Amikor hazaértünk, megnéztük az interneten, mi történt. Ekkor már a magyar sajtó is tele volt az évszázad erdőtüzéről szóló beszámolókkal. Azt írták, Új-Dél-Wales államban száz helyen ég az erdő.
Biciklis utunk során láttunk már néhányszor erdőtüzet, amit itt csak úgy hívnak, hogy bushfire, vagyis bozóttűz. Errefelé sok a bozót, mert az ország nagy részén, a belső, szavannás területeken nem nőnek nagyra a fák. Ennek egyik oka éppen az erdőtűz, a másik a termeszek. Mindkettő természetes része a kontinensen található életformáknak, ám az ember és az éghajlatváltozás közvetlenül beavatkozott ezekbe a folyamatokba.
Például ha nem hagyják, hogy kellő gyakorisággal leégjen az aljnövényzet, akkor úgy megnő, hogy egy ember simán elvész benne. Ha pedig ez az óriásbozót kap lángra, akkor a tűz már a nagyobb fákra, bokrokra is átterjedhet, és megállíthatatlanná válik.
A természetben a tűz sok esetben a megújulást hozza el. Egyes őshonos ausztrál növények magjai például csak a tűzben pattannak ki, mivel „tudják”, hogy a tűz előkészíti nekik a terepet az aljnövényzet elpusztításával. Persze ezúttal nem erről van szó, a lángok kétségtelenül csak pusztítanak.
Sokan gyűjtést rendeznek az ilyen katasztrófák után a károsultak részére, ez igen általános dolog Ausztráliában. Ugyanakkor találkozni olyan véleményekkel is, amelyek szerint azoknak, akik erdő közelébe építkeztek vagy ott vásároltak házat, számolniuk kell azzal, hogy ilyesmi bármikor előfordulhat, vagyis viseljék csak maguk a következményeket.
Az ausztrál média természetesen folyamatosan tudósít az eseményekről, legutóbb például az volt a hír, hogy Sydney-ben a tűz átterjedt egy parkolóra az olimpiai park mellett, és több autó is kiégett.
Az alábbi timelapse videó annak a bizonyos sötét felhős napnak a másnapján készült hajnali fél hattól reggel fél nyolcig. Ekkora már kitisztult az ég Sydney felett, de a háttérben még láthatók a nyugat felől gomolygó füstfellegek.