Az apátsági komplexum felé autózva az első épület, ami szembetűnik, a Viator étterem meghökkentően modern tömbje, amely szinte lebeg a föld felett. A látvány előrevetíti azt a hihetetlen progresszivitást és lendületet, ami az egész helyet jellemzi. Mivel a monostor területén sok izgalmas látnivaló akad, érdemes előre megtervezni a látogatást. Mi a borászattal kezdtünk, amely csak csoportosan látogatható, ezért e-mailben már napokkal korábban időpontot egyeztettünk.
A másik fix pontunk a levendulaséta volt, amely a levendulafesztivál alatt minden nap 13 órakor kezdődik. A két vezetett séta közé ütemeztük be az ebédet, bár kicsit tartottunk tőle, lesz-e rá elég idő. Biztos, ami biztos, előre kinéztük az étlapról a fogásokat, és a pincetúra előtt bezörgettünk az akkor még zárva tartó étterembe, hogy előre leadjuk a rendelésünket. A kedves felszolgálóhölgy azonnal megértette a problémánkat, és megígérte, hogy délre kész lesznek a rendelt ételek.
Így aztán a jól végzett szervezőmunka örömével indultunk neki az első programnak, a pincetúrának. A pannonhalmi apátságnak alapításától fogva voltak szőlői, hiszen a szerzetesi kultúrához mindig is szorosan hozzátartozott a borászat. Az 1900-as évek elején az apátsági birtokméret mintegy 100 hektárnyi lehetett Pannonhalma környékén, de az apátságnak voltak szőlőbirtokai Somlón és Tokaj-Hegyalján is.
A második világháborút követően azonban a közel ezer évig virágzó szőlőtermesztést és pincészetet államosították, és elpusztult. Az apátsági szőlőtermelő és borkészítő hagyomány újrateremtése tíz évvel ezelőtt kezdődött a régi apátsági birtokok egy részének visszavásárlásával, majd szőlőtelepítési programmal. Ezt követően készült el az új pince és borház, majd 2004 márciusától már az új Apátsági Pincészet is látogatható.
A 2000 négyzetméteres alapterületen 3000 hektoliter tárolókapacitással rendelkező pincészet akárcsak régen, most is a legkorszerűbb technológiát használja. Az építkezés során Gál Tibor egri borász volt a szakmai tanácsadó, az ő elképzelései alapján valósult meg a domborzati viszonyokat jól kihasználó, több szintje ellenére gyönyörűen a tájba simuló komplexum.
A négyszintes feldolgozóban minden a gravitáció elvére épül, hogy minél kevesebb külső hatás érje a bort. A legfelső szintről indulva mi is a bor útját követtük végig, egészen a pincéig. Itt kóstolóra is lehetőség van, de mi a séta után siettünk elfogyasztani megrendelt ebédünket.
A legkorszerűbb technológiát alkalmazó pincészetből az ország egyik legmodernebb éttermébe átsietve szinte megfeledkezik az ember arról, hogy egy ezeréves apátság területén van. A Viator az apátság melletti dombtetőn, a vadonatúj látogatóközpont mellett nyílt meg három éve. Ahogy az egyik munkatárssal beszélgetve megtudtuk, a látogatók eleinte megrökönyödve fogadták a modern üveglapokból álló minimalista épületet, de aztán hamar megszokták, és ma már magától értetődően térnek be egy-egy ebédre.
A román kori bazilika, a gótikus kerengő, a monostor barokk épületei, a klasszicista könyvtár mellett miért csodálkoznánk azon, hogy az elmúlt évtizedben a kortárs építészet is megjelent Pannonhalmán. A belső térből fantasztikus panoráma tárul a zöldellő tájra, a teraszról pedig egy virágos kertben gyönyörködhetünk. Van abban valami jóleső érzés, ha az ember a levendulaszörpöt néhány levendulabokor megnyugtató látványa mellett szürcsöli. Az étterem külön menüsorral készült a levendulafesztiválra, mi is ebből válogattunk, az ebéd végén pedig elégedetten hümmögtünk: a pompás környezet, a kiváló ételek és a kifogástalan kiszolgálás tökéletes élményt adott.
Tele gyomorral kicsit nehezebben ment a séta a következő állomásra, a fűszerkertbe. Nem árt, ha tudjuk, hogy az épületegyüttes egyes helyszínei (látogatóközpont, pincészet, fűszerkert, apátság) több száz méterre vannak egymástól, és némelyiket csak több tucat lépcsőn lehet megközelíteni. Vagyis érdemes egy kis időt hagyni a programok között a közlekedésre.
Az arborétum is több évszázados múltra tekint vissza, hiszen a szerzetesek mindig nagy gonddal termesztették és gyűjtötték a gyógyításhoz szükséges növényeket. Az arborétum, amelynek területén ma több száz fa- és cserjefaj található, az év szinte minden szakában kínál valami különleges látnivalót. A legcsodálatosabb azonban talán most, a levendulaszezon idején. Már a lila mezőt meglátva elállt a szavunk, de igazán akkor éreztük, hogy valami álomvilágba csöppentünk, amikor a lepárlóba érve megcsapta az orrunkat a tömény levendulaillat.
A levendulahetek idején végig lehet nézni a levendulafeldolgozás folyamatát a szürettől az olaj elkészültéig. Érdekesség, hogy az olaj kinyerése utáni szerves hulladékot a 2009-ben átadott, környezetkímélő és költségmegtakarításos biomassza-fűtőmű dolgozza fel. Ez egy országosan is egyedülálló fejlesztés, amely a monostor hőigényének hatvan százalékát képes biztosítani.
A levendulaszüretelők munkája szép, de kemény: a bokrok közt ugyanis méhecskék százai repdesnek, és nem kérdés, hogy megcsípik a napszámosokat. A kérdés inkább az, naponta hányszor. A kis kézi kaszákkal felszerelt munkásoktól megtudtuk, hogy a csípések esetleges allergén hatásai ellen kalciuminjekcióval, a viszketések ellen pedig Fenistil zselével védekeznek. A méhrajokat látva nem is kellett nagyon tiltani a látogatókat a levendulabokrok megdézsmálásától, senki nem kívánkozott a lila mező sűrűjébe.
Már csak magának a Főapátság épületének meglátogatása maradt hátra, amely Magyarországon a bencés hagyományokat követő, klasszikus monostorelrendezés egyetlen épen maradt példája. Idén tavasztól a látogatás itt is korszerűsödött, ugyanis nem kell csoportos vezetésre várni. Ki-ki a saját tempójában járhatja körbe az apátságot az audioguide segítségével, melyen szabályozhatjuk a vezetés hosszát a különböző opciók bekapcsolásával vagy kihagyásával. Bármelyik ponton bármeddig kedvünkre nézelődhetünk, a szerkezet ugyanis érzékeli, merre járunk, és eszerint kezdi a következő magyarázatot.
A modern építészeti, belsőépítészeti részletek még a 13. századi bazilikában is fellehetőek a legutóbbi, John Pawson angol építész tervei alapján 2012-ben befejeződött restaurálás eredményeként. Egy-egy modern lámpa, néhány minimál stílusú széksor magától értetődően simul bele a középkori térbe – újra rácsodálkoztunk, micsoda bátorság kellett ennek felvállalásához, és milyen remekül sikerült a hagyományok tisztelete melletti megújulás.
Az apátság egyik legszebb része a 19. század első harmadában elkészült könyvtár. Mintha csak egy szentélybe léptünk volna be: az ódon könyvek ezrei önkéntelenül is belefojtják a szót az emberbe, csak némán, halk léptekkel jártunk körbe a hatalmas könyvespolcok előtt. A levéltár is felbecsülhetetlen értékeket őriz, mint például legrégibb nyelvemlékünket: a tihanyi apátság 1055-ből származó alapítólevelét. Az apátsághoz tartozik még a közeli, erdőszéli Szent Jakab vendégház, amely egyszerű, tiszta és olcsó szálláshely egyéni és csoportos látogatóknak.
Azzal a határozott érzéssel indultunk haza, hogy Pannonhalma ma már nemcsak az apátság épületét és a múltidézést jelenti, hanem egy végtelenül izgalmas, összetett élményt. Míg az egyház általában az időtállóság jelképe, itt mindenhonnan a nyitottság, a haladás érződik. Mindehhez nyilván szükség van egy olyan vezetőre, aki nemcsak az értékek megőrzésére rendezkedik be, de felismeri a változások szükségességét, és nagy lendülettel, bátran megvalósítja azokat.
A nagyszabású turisztikai fejlesztési program Várszegi Asztrik nevéhez fűződik, aki uniós és banki támogatásokból valósította meg ezt a látványos modernizációt, amely mind az építészetben, mind a szellemiségben tetten érhető. A nyitott bencés közösség ma sem bújik szigorú formaságok mögé a kihívások elől, hanem sok érdeklődőt vonzó rendezvényeivel inkább gondolkodásra ösztönöz, közvetítésre vállalkozik. A főapát úr, akinek korábban már volt szerencsém hallani egyik előadását, mindenkit lenyűgöz egyszerű, szerény, ugyanakkor messzemenőkig hiteles és hatásos személyiségével. Ez a szellemiség lengi be az apátság minden egyes szegletétét.
Az apátság a július 13-ig zajló levendulafesztiválon kívül egész évben színes programok sorát szervezi. Orgonakoncertek, jazzestek, kiállítások, borászati mesterkurzusok, hagyományőrző programok követik egymást, augusztusban pedig immár tizedik alkalommal rendezik meg a művészeti fesztivált, ahol zene, színház, képzőművészet és film találkozik klasszikus és modern változatban, ahogy az az egész apátságra olyannyira jellemző. A bencések láthatóan ma is Isten szorgos méhecskéi.