Olyan, mint a szamár hasa

Peru legfőbb látványossága a Machu Picchu, ezért a legtöbb turista ki se lép a limai repülőtérről, hanem egyenesen a kulturális fővárosnak kinevezett Cuscóba tart. Peru fővárosa, Lima pedig csendben nézi a kistestvér tündöklését. Pedig az Inka Birodalom hanyatlása után egy ideig Lima volt az amerikai kontinens legfontosabb és leggyönyörűbb koloniális városa.

Lima nyolcmillió lakosával Peru legnépesebb városa, és ez a szám ahhoz is elég, hogy az amerikai kontinens öt legnépesebb városa között legyen számon tartva. A főváros a Csendes-óceán partján fekszik, keletről pedig az Andok lankái övezik. A csipkés hegyvonulatnak és a Humboldt-áramlatnak köszönhetően Limára szinte egész évben szürke borongás telepszik.

A legszínesebb szürke város

Francisco Pizarro, a város alapítója valószínűleg nem számolt ezzel a kevésbé szerencsés földrajzi adottsággal, amikor az egyetlen derűs hónapban, 1535. januárjában itt alapította meg a spanyol kolónia dél-amerikai központját. Bizonyára elcsodálkozott, amikor kiderült, hogy februárban a nap eltűnik, és következő januárig elő sem bújik. A várost ezért La Gris-nek is becézik, ami spanyolul szürkét jelent, és hallottam már a limai ég színét a szamár hasához is hasonlítani.

Tipikus koloniális erkélyes házak Forrás: Kun-Szabó Mariann

A mindig napos Cusco és a Machu Picchu árnyékában Limának sokkal jobban meg kell dolgoznia azért, hogy a turisták számára vonzó célponttá váljon. Régi épületei miatt központja a UNESCO világörökségének része, és ez a kiindulópontja a turizmusnak. A limaiak komolyan veszik a címet, mert a koloniális házak, a tipikus fából készült erkélyek és a különös gonddal faragott homlokzatok nagyon szépen karban vannak tartva.

A főtéren, a Plaza de Armason található az önkormányzat sárgára meszelt épülete, a földrengésekben megtépázott limai katedrális, az érseki palota és a vörös egyenruhás katonák által őrzött kormánypalota, ahonnan nem hiányozhat a népszerű, déli őrségváltás sem. Itt láthatjuk a város legrégebbi műemlékét is, az 1651-ben öntött bronz szökőkutat.

A limai katedrális és az érseki palota Forrás: Kun-Szabó Mariann

Lima az egyszerű városnézések mellett egészen érdekes idegenvezetéseket is kínál. A főtér mögött megbújó San Francisco-templom katakombáinak meglátogatása például meglehetősen bizarr élmény volt. Bár a templom és a kolostor festményei és faragványai lélegzetelállítóak voltak, a levegőben végig ott vibrált az izgatott várakozás, amiért titkon mindenki jött, hogy megpillanthassa a valaha a templom alatt temetkezésre használt katakombákból kikukucskáló csontvázakat. Az idegenvezetők váratlanul elejtett morbid viccekkel asszisztáltak ehhez a gyermeki várakozáshoz.

Csak vezetővel lehet a kolostorba belépni, ezért nincsenek ellógó turisták, mindenkinek végig kell mennie a kijelölt szobákon ahhoz, hogy az út végén átélhesse a katarzist. A romantikusan megvilágított sírhelyekben mindenki csodálatára a csontok virágformába vagy kedves sormintába rendezve fogadtak bennünket.

A katakombákat rejtő San Francisco-templom Forrás: Kun-Szabó Mariann

Showműsor a boltok előtt

Ami a jó állapotú épületek mellett feltűnt, az a tisztaság volt. Azt hallottam, hogy Peruban minden munkakörre külön embert foglalkoztatnak, így az utcaseprés is hatékonyan működik. Ráadásul a munkamegosztásnak köszönhetően alacsony a munkanélküliség, és ugyanebből az okból néha egészen különleges hivatásokba is bele lehet botlani. A helyi buszok személyzete például két főből áll. A sofőr mellett mindig áll az ajtóban egy kalauz, aki a buszmegállóhoz közelítve torkaszakadtából ordítja a busz útvonalát, és utasokra vadászik. Jegyet oszt, és fejben tartja, hogy az egyes utasoknak hol kell leszállniuk. Lima egyik forgalmas sétálóutcáján, a Jirón de la Uniónon a bolti eladókon kívül pedig hivatásos animátorok dolgoznak az üzletek előtt, akik komplett showműsort abszolválnak az utcán: sorolják az aznapi akciókat, zenével, tánccal csalogatják be a nagyérdeműt.

Lima azoknak is kínál programokat, akik a koloniális építészetnél jobban érdekelődnek az inka kultúra iránt. A várostól mindössze negyven kilométerre délre találhatóak Pachacamac i. sz. 200 körül épült agyagpiramisai és palotái, mely az inkák érkezése előtt a térség legfontosabb ceremoniális és adminisztratív központja volt. Hétfőn a komplexum zárva volt, ezért vendéglátómmal, Carlosszal egy másik piramist, a Huaca Pucllanát néztük meg, amely Limán belül található.

A Huaca Pucllana romjai a város szívében Forrás: Kun-Szabó Mariann

A hely neve a kecsua pucllay szóból származik, mely játékot jelent, és amely utalhat a komplexum rituális játékokra fenntartott szerepére. I. sz. 200 és 700 között itt volt ugyanis a limai kultúra egy másik fontos ceremoniális és adminisztratív központja. A hatalmas komplexumról sokáig azt hitték, hogy domb, majd mikor a város terjeszkedése miatt elkezdték lebontani, akkor fedezték fel a földréteg alatti szinteket.

Piramisalakját egészen érdekes módon nyerte el, ugyanis míg a legtöbb kultúra általában a földdel teszi egyenlővé az előző uralkodók építményeit, addig a limaiak mindig új szinteket húztak fel az előzőekre, betömve az alsóbb emeleteket. Egy új szint felhúzásánál pedig a szerencséjüknek örülő lányok áldoztak. Az új szint mind magasabb volt, és sokkal istenibbnek tűnt.

Rekordok városa

Talán azért, hogy felhívja magára a figyelmet, a főváros szeret a legelképesztőbb rekordokkal előállni, és a limaiak nem mulasztják el, hogy felhívják ezekre a figyelmet. Vitathatatlanul itt alapították az amerikai kontinens legelső, máig működő egyetemét, az 1551-ben kapuit megnyitó San Marcos Egyetemet. Érdekes adat, hogy nyolcmillió lakosával Lima a világ második legnagyobb, sivatagba épült fővárosa Kairó után.

A Parque de la Reserva egyik szökőkútja éjjeli kivilágításban Forrás: Kun-Szabó Mariann

Lima másik büszkesége a világ legnagyobb, hét hektáron elterülő, közparkban található szökőkútkomplexuma, a Parque de la Reserva. Ahogy a nap lemegy Limában, úgy gyúlnak ki a hatalmas parkban elszórt megannyi szökőkút fényei: vannak itt pirosak, sárgák, kékek, gúlák, vízoszlopok, árkádok. Lehet alá, fölé, mögé menni, és a gyerekek örömére vannak játékos pajkossággal hol itt, hol ott kilövő szökőkutak is. A legnagyobb szenzációt mégis az a szökőkút jelentette, amely a zene ritmusára vetítette ki a fellövő vízsugárra Peru táncait.

Szűk három napot töltöttem a perui fővárosban, és nagyon örülök, hogy nem hagytam ki. A felhők alatt egy színes, pezsgő város bújik meg, mely kedvességével és humorával nagyon megszerettette magát. Azért annak is örültem, mikor a gépem hazafelé menet kiemelkedett a felhők közül, és megláttam végre a napot.