Öt tipp a Balaton feltámasztására

Balatoni fotózás a hetvenes években

Legyen még több golfpálya, vagy tegyük halbarátabbá a tó vizét? Létesítsünk retró tanösvényt a partján, vagy telepítsünk szélturbinákat, hogy szünet nélkül lehessen vitorlázni és szörfözni? Navracsics Tibor keresi a megoldást a Balaton felvirágoztatására, pár ötlettel mi is beszálltunk.

Az elmúlt években sokat vitatkoztak arról, hogy miként lehetne a Balaton 1980-as évekbeli fénykorát visszahozni – mondta Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes januárban Balatonfüreden, az Európai Desztináció Marketing Konferencia nyitónapján. Azt is mondta, hogy ma teljes bukás lenne a nyolcvanas évek Balatonja hazai és nemzetközi szinten is, mivel megváltoztak a fogyasztói szokások. Navracsics szerint az akkor jellemző uniformizált, alacsony szintű szolgáltatások helyett ma az egyedi értékek felmutatására és az egyedi igények kielégítésére kell helyezni a hangsúlyt. A harmadik gondolata a konferencia témájáról az volt, hogy meg kell újítani a Balaton-képet, ugyanakkor a Balaton szerinte nem életképes, mint turisztikai régió, csak akkor lesz az, ha összefog a Balaton-felvidékkel és a Bakonnyal.

Ebből kiindulva gondolatkísérletet tettünk arra, milyen újrarajzolt Balaton-kép lenne modern és előremutató, de leginkább: turistacsalogató. Különböző témák ismerőivel beszélgettünk arról, hogy mi segíthetné a jelenleg is működő strand-, horgász- és wellnessturizmus mellett, hogy a magyar tenger visszanyerje régi csillogását.

Mit mutatnak a számok?

A Balaton Magyarországon a második legnépszerűbb turisztikai célpont Budapest–Közép-Duna-vidék után. 2013 első 11 hónapjában – egyelőre erre vannak adatok a KSH-nál – közel 4,5 millió vendégéjszakát töltöttek a balatoni régióban, ami ötöde az egész országban regisztráltnak, és 3,7 százalékkal nőtt az előző évihez képest. A vendégéjszakák 39 százalékát a külföldiek, 61 százalékát a magyarok töltötték itt el.

A tavalyi főszezon igen jól sikerült a Balaton környéki vállalkozóknak. Ez részben annak köszönhető, hogy 10-15 éve nem volt ilyen nyár, amikor július közepétől augusztus 20-ig sem hideg, sem eső nem űzte el a vendégeket. Másrészt a helyi turisztikai szervezetek, önkormányzatok és az állam is egyre jobban összehangolják az ottani programok szervezését.

1. Legyen gasztroparadicsom, jó sok hallal!

Az importált hekk és az olajban tocsogó lángos tengerében pár éve már világítótoronyként tűnik fel a balatonszemesi Kistücsök étterem – ha a balatoni gasztronómiára terelődik a szó. Amellett, hogy pompásan főznek, igyekeznek jó minőségű helyi alapanyagokat használni a konyhán – már ha hozzájutnak.

Bőrén sült süllő a Kistücsökben Forrás: Kistücsök

Jahni László, az étterem séfje utoljára ősszel tett balatoni halat vendégei elé. Mivel ragaszkodik hozzá, hogy csakis nagyon jó alapanyagokkal dolgozzon, azóta nem került a keze alá balatoni hal. És erről nem a tó tehet: „A balatoni hal szuper, világszínvonalú, nagyon szép halakat ad ki ez a tó. Az itteni fogassüllő például bármelyik folyami süllőt verné. Ráadásul, ha a süllő életkörülményein javítanának, olyan lehetne, mint egy aranytojást tojó tyúk."

"A balatoni süllő egy olyan erényünk, amire turizmust lehetne építeni" – mondta korábban a Táfelspiccnek Csapody Balázs, a Kistücsök tulajdonosa. Jahni László szerint a nádasban élő nyurgapontyok és az angolna is finom, jó minőségű halak, bár az utóbbit a magyar ember nem annyira szereti.

Ha ennyi sok jó hal él a Balatonban, akkor mi a gond? „Az, hogy nem tudunk folyamatosan hozzájutni a tisztességes, elérhető alapanyaghoz” – magyarázza. Ha nincsenek halboltok, a Balaton melletti étterem látogatói kénytelenek nélkülözni a balatoni halakat. „A megoldás az, hogy legyen halászat, halbolt és kiszállítás” – magyarázza Jahni László.

Német példát említ, ahol általában egy Velencei-tó nagyságú tó körül több halbolt van, mint a Balatonnál összesen (rövid számolgatás után két siófoki halboltot, egy keszthelyit említ, valamint a Vonyarcvashegyen szezonálisan működő piacot). Mint mondja, nálunk nincs megoldva a halászati kérdés, pedig szerinte a Balatonban élő halak akár országos szinten is el tudnák látni az éttermeket.

2. Jöjjön még több horgász!

Ez nem tűnik nagy gondnak, most is sok remek hal él benne, de először is rendet kellene tenni a víz fölött és a víz alatt is. A víz alatt azért, mert a Balaton mai vízminősége mellett – ami turisztikai szempontból előnyös, de táplálkozási szempontból lényegében egy sivatag – nem kedvez a halaknak. Az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet kutatásaiban például a süllőivadékokat 2-4 centis korig jól látják, majd ott eltűnik az állomány 80-90 százaléka. Ezek nagy valószínűséggel éhen halnak – fejtegette lapunknak Füstös Gábor, a Balatoni Halgazdálkodási Zrt. vezérigazgatója. A víz fölött kicsit bonyolultabb a helyzet.

„A Balatoni Halgazdaság évtizedek óta veszteséges, érthetetlen, miért tartották fenn egészen decemberig a halászati tevékenységét, hiszen ezzel nagyon sokat ártottak a horgászoknak” – mondta az Origónak egy gyakorlott horgász, aki évtizedek óta tölti szinte minden napját a Keszthelyi-öböl környékén a vízen. A halgazdaság munkatársai évtizedek óta halásztak hajóikkal a tavon. Ezt azzal magyarázták, hogy a szocializmus alatt betelepített busákat akarják ritkítani, megelőzve egy ökológiai katasztrófát. Ennek az ürügyén, nyáron is sokszor három műszakban húzták a hálót. A balatoni horgász szerint ezért nincs elég hal a tóban, hiába telepítenek rendszeresen. Mindezek következtében a halállomány a Balatonban annyira kicsi, amivel nem lehet a horgászturizmusra építeni: „Ha életében először idejön egy horgász, és azt látja, hogy 3-4 nap alatt nem fog semmit, csalódni fog, és nem jön többé vissza” – magyarázza.

Most viszont megcsillant némi remény a horgászsport fellendülésére, miután két hónapja leállították a Balatoni Halgazdaság halászati tevékenységét, a horgászok pedig olyan ígéretet kaptak, hogy a Tisza-tóhoz hasonlóan teljes egészében megkapják a horgászatot. A balatoni horgászok most kíváncsian várják, vajon csak egy időszakra, kampányjelleggel állították le a halászatot, vagy a döntéshozók valóban rendet akarnak tenni. Ha utóbbi helyzet áll elő – és a Balatonon nem lenne halászat –, akkor a balatoni sporthorgászat felpezsdítésére már csak a telepítéseket kellene tovább folytatni, és rászállni az illegális hálózókra. „Aztán lehetne reklámot csinálni, milyen szép halakat lehet fogni a Balatonban.”

3. Hajtsunk rá a vízi sportokra!

Bár megannyi kecses vitorlást és szörföt lehet nyaranta látni a tó felszínén, a helyzet nem túl jó. A vitorlássport még csak-csak elboldogul valahogy, a szörfösök viszont nem túl elégedettek.

A balatoni szörfözés egyértelmű központja Balatonfűzfő, itt él Hodács Lajos is, a Balatonfűzfő Szörf Klub egyik motorja. Szerinte minden évben 50-60 szörfözésre alkalmas nap van a Balatonon, a feltételek tehát adottak. Kite-ozni és vitorlázni ráadásul kisebb szélben is lehet. A rossz az, hogy jelenleg nagyon kevés az olyan partszakasz, ahol hosszabb cipekedés nélkül meg lehet közelíteni a vizet, és könnyen le lehetne pakolni a szörföt az autóról. (A szörf ugyanis nem olyan jármű, mint a vitorlás, amely egy kikötőben várja a bevetést: szállítani kell, és a helyszínen összeszerelni.)

Szörfösök a Balatonon fújó viharos erejű szélben a balatonfenyvesi strandnál tavaly májusban Forrás: MTI/Varga György

A strandokon tilos a szörfözés, a Balaton partján pedig egyre csökken az olyan szakasz, amely nincs bekerítve vagy beépítve. „Nem nehéz megszámolni, hány helyen lehet szörffel vízre szállni” – mondja Hodács Lajos. Leszámítva az üdülőket, ahol előfordulhat szörfkölcsönző, Fűzfőt, Tihanyt, a sóstói szabad strandot, Balatonszéplakot, Balatonkenesét és a déli part néhány szabad strandját említi. „A másik, hogy érdemes megnézni, kik szörföznek: akad egy-két lelkes fiatal, de a többség idősebb. Nem igazán van meg a fiatalokban az igény a sportolásra” – bár, mint mondja, nem csak ők, a vitorlássport is küzd azzal, hogy nehézkes a versenyzőnevelés. Persze az is kérdéses, hogy nem éri-e meg jobban bérelni egy vitorlást, semmint vásárolni egy többmilliós hajót, amelynek éves tárolási díja a kikötőben szintén nem csekély. Főleg, ha valaki csak egy-két hétig tudja évente használni.

Azt is megkérdeztük, hogy a fedett szörfversenyeken használt nagy szélkeverőkkel szélcsendes napokon nem lehetne-e pótolni a szelet, amire Hodács Lajos azt mondta, hogy ez a költségek miatt nem túl reális felvetés, legfeljebb csak mobil attrakcióként tudja elképzelni.

4. Legyen a tó partja a golfosoké!

Juniorkorú golfozók Európa-bajnoksága a balatonudvari Royal Balaton Golf & Yacht Clubban Forrás: MTI/Nagy Lajos

Felkerülhetne vajon Balatonunk a nemzetközi golfturizmus térképére, aminek következtében tömött bukszájú nyugat-európaiak keresgélnék a magyar gyepen a lyukakat? Nos, erre a válasz az, hogy talán. A Balaton körüli nagy és jelentős golfpályákat egy kézen meg lehet számolni: Balatongyörök, Örvényes, Balatonudvari, Hencse és Zalacsány (utóbbit most készítik). Rajtuk kívül csak kisebb gyakorlópályák vannak, amelyek még szűkebb kört mozgatnak meg, mint a nagyok. Egyik forrásunk szerint egy nagy, profi golfpálya megépítése legalább kétmilliárd forintos beruházás, ami – hacsak nem történik kisebb csoda –, soha nem térül meg. A hozzá kapcsolódó ingatlanberuházás az, ami valaha is visszafolyathatja a befektetett pénzt.

5. Létesüljön körülötte retró tanösvény!

A Balaton-part karakterét ma is meghatározzák a hatvanas években épült turisztikai létesítmények, és bár állapotuk mára erősen leromlott, annak idején nemzetközi viszonylatban is értékelt épületek voltak – tudtuk meg Wettstein Domonkos építésztől, a téma egyik legjobb magyarországi ismerőjétől.

A tihanyi révkikötő 1961-ben Forrás: Fortepan

A szocreál megnevezés – bár a köztudatban ez él – téves, mivel az ötvenes évek ideológiai kontrollja a modernnel szemben épp a historizálás visszatérését jelentette. A Balaton-parton 1957-ben az akkor színre lépő fiatal építészgeneráció invenciózus formai kísérletezésbe kezdhetett. Szóval szocreál tanösvényt bajosan lehetne itt létrehozni, retrót viszont annál inkább. „Nagyon érdekesek a hatvanas évek elején a központi fejlesztés jegyében kialakított turisztikai létesítmények, amelyek még ma is őrzik eredeti formájukat, és bár nincsenek túl jó állapotban, annál autentikusabban idézik fel a közkedvelt retró hangulatot" – magyarázza Wettstein Domonkos. Egyébként ezek az épületek adták az Ötvös Csöpi-filmek kulisszáit is.

Nemzetközi díjban is részesült épületek ma is láthatók például Tihanyban, Badacsonyban, Siófokon. Néhány közülük itt. Csak két példa: Tihanyban a húszas években épült Sportszálló környezetében még ma is áll a három ponton támaszkodó vasbeton héjszerkezetű egykori postahivatal, mellette a valamikori bisztró és csemegeüzlet, valamint a közúti forgalmat a gyalogosforgalomtól elemelő, a mérnöki konstrukciót elegáns formával ötvöző vasbeton híd.

Badacsonyban a strand és a kikötő közé épült a Tátika étterem és cukrászda, ahol a víz fölé nyúló teraszán elegáns környezetben, egyedi belsőépítészeti kialakítással várták a nyugat európai turistákat. Jelenleg bárként és night clubként üzemel.