhetünk.
Ami az étkezést illeti, komoly specialitások nincsenek - a csokoládét és a sajtot leszámítva. Az utcai árusoknál népszerű a különböző módon készített waffel, ami lényegében gofri, csak nagyobb lyukakkal és mindenféle édes cuccal megpúpozva. Csokoládé, tejszínhab, eper szinte bármi kerülhet a waffel tetejére. A belvárosban a menüárak 15-35 euró között mozognak, ennél olcsóbban is ki lehet jönni persze a kisebb utcákban megbúvó éttermekben vagy pizzériákban. Viszonylag sok a gyorsétterem, így akár egész olcsón kerülhet a hasba valami két pofa sör között.
Na, és mit mond a turista, mikor elhagyja Bruggét? Nézzünk, szívem, egy kerek évfordulót, és jöjjünk vissza minél hamarabb.