A Hungexpo épülete felé közeledő sok gurulóbőröndös embert látva először arra gondoltam, hogy ez biztos a szakma velejárója: ahogy motoros kiállításokra motorokat, húsipari kiállításra nyársra tekert kismalacot, úgy utazás kiállításra gurulós bőröndöt hoznak magukkal a kiállítók. Aztán hamar rájöttem, hogy tévedek: itt bizony a szakma mellett egy prospektus, toll, matrica (!), nyakba akasztható kulcstartó, reklámszatyor és más egyéb kacat tekintélyes gyűjtőköre is jelen van. Ők teszik ki a bőröndösök nagy részét, előre készültek.
A Photoshop őskorát idéző óriásplakátok ellenére az Utazás 2014 kiállítás érdekes esemény. Arról, hogy az idén hova érdemes utazni, már írtunk, arról viszont még nem, hogy mik az aktuális trendek az árakban. Pedig az emberek többsége előbb néz a pénztárcájába, mint a térképre, ha eldönti, hogy utazni fog. De előbb lássuk, mi a helyzet belföldön!
A magyar kiállítók sok totózós rejtvényt gyártottak a látogatóknak, melyeken egyebek mellett olyan dolgokat lehet megtippelni, hogy hol őshonos a homoki vipera, és aki eltalálja, az apró tárgyakat vagy kuponokat nyer. Továbbra is divatos kiállításkellék a szerencsekerék (bár ezt a külföldi standok is szeretik), ahol további kuponokat vagy, mondjuk, frizbit lehet nyerni. A magyar standok általános képe alapján egy földönkívüli egyébként azt a következtetést vonná le, hogy a magyar vidéket a bőséges élelmiszerkészlet és a népviseletben vagy középkori öltözékben élő emberek miatt érdemes meglátogatni. A legkedvesebbek amúgy a hagyományőrző nénik voltak, például a Tard nevű matyó település képviseletében, akik pár perc beszélgetés után meg is hívtak a falujukba.
Mindennél nagyobb szenzáció, hogy idén nyártól végre lesznek akadálymentes strandok a Balatonnál, ahol úgynevezett vízibejárókon vagy vízilifteken merülhetnek a tóba a kerekesszékes emberek. Egy pályázatnak köszönhetően a balatonudvari és a fűzfői strandon biztosan lesz majd ilyen eszköz, de elképzelhető, hogy más település is csatlakozni fog.
Ami magyar viszonylatban még fontos, az elhangzott az esemény sajtótájékoztatóján. A legfontosabb, hogy SZÉP-kártya = sikersztori. Miért az? Mert, ahogy a rádióban a magyar zenei kvóta megdobta a magyar zenék számát, a SZÉP-kártya megjelenése a magyar szálláshelyek iránti érdeklődést fokozta: „Minden negyedik magyarországi vendégéjszaka a SZÉP-kártyának köszönhető. A kártya nélkül nem lenne ez az erős belföldi növekedés” – mondta Horváth Viktória turizmusért felelős helyettes államtitkár. Ennek pedig az a hozadéka, hogy tavaly közel tízszázalékos növekedést mértek a honi turisztikai ágazatban. Ő egyébként ezt üzente a sajtón keresztül: „Mindenkit arra bátorítok, hogy ne féljen pihenni indulni a családdal.” És még egy jó tanács: a SZÉP-kártyákon még négymilliárd forintnyi olyan összeg pihen, amit ez év májusáig lehet csak elkölteni, szóval érdemes vad költekezésbe kezdeni.
Visszatérve az árakhoz: megnéztük a külföldi standokat, és az derült ki, hogy ha nem megyünk túl messzire, lehet olcsón utazni. Hogy az árak összehasonlíthatók legyenek – és mert sokan nem utaztatnak ősztől tavaszig – a következőképp jártunk el: kiválasztottuk a júliusi főszezont, és megkérdeztük több ország vagy utazási iroda képviselőjét, mennyiért lehet nyaralni alapáron vagy az alapnál kicsit drágábban. Egy hét Görögország júliusban busszal például (a Paralia nevű parton) 61 900 forint, ami a hosszú buszutat és a szállást tartalmazza. A félpanzió kb. 31 ezer forinttal több. Horvátországban az alsó küszöb kétcsillagos hotelben, félpanziós ellátással Selcán (Brac sziget) 70 ezer per fő, és itt az odajutás nincs benne az árban. Amúgy a háromcsillagosban az all inclusive ellátás jobban megéri – például a levendulákkal borított Hvaron –, mint a felpanzió, mivel csak harmincezerrel több. A horvátországi utazásban jártas hölgy szerint az apartmanok még olcsóbbak, egy négyfős apartman egy hétre, ellátás nélkül akár 120 ezerből is kijön bárhol a Horvát-tengerparton, ami ugye csak harmincezer fejenként.
Kicsit drágább a török félpanzió, mint a horvát (200 ezer/fő), de abban már a repülőút is benne van. Ami ár-érték arányban a legmenőbbnek tűnik, az a török középkategória: négy- vagy öt (!)-csillagos hotelben bárhol Törökországban el lehet héderelni egy százassal többért. Ennyiből már a luxus szele is megcsaphatja az embert.
A szervezett körutazásokra inkább a negyven fölötti korosztály fizet be – tudtuk meg a körutazás-specialistáktól (korábban írtunk is az ilyen utakról). Egy hetet busszal, fél panzióban a „székelyek és szászok földjén”, azaz Dél-Erdélyben 67 ezer forintért hirdetnek. Ha pedig valaki úgy dönt, hogy Bulgáriát szeretné bejárni keresztül-kasul szintén busszal, de már háromszori étkezéssel, az harminc-negyvenezerrel több. Érdekes, hogy Marokkóban egy egyhetes buszos körút júliusban kicsit olcsóbb, mint tavasszal, hogy miért, arra nem kaptunk választ. Itt egy félpanziós körút háromcsillagos szállodában 280 ezer forintba kerül, de ebben már a repülés is benne van. Ennyit az árakról, amelyek persze ezerféleképp variálódhatnak annak függvényében, hogy milyen évszakban és hányadmagával utazik az ember.
Az idén a külföldi díszvendég Tunézia, amely az egyik legolcsóbb charteres célpont Magyarországról. Hosszasan elbeszélgettem a stand egyik vezetőjével. A lényeg: Tunézia olcsó, történelmi emlékhelyei fontosak, strandjai szépek – bár én úgy láttam pár éve, hogy közelről nem annyira azok, főleg az úszó nejlonzacskók miatt –, és ha már ott van az ember, a Szaharába is érdemes elugrani.
Az egyetlen szomorúság ezen a vidám eseményen az volt, hogy bár rengetegszer körbejártam, nem találtam például spanyol, francia vagy skandináv standot. Mintha a magyar ember számára az utazás egyenlő lenne Ciprussal, Egyiptommal, Törökországgal, Prágával, Erdéllyel és pár egzotikus országgal (India és Indonézia standja például teljesen jó, az európaiak közül pedig a szlovénok tűntek a legprofibbnak). Aztán azt sem annyira értem, hogyan kapcsolódik a fő témához a cipő, ugyanis azokat is árultak a terem egyik szélén. És sajnos Karda Bea fellépéséhez sem találtam meg a tematikai kapcsolódást.
Országszlogenek a felismerhetőségért
A legtöbb ország megpróbálja egyedi szlogennel azonosíthatóvá tenni magát. Összegyűjtöttünk párat, van köztük elmés, vicces, minimanilista és semmilyen: