Bár a reggel fél hatos kelés nem esett különösebben jól, izgatottan vártam kaposvári kirándulásunkat, mivel eddig nem jártam még arrafelé. Valahogy mindig kiesett a látószögünkből. A Balatontól egyáltalán nincs messze (úgy 60 km a 67-es úton), de mivel mi minden évben az északi partra mentünk, Kaposvár vagy a Zselic szóba sem került. Nem is tudtam túlzottan sokat a környékről.
Ehhez képest ámultan néztem körbe, amint beértünk Kaposvár sétálóutcájába. Mindenhol színes virágokat, kisebb-nagyobb szökőkutakat, gyönyörű szecessziós épületeket és rengeteg parkosított területet láttam. Autók pedig sehol (ugyanis ki vannak tiltva a belvárosból), így érezhetően jó volt a levegő. Íme egy város, amely a múlt értékeit megőrizve és felelevenítve mégis modern és élhető.
A sétálóutcában nem csak a többségében szépen felújított szecessziós épületek mesélnek, hanem az a jó néhány szobor is, amelyeket útközben láttunk. Egyik kedvencem egy padon ülő csinos nőt ábrázol, akit Florentinnek hívnak. A mellette olvasható idézet szerint eloszlatja a magányt, és minden titkot meg lehet vele osztani. Ahogy idegenvezetőnktől megtudtuk, nem csak a turisták, de a kaposváriak is előszeretettel élvezik a hölgy társaságát, akit az impozáns Szivárvány Kultúrpalota előtt lehet megtalálni.
Aztán van olyan szobor is, amelyiket, ha megérintjük, szerencsét hoz (kíváncsian várom a hatását). A szobrok annyira élethűek és jól kimunkáltak, hogy az egyik, kisgyereket ábrázoló szobortól a gyerekek rendszerint el akarják venni a cumiját, mert azt hiszik, igazi játszótárssal van dolguk.
De nem csak gyerekek, hanem a városhoz kötődő híres művészek, költők és politikusok is megelevenednek. A város egyik legnagyobb büszkesége Rippl-Rónai József, aki kaposvári születésű, és később, már híres festőként is rendszeresen visszatért a városba. Láthatjuk őt többek közt Ady Endrével, aki Kaposváron is tartott felolvasó estet. Rippl-Rónai maga is meghívta a költőt villájába, ahol együtt borozgattak, és amikor Ady elszunyókált, le is rajzolta őt. Rippl-Rónai megjelenik egy csacsifogaton is, és bár ez a szobor nem mindenkinél aratott sikert, idegenvezetőnk szerint tényleg előfordult, hogy Rippl-Rónai szamár húzta kocsin járta a várost.
Ez a szobor egyébként Kaposvár első és most is működő patikája előtt található, ahol Rippl-Rónai 14 évesen segédként, majd később végzett gyógyszerészként dolgozott. Mivel akkoriban egy patikában nem volt akkora forgalom, mint manapság, így az ügyeleti órák magányában kezdett el rajzolgatni, festegetni. A patikában született meg az első olyan képe, amit már számon tartanak, és itt kapott kedvet ahhoz is, hogy felhagyjon szakmájával.
A híres magyaroknál maradva, érdekesség, hogy a belváros egyik legrégebbi épülete, a Dorottya-ház Csokonai Vitéz Mihályhoz köthető. Bár ő nem kaposvári volt, de 1798-ban meghívták egy itteni megyebálra, ami olyan nagy hatással volt rá, hogy utána megírta a Dorottya, vagyis a dámák diadalma a Fársángon című vígeposzát, amely tulajdonképpen poétikus riport az eseményről.
Egyébként a főtéren (Kossuth-tér) is mindenhol szökőkutak, virágok vannak és persze egy templom, szóval jól néz ki az egész. Miután tettünk egy nagyobb kört, azért a buszhoz visszafelé sétálva is megálltunk még egy érdekes műemléknél: az Ádám-Éva lakóháznál. Ez az egyik legszebb szecessziós stílusú épületének homlokzatán látható díszítés a hiányos öltözetű Ádámot és Évát ábrázolja. Eredetileg meztelenre formázták meg az alakokat, ám idegenvezetőnk szerint ez olyan nagy felháborodást keltett a városban, hogy végül valamennyire felöltöztették őket.
Kaposváron nem csak a virágos utcákért tettek sokat az elmúlt években, hanem a fogyatékkal élőkért is, ami még inkább emberközelivé teszi a várost. Akadálymentesítették a város legfőbb intézményeit (például a Városházát, a Kultúrpalotát, Tourinform Irodát, az Agórát), a vakoknak Braille-írásos turisztikai kiadványt és egy speciális térképet készítettek, amelyekhez a látássérült turisták ingyen juthatnak hozzá.
Emellett kérhetnek audio guide-ot (elektronikus idegenvezetést) is, így önállóan is megismerhetik és körbejárhatják a látványosságokat. A hallássérülteket indukciós hurok segíti a kommunikálásban a Tourinform Irodában, és könnyen megközelíthetőek a már említett szobrok is, így senki nem marad ki az élményekből.
Kaposvárt elhagyva elindultunk Zselic felé, hogy egy kis ízelítőt kapjunk a somogyi tájból. Gyönyörű dimbes-dombos területek között haladtunk, és arra gondoltam: bárcsak lenne nálunk bicikli, hogy közelről is felfedezhessük a környéket. Nagyon megfogott a Zselic, talán mert az újdonság erejével hatott, és talán azért is, mert eszembe juttatta a számomra oly kedves Káli-medencét.
Jó dolog, hogy a Zselici Tájvédelmi Körzet közepén, Kardosfán akár meg is lehet szállni, így teljesen ki lehet élvezni a tájat és a csillagokat, errefelé ugyanis különösen látványos az égbolt. A háromcsillagos hotel hangulatos hely, nagyon szépen kialakított kertrésszel, teniszpályával, egy kis wellness-részleggel, és számtalan túrázási lehetőséggel (a közelben halad az Országos Kéktúra útvonala is).
Aztán mentünk is tovább a nap legérdekesebbnek ígérkezett programjára. A helyszín a Bőszénfai Szarvasfarm (Kaposvártól 20 km-re), ahol a látogatók megismerkedhetnek a vadászat és vadgazdálkodás különböző területeivel, és ami a lényeg: a farmon élő szarvasok közül néhányat meg is lehet simogatni. Bár más vadasparkokban is lehet szarvast látni, mindenki nagyon izgatott lett, amint besétáltunk a kerítés mögé. Egyből odafutott egy fiatal hímszarvas, amely egyszerűen átugrott a belső elválasztó kerítésen. Láthatóan jól érezte magát, és alig várta, hogy kapjon egy kis kenyeret a gondozójától. Mert, mint kiderült, azt nagyon szeretik.
A nőstény szarvasok egyébként jóval nyugodtabbak voltak, így simogatni is egyszerűbb volt őket. Nagyon jól tűrték a dolgot, mi pedig élveztük, hogy köztük lehetünk. A farmon összességében több mint ezer szarvas él (vannak vaddisznók, dámvadak és őzek is), úgyhogy érdemes akár néhány órát is eltölteni itt. Nyáron szeptember 1-ig mindennap 10-14 óra között szervezett túra indul a farmon, és van lehetőség lovaskocsis vagy traktoros túrára is.
Hat óra körül fáradtan, de élményekkel telve indultunk vissza Budapestre, pedig szívesen maradtam volna még egy éjszakai csillagnéző túrán. Na, majd legközelebb.
Amit nem érdemes kihagyni Kaposváron
- Nagyboldogasszony templom