Mi sem gondoltuk volna, de a Zemplén tényleg szuper

Borongós időben indultunk neki Füzérről a Nagy-Milic 893 méteres csúcsának, amely két ország határán áll. Útközben egy foltos szalamandrával találkoztunk, a hegyről leérve megnéztük hét természeti csodánk egyikét, a füzéri várat. Északkelet-Magyarország egyik legszebb vidékén jártunk, és túráztunk egy kicsit az országhatáron is, ki-be lépkedve Szlovákiába.

Az éjszakai eső utáni borongós, ködös idő kifejezetten kedvez egy várrom látványának, de egy félnapos gyalogtúrának sem árt. A majdnem 900 méteres Nagy-Milic nevű hegy megmászása – az azonos nevű natúrparkban – több szempontból is különleges: ez Magyarország legészakabbra fekvő 800 méter fölötti csúcsa. (Jó, szigorúan véve a csúcs már Szlovákiában van, előtte két lépéssel viszont még a honban álldogálunk. Ezt a kettősséget hazafias érzelmű graffitisek úgy szemléltették, hogy a szlovák címeres csúcsjelző betonoszlopra – biztos ami biztos – Nagy-Magyarország képet stencileztek.) Az út néhány száz méteres szakasza a határ vonalán kanyarog, fehér határkövek jelzik, hol merre húzódik éppen a Szlovákia kezdetét jelző csík. Talán csak enyhe modorosság azt állítani, hogy gyaloglás közben az ember egyik lábával itthon, a másikkal külföldön lépked. Hogy mikor melyikkel hol, az lépésenként változik.

Útban Magyarország legészakibb csúcsa felé

Mi ezt a túrát követtük a Nagy-Milicre. Ha nem lett volna lezárva a faluból a hegyre vezető utca, akkor a túra kezdetén lévő parkolóból indultunk volna, így viszont a falu központjában, a nagyobbik kocsma előtt hagytuk az autót, és onnan gyalogoltunk a szép, kontyos tetős házak között. A csúcsról visszafelé nem ugyanazon az útvonalon (vagyis az országos kéktúra útvonalán), hanem a zöld jelzésen jöttünk vissza, így összesen kb. 12-13 kilométert gyalogoltunk. A közepesnél kevésbé nehéz a terep, de aki azt latolgatja, hogy gyalog nekiinduljon-e a Gellért-hegynek, azon biztosan kifognak a kaptatók. Átlagos kondival viszont már simán be lehet vállalni.

Az első nagyobb kaptató a Csataréti vadászház után. A túra további képeiért kattintson! Fotó: Tuba Zoltán – Origo

Nem bocsátkozunk a túraútvonal részletes leírásába, azt kiválóan rögzítették a fenti linken, inkább pár érdekességről ejtünk itt szót. Noha a levelek többsége már lehullott, ilyenkor is csodás az erdő, különösen, amikor előbukkan a nap. Útközben az Aggteleki Nemzeti Park jelképe, a foltos szalamandra állt nekünk percekig modellt játék dinoszauruszként megmerevedve (még jó, mert másnap Aggtelek közelében már egyáltalán nem találkoztunk vele). Lenyűgöző volt a csend, a levegő pedig szokatlanul tiszta.

Majdnem ráléptünk egy foltos szalamandrára, amit utána percekig vizsgálgattunk az ösvény közepén. További képek kattintásra! Fotó: Tuba Zoltán – Origo

Fölfelé haladva a Csataréti vadászház türkizre festett falaival még divatos is, csak kár, hogy totál leharcolt, és beszőtte a pókháló. De talán ezt is érinti majd a Nagy Országos Turistaszálló Felújító Program. Az említett – egy lankásabb és egy durvább – kaptatós szakasz után az indulástól számítva körülbelül egy és háromnegyed óra alatt értünk fel a csúcsra – legalábbis oda, amit elsőre annak véltünk. Ám viszonylag gyorsan rájöttünk, hogy ez még nem az, mivel itt még csak egy apró határkő áll. Innen a hegygerincen, a határnyiladékon haladva jön a túra voltaképp legextrémebb része. Az extremitást nem a terep nehézsége adja, hanem az a különös érzés, hogy az ember pár száz méteren át az országhatáron sétál, mintha egy animációs figura lenne egy térképen. Ez a hullámos út vezet a Nagy-Milic 893 méteres csúcsát jelző betonoszlopig (a fent említett szlovák címer–Nagy-Magyarország dekorációval). Kilátó itt sajnos nincs, a panorámát legfeljebb elképzelni lehet.

Ne jöjjünk zavarba, ha avarra lépünk!

Apró figyelmeztetés: a nedves, tömör avar csúszhat, és azt sem lehet pontosan tudni, mi van alatta, úgyhogy októbertől a magas szárú túracipő elengedhetetlen túrakellék. Figyeljünk oda, hová lépünk!

Az egyik legszebb fekvésű vár

A könnyű túraúton visszatérve a közel 500 fős faluba érdemes körbejárni Füzért is (ráadásul itt is van extremitás: közigazgatási területén fekszik az ország legészakibb pontja): középkorig visszanyúló múlt, közmondásosan kedves emberek, zenélő templomtorony, szépen rendben tartott kontyos, zsúpfedeles tetővel borított házak, rendezett falukép. Olyat is csak itt láttam eddig, hogy a kocsma falát tartó gerendára Goethe-idézet van szögelve, ami kellemes összhangban állt a nagymamáját az egekig magasztaló, szalonspicces fiatalember dicshimnuszával. A kocsma látványosságai ennyiben ki is merültek, érdemes sétálni egyet, betérni a tájházba, valamint a református és a katolikus templomba.

Az ország talán legszebb fekvésű vára több mint száz méterrel emelkedik Füzér fölé. Kattintson a további képekért! Fotó: Tuba Zoltán – Origo

A legnagyobb büszkeség és attrakció természetesen a falu feletti vulkáni kúp tetején álló vár, amelyről sokan mondják, hogy az ország egyik legszebb fekvésű vára. Meg is választották a hét magyar természeti csoda egyikének (még ha jelenleg leginkább a belsejében maltert keverő melósok büszkélkedhetnek csak vele, mint rendkívül szeles munkahelyükkel). A várat oklevélben először 1264-ben említették, valószínűleg az Aba-nemzetség tagjai emelték, a 16. században pedig rövid ideig itt őrizték a magyar királyi koronát. A várból pompás a kilátás a Zemplénre, a Hegyköz síkságára, a belsejében viszont mostanában nincs túl sok látnivaló, mivel éppen felújítják. A toronyba azért fel lehet mászni, ahol egy jókora, beazonosíthatatlan, fából készült objektumról megtudtuk, hogy terepasztal faszerkezete lett volna, vagy lesz valamikor talán.

Hova menjünk még?

Füzért elhagyva alig 12 kilométerre terül el a füzérradványi Károlyi-kastély és hatalmas angolkerttel kiegészített parkja, ahová érdemes kitérni. Ezenkívül alig 9 kilométerre található a Hollóházi Porcelánmúzeum.