Otthagytuk pár napra a civilizációt

Százhúsz kilométer négy nap alatt három kisgyerekkel a Tiszán. Víz, madarak, békák, hamu és homok. Pár napra családostul magunk mögött hagytuk a civilizációt.

Hogyan juthat nem túl nagy anyagi áldozatok árán igazán közel a természethez egy nagyobb család? Hogyan érezheti magát egynek a világ folyásával úgy, hogy közben világot is lát? Hogyan érheti el, hogy napokra távolabb kerüljön a civilizációtól, mégse kelljen nehéz zsákokat cipelnie túlságosan elhagyatott helyeken? Egy nagy kenuba vágja magát, és lecsorog egy folyón, szigorúan a parton vadkempingezve.

Erre itthon a Tisza a legkézenfekvőbb megoldás. Nincs számottevő hajóforgalom, a szabályozása ellenére is elég kanyargós, sok, táborozásra csábító homokpaddal, nyugodt a folyása, és tiszta a vize is. Pancsolásra is kitűnő, bár jó, ha figyelünk az örvényekre. A partján több helyen lehet túrakenut bérelni, akár extra felszerelésekkel, szállítással is.

Fotó: Ballai Vince - Origo

A Tisza-túráknak - és általában a hazai folyókon való túrázásnak - nagy hagyományai vannak. Igaz, az utóbbi időben - nem reprezentatív kérdezősködésünk szerint - már nincs az a nagy pörgés, mint az 1990-es években. Több oka is van ennek. A fiatalok többsége manapság nyaraláskor a zenei fesztiválokra esküszik, a testnevelési felsőoktatásban sem veszik annyira szigorúan a túravezetés-gyakorlatokat, és a 2000-es ciánszennyezés is sokak kedvét elvette.

A ciánkatasztrófa előtt még napi 10-20, manapság három-négy túrakenus, kajakos csorog le a folyón a szezonban - magyarázta egy nyugdíjas tanár a meglepően szépen rendben tartott ibrányi strandon, túránk harmadik napján. Ez persze az egyszeri túrázónak nem feltétlenül hátrány, mert könnyebben talál táborhelyet a folyót kísérő homokpadokon, és nyugodtabbak az esték is, ami kisebb gyerekekkel nem hátrány.

Alkalmas táborhely Fotó: Ballai Vince - Origo

Mert persze egy vízitúra nem feltétlenül sörösrekeszek vízben vontatásáról, majd este a tábortűznél való elfogyasztásáról és dajdajozásról vagy partközeli diszkók utáni kajtatásról szól, hanem a természet megfigyelésében való elmélyülésről is. Legyen szó akár a leszakadó partfalakon fészkelő zajos partifecskék telepeiről, a kéken villanó jégmadár röptéről, a kagyló iszapba vájt nyomáról, vagy éppen békák gyűjtögetéséről az esti szúnyogtámadás alatt. És persze az ég kékjét és a part zöldjét tükröző víz bámulásáról, különösen reggel, amikor még semmi nem borzolja a tükörsima felszínt.

A nomád vadkempingezés is számos hozadékkal jár. Például nincs nyafogás, ha mosdani kell, megteszi a hideg folyóvíz is. Mivel haladni kell, folyamatosan biztosított a napi rendszeres testmozgás. Az igények is lejjebb szállnak, simán elfogy a kormos pirítós, nem finnyáskodik senki egy kis homoktól. Két nap után már az sem zavar, ha a legnagyobb gazban, tüskés szederindák között kell tüzelőért kutatni egy szál fürdőnadrágban.

Hajnali nyugalom Fotó: Ballai Vince - Origo

Azért nem árt odafigyelni pár dologra. Például a napi távolságokra. Mi sportos felfogással négy napra osztottunk fel 120 kilométert Benktől Tokajig, ami első pillanatra jó ötletnek tűnt, de hiába kalkuláltuk tudományos igénnyel - a folyó és kenu lehetséges sebességét figyelembe véve - a naponta teljesíthető távokat, ha nem vettük számításba a táborverésre és -bontásra, főzésre, étkezésre szükséges, gyakran tetemes időt. Ráadásul egy hétszemélyes kenu mozgatása két felnőttnek és három, 10 éven aluli gyereknek folyásirányban ugyan nem túl megerőltető, de ha teljesíteni akartuk a napi kitűzött távot, hogy időben visszaadjuk a kölcsönzött hajót, akkor bizony órákon át kellett húzni, és különböző ravasz módszerekkel motiválni a legénységet.

Ez persze azzal járt, hogy az útba eső látnivalókat kihagytuk, sőt, volt, hogy a haladás érdekében a csónakban reggeliztünk és ebédeltünk, de ez senkit nem zavart, így is megérte. Nincs komolyabb összetartó erő egy családnyi közösségben, mint a közös cél elérésre irányuló tevékenység. Táborverés, tűzrakás, pakolás, lapátolás és a lassan tovaúszó táj bámulása. Később jólesik felemlegetni, mit bénázott a mérsékelten túlélősdit játszó apa a magnéziumos tűzgyújtóval, vagy hogy ki hány békát gyűjtött, és hány szúnyogcsípést szenvedett, vagy éppen hogyan húzta végig a száz erős csapást (amit többször is ismételtünk).

Parti fecskék telepe Fotó: Ballai Vince - Origo

Az izgalom sem maradt ki. Az első napi táborhelyen (nagy homokpad a jobb parton a 645. folyamkilométernél) egy horgász ijesztgetett azzal, hogy előfordul, hogy a közeli Lónyáról érkező tolvajok rövidítik meg az óvatlan túrázókat éjszaka, de semmi nem történt. "Jobban megéri nekik cigit csempészni, mint csóró vízitúrásokat fosztogatni" - vélte a 25 éve folyamatosan együtt vízitúrázó társaság egyik tagja, akik szintén itt táboroztak. (Azért bőven éjfél utánig életben tartottuk a közös tábortüzet.)

Ami fontos tapasztalat volt, az a táborbontás lassúsága. Hiába keltünk fel szinte mindig reggel nyolc előtt, tíz-tizenegy előtt egyszer sem sikerült elindulni. És hiába nincs túl sok vízitúrázó, azért vannak mások is a folyón. Van, amikor jólesik az esti tábortűz mellett hallgatni a vén folyami medvék hősies történeteit, nagy (külső és belső) elázásokról és borulásokról, de amikor három kisgyerekkel kenuzik az ember, nem fog letáborozni egy nagy ereszd-el-a-hajam estére készülődő gimnazistacsapat mellett, hanem összeszorítja a fogát, beígér minden földi jót a kölyköknek, és lapátol még egy bő órát a következő jó táborhelyig.

Már látszik a Tokaj-hegy Fotó: Ballai Vince - Origo

Amire érdemes odafigyelni, az a kiskorúak és úszni nem tudók számára kötelezően viselendő mentőmellény - a legtöbb kenukölcsönzőnél adnak ilyet a hajóval együtt; a gyerekek számára kisebb lapátok (általában erre is odafigyelnek); a felszerelés és ruházat vízmentesen tartása (bár egy hétszemélyes kenuban ülve kicsi az esélye, hogy borulunk, azért a nyakunkba kaphatunk egy jó kis esőt). Persze nem árt, ha viszünk magunkkal megfelelő térképet, átfutjuk a hajózási szabályzatot, és tanulmányozzuk a nálunk gyakorlottabb vízitúrázók összegyűjtött tapasztalatait is.

A költségek könnyen alacsonyan tarhatók. Kenut napi pár ezer forintért lehet bérelni. A hétszemélyes például kevesebb mint ötezer forintba került naponta az egyik, szinte országos lefedettséggel működő túraszervezőnél, mellényekkel, evezőkkel, bográccsal, és még egy jól használható térképet is kaptunk mellé. Ha megvan a táborozáshoz szükséges felszerelés, és bevállaljuk a vadkempingezést, akkor az ételen kívül nem is lesz más költség. Persze ehhez az is kell, hogy meg tudjuk oldani a kenuk indulási helyre szállítását. Ennek kilométerenként 200 forint feletti ára csak akkor éri meg, ha nagyobb csapat utazik, több hajóval. Nekünk szerencsénk volt, egy kedves rokon segítségével magánerőből juttattuk a tokaji telephelyről a benki indulási pontra a méretes csónakot.

Napi távok és állomások (részletek a túranaplóból)

2013. július 16., kedd

Indulás Benktől, a régi komphoz vezető út nehézkesen járható. Evezés a 645. folyamkilométerig. A jobb parton nagy és széles homokpad, kitűnő táborhely. Vacsora fóliában sült (égett) krumpli, padlizsán, szalonna.

2103. július 17., szerda

Reggel kelés 7-8 körül, reggeli avokádós pirítós. Indulás 11 után. Evezés majdnem egyhuzamban Záhonyig (628. fkm). A híd alatt kötöttünk ki 3 óra előtt nem sokkal. 15.30 után újra úton, menet közben ebéd: párizsis szendvicsek. A kitűzött 606. fkm-t 19.30 körül értük el, a végére mindenki fáradt és ideges. Táborverés a bal parti homokpadon, jó hely, a gyerekek örömére sok kisbékával. Vacsora, mint előző nap, de most nem égett el. Késő esti fekvés, valakik elemlámpával pecáztak a közelben egy csónakból.

2013. július 18., csütörtök

Kelés 6-7 körül, reggeli, mint tegnap. Pakolás után jó kis fürdés, aztán indulás. Dombrádnál megálltunk a strandkempingnél, ebéd a csárdában, utána pancsolás a strandon. Következő megálló az ibrányi strand (575. fkm). Vacsora zacskós kínai leves bográcsban. Jól karbantartott terület, felboronázott földön állnak a sátrak. Kicsit meredek a part. Lefekvés tíz óra előtt.

2013. július 19., péntek

Indulás 10 körül, reggeli a hajóban, egész nap evezés kis megállásokkal. Délután már látszik a tokaji tévétorony. Öt körül találka az unokatestvérekkel Tímár alatt. Az utolsó 2-3 kilométeren közös evezés.