Elszáll a düh, gyógyít a közös rezgés

Miért gyűlik össze évente kétezer ember, hogy három napon keresztül, fehér ruhába öltözve, párban meditáljon egy francia kastélyban? Változik-e bármi három nap szenvedés után?

„Én tényleg végigszenvedem ezt a három napot, fizikailag számomra maga a pokol, de otthon egész évben erre várok" – vallotta be az idei franciaországi kundalini jógafesztiválon egyik kedves jógatársam. Évről-évre ugyanis egyre nagyobb az a magyar jógás közöség, amely vállalva a 24 órás utat, elutazik Franciaországba, hogy ott a francia konyha különlegességei helyett mungóbabos rizsen éljen nyolc napig. A mungóbabnak amúgy kimagaslóan nagy a fehérjetartalma, ráadásul nem puffaszt, mint a legtöbb hüvelyes, ezért ideális a vegetáriánus étrendbe.

Itt a Champ Elysse-n való shoppingolás helyett az ember a fesztiválbazár jógakönyveit és cd-it böngészi esténként, és ahelyett, hogy Dél-Franciaország strandjain süttetné a hasát, hajnal négykor kel, hogy a felkelő napban együtt jógázzon és meditáljon még kétezer emberrel. Mindezek alapján sokaknak őrültnek tűnhetnek a résztvevők, ám határozottan állíthatom, hogy nálam mindig ez az év legmeghatározóbb utazása, ennyire kitisztult, emelkedett állapotot soha semmilyen út után nem szoktam érezni.

Mur-de-Sologne-i jógafesztivál, Chateau de Fondjouan Forrás: Viriam Kaur

Ha az ember kikerüli az autópályákat, azért egészen franciás érzése keletkezik, mire megérkezik a fesztivál helyszínére, Mur-de-Sologne-ba. A település a Loire-völgyben található, maga a folyó azonban legalább 30-40 kilométerre folyik innen. A fesztiválnak a Chateau de Fondjouan, egy magánkastély ad otthont hatalmas parkkal, tavakkal, erdőkkel. Igazi családi és egyben családias rendezvény ez: a nullától a 70-80 éves korosztályig tényleg mindenki megfordul itt.

Amikor először jártunk itt, barátnőm hétéves kisfia két nap után így sommázta a helyet: „Anya, itt nagyon jó, mert itt tényleg mindenki szereti egymást." Nem tudta még pontosan megfogalmazni, hogy mitől szeret itt lenni, de érezte, hogy más, mint Budapesten. Érezte az elfogadást, a nyitottságot, a szeretetet.

Megvilágosodás a hideg zuhany alatt

Ez a fesztivál abban is más, mint a többi, hogy tilos alkoholt fogyasztani, és a tábor területén dohányozni – igaz, a jógik amúgy is inkább mélyen lélegezni szeretnek. Itt mindenki kötelezően óvja az erei rugalmasságát, a szabad ég alatt ugyanis hideg vízben lehet zuhanyozni. Közösek az étkezések, a program a reggeli és esti közös jóga és meditáció mellett rengeteg workshopból, koncertből áll, a kicsiket pedig gyerekprogramok tömege várja.

A fesztivál első 4-5 napja is óriási közösségi élmény, de egyben felkészülés, ráhangolódás is a háromnapos fehér tantrára, ami a kundalini jóga egy különleges meditációtípusa. Az alaptézis, hogy a meditáció része a napi tisztálkodásnak, pont úgy mint a fogmosás. Mindezt három napig csinálni pedig maga a belső nagytakarítás. Rendeznek egynapos fehér tantrát az év során néhány nagy európai városban, háromnapos azonban Európában csak évente egyszer, a fesztiválon van. Egy nap tantra is nagy élmény, három nap azonban ezerszer intenzívebb.

Forrás: Viriam Kaur

A csillogó, tiszta tekintetre gyúrunk

A tantra alatt kétezer, fehér ruhába öltözött ember ül párokban, egymással szemben, hosszú sorokban, naponta 8-10 órát, és együtt meditál: hol csak egymás szemébe nézve, hol együtt lélegezve, hol kényelmetlen kézmozdulatokat kitartva 31, illetve 62 perces meditációkban. Már önmagában a hosszú ideig tartó földön ülés is megerőltető, hát még ha közben az ember egy órán keresztül tartja például a karját a talajjal párhuzamosan. Ezt izomból tipikusan képtelenség kitartani. Miért éri meg mégis?

Mert rengeteg közben a felismerés, mintha hatalmas terhek hullanának le az ember válláról, és ahogy lebomlanak ezek a rétegek, egyre közelebb kerül önmagához: a gondolatokon, érzéseken, reakciókon túli önmagához. Hiedelmek, tudattalan minták sora tudatosul három nap alatt, például hogy hogyan követjük tudattalanul a szüleink mérgező párkapcsolati mintáit a saját kapcsolatunkban, vagy hogy hogyan vesszük át a környezetünk érzéseit, és hogyan veszítjük el közben a kapcsolatot önmagunkkal.

Miközben az ember néha fárasztó testhelyzeteket tart ki hosszú tízperceken keresztül, rengeteg elfojtott düh is fel- és kijön. Szituációk, amelyekben a valós életben nem mertük az érzéseinket, indulatainkat igazán megélni, most azonban át lehet menni rajtuk, le lehet győzni őket. És persze rengeteget lehet tanulni önfegyelemről, kitartásról is a három napban. Kicsit olyan ez a három nap, mint egy beavatás. Manapság kevés az igazi beavatási rítus, a fehér tarntra nekem részben ezt jelenteni. Látni kell azokat a csillogó, kitisztult tekinteteket a harmadik nap után.

Forrás: Viriam Kaur

Az a hatalmas energia, ami többezer ember együttmeditálásakor keletkezik, még a falusiakat is gyógyítja. Számtalam mágikus történet szól arról, hogy Mur-de-Sologne hogyan profitál a jógik által teremtett pozitív energiából immár harminc éve. Idén valószínűleg utolsó alkalommal, mert a fesztivál kinőtte a kastélyt, a tervek szerint jövőre átköltözik egy nagyobba. Aki hiszi, hogy a jóga és a meditáció rezgés, az hiszi a gyógyulásokról szóló történeteket is. Nem véletlen az sem, hogy bár néha éjszakánként hideg van a sátorban, orrfújó, köhögő emberrel itt mégsem találkozni.

Általában csak mosolyogni szoktam, amikor hazajövünk, és valaki megkérdezni tőlem, hogy na, milyen volt Franciaország. Nem lehet rá válaszolni, hiszen valójában nem Franciaországban voltam, hanem egy kis szigeten, ahol van szeretet, elfogadás, az emberek tekintete nem fénytelen, és a teret szívből áradó öröm rezgi be.