A Maldív-szigeteket már gyárilag photoshopolták

A Maldív-szigeteki hajózás egyik legmeghökkentőbb pillanata az volt, amikor lőttem egy képet. A fotó elkészítése után szórakozottan végigzongoráztam a különféle instagramos effektet, és megrökönyödve vettem észre, hogy – az alkalmazás használata során először – az eredeti kép a legjobb. A Maldív-szigeteket már gyárilag photoshopolták.

A Maldív-szigetekre utazók jelentős része nászutas vagy búvár. Mivel egyelőre se férjet, se búvárvizsgát nem sikerült beszereznem, fel se merült bennem, hogy egy ilyen paradicsomban lógassam a lábamat. Általában a mozgalmas, kihívásokkal teli utazások híve vagyok, de ezen a télen kivételesen nem vágytam semmi másra, csak hófehér homokra, azúrkék tengerre és pálmafákra.

Hamar nyilvánvaló lett, hogy a resortok árfekvése nem nekem való, de az interneten kutakodva rátaláltam egy érdekes útra: egy hét egy viszonylag kicsi, nyolc utast és hatfős személyzetet szállító hajón annyiba került, mint egyetlen éjszaka egy jobb resortban.

Az apró kajüt emeletes ágyán aludni nyilván nem lesz olyan kényelmes, mint egy luxusbungalóban, viszont nem leszünk helyhez kötve, több kis sziget mellett is búvárkodhatunk, úszkálhatunk, ráadásul így közelebb kerülhetünk a helyi lakossághoz. A luxusszállodákban ritkán barátkoznak össze a nyaralók a személyzettel, egy hajón viszont az összezártság miatt sokkal személyesebb viszony alakulhat ki közöttük.

Nem luxusszálloda (Galériához kattintson a képre!) Fotó: Kisgyörgy Éva

Ahogy elértük a leszállópályát, mindkét oldalon karnyújtásnyira volt az óceán. Még soha nem láttam ennyi vidám arcot landoláskor. A hajó nyolc utasa a világ különböző pontjairól verődött össze az apró reptéren. Hamarosan tengerre szálltunk, és már kezdődött is a kaland.

A 90 000 km²-es ország 99 százaléka víz. Vagyis ha a magyarországnyi területen fekvő ország szárazföldjeit összetolnánk, egy Kecskemétnél kisebb területet kapnánk. A szárazföld a 26 korallgyűrű (atoll) mentén fekvő 1190 szigetből áll, melyből 200 lakott, további mintegy 90 pedig úgynevezett resort sziget. Ez utóbbiakon bikiniben lubickoló, alkoholt fogyasztó turisták nyaralnak, ami igen távol áll az őslakosok konzervatív életmódjától.

A kormány évtizedekig tiltotta a helyiek által lakott szigeteken szállodák üzemeltetését, csak néhány éve engedélyezték vendégházak nyitását, amivel elvileg megnyílt a lehetőség a relatíve olcsóbb nyaralás előtt. Az árszínvonal mégis jóval magasabb az ázsiai nyaralóhelyeken megszokottnál, hiszen a halakon kívül mindent importálni kell a szigetekre, és ha a nyaraló fürdőruhában szeretne csobbanni, ahhoz át kell hajózni egy lakatlan szigetre.

Ez utóbbi problémát oldotta meg a hajós nyaralás, amely – a változatos merülés lehetősége miatt – eleinte búvárok körében terjedt el, de ma már a többi turista is rákapott.

Egészséges élet

Amint kiértünk a repülőteret is magába foglaló korallgyűrű területéről, és két atoll között haladtunk egy csatornán, rögtön erősödtek a hullámok, és legtöbben émelyegni kezdtünk. A hajó fedélzetén, a friss levegőn ülve, a horizontot bámulva elviselhető volt, de ha valamiért le kellett menni a kabinba vagy a mosdóba, máris jött a rosszullét. Kicsit megijedtem, mi lesz, ha egy hétig tengeribeteg leszek. Szerencsére erről szó sem volt, az első néhány órát leszámítva remekül bírtuk a hajós életet.

A napi rutin a következőképp alakult: bőséges reggelivel indult a nap, még bundás kenyeret is szolgáltak fel, ami nekem nagy kedvencem.

Részlet a reggeli kínálatból (Galériához kattintson a képre!) Fotó: Kisgyörgy Éva

Utána egy-két óra pihenés következett, majd snorkeling. A hajóra visszaúszva mindig kaptunk tízórait, majd hamarosan jött ez ebéd. Életemben nem étkeztem ilyen egészségesen egy álló héten keresztül: a legénység mindennap friss halat fogott (jellemzően tonhalat), és az ügyes kezű szakács minden étkezésre máshogy készítette el.

Ebéd után sziesztáztunk (szunyókáltunk vagy olvastunk), aztán délután megint csobbantunk egyet. Uzsonnára frissen sült süteményt kaptunk, aztán hamarosan elérkezett a vacsora ideje. A nyolc utas között akadt egy gluténérzékeny, de ez nem jelentett problémát a szakácsnak, neki minden egyes étkezésre külön fogásokat készített. Közben persze haladt a hajó, és időnként megálltunk néhány lakott és lakatlan szigeten.

Házasság előtt nincs szex

Az első snorkeling nem sikerült túl fényesen. Az utasok közül én voltam az egyetlen kezdő, korábban csak egyszer használtam pipát, de akkor tökéletesen nyugodt vízen. Itt azonnal átcsapott egy hullám a fejem felett, a pipába belelöttyintve a sós vizet, én meg köhögve, fuldokolva kapálóztam és hadonásztam. Mint egy mozifilmben, Moe kapitány azonnal a vízbe vetette magát, a hónaljam alatt erősen megragadott, és gyorsan visszasegített a hajóra, ahol kifújhattam magam egy kicsit.

Miután összeszedtem magam, ismét nekivágtam, ezúttal sikeresen. Moe kapitány mindenesetre innentől kezdve nem hagyott egy percre se magamra a vízben. Amikor nyugodt volt a víz, árgus szemekkel úszott mellettem, de ha viharosabb volt, akkor a biztonság kedvéért fogta a karom, és úgy vezetett. A csoport ezután már csak "Éva testőrének" nevezte.

A legénység többi tagjával is összebarátkoztunk (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Kisgyörgy Éva

De nemcsak Moe kapitánnyal barátkoztunk össze, hanem a legénység többi tagjával is. Gyakran próbáltam kilesni, hogy Balu, a szakács, miképpen tud 5-6 fogásos pazar vacsorát rittyenteni a két négyzetméteres egyszerű kis konyhájában, de sokat beszélgettünk Bongóval, a csoportkísérőnkkel is. Tőle tudtam meg, hogy a Maldív-szigetek egy dologban világelső: itt a legmagasabb a válások aránya. Az ezer lakosra jutó 10,97 válás kétszer annyi, mint a második helyezett Fehéroroszországban.

Mivel a szigorú muzulmán előírások szerint a szex nem megengedett a házasság előtt, a fiatalok igen korán frigyre lépnek. Az érzelmileg még nem stabil és anyagi háttérnek teljesen híján levő kapcsolatokról gyakran egy-két hónap után kiderül, hogy nem működnek, így nem ritka a villámgyors válás, amit az is elősegít, hogy a válási procedúra egyedülállóan könnyű. Elég, ha a férfi kijelenti, hogy el akar válni, és ezzel a házasság már véget is ért. A nőknek ugyanezt bíróságon kell kérniük, de a jóváhagyás szinte automatikus.

A kék ezerféle árnyalata

A tenger mindennap más arcát mutatta. Én, az örökmozgó, csak ültem a fedélzeten és szájtátva bámultam a kék ezerféle árnyalatát. Biztos álmodunk, bizonygattuk naponta többször is egymásnak, mert bár mindannyian tapasztalt világjárók voltunk, ilyen csodálatos kékséget még egyikünk se látott. A víz a mélységétől függően hol szinte átlátszó volt, hol sötétkék, de a világos türkiztől az azúrig a kék összes árnyalatát felvonultatta. Volt, hogy a 360 fokos panoráma a színskála összes kék árnyalatát megmutatta, ha körbenéztünk a fedélzetről.

Akárcsak a víz felett, a víz alatt is elképesztően csodálatos világot fedezhettünk fel. Színes halacskák százai közt úszkáltunk, de láttunk teknősöket, rájákat és bébicápát is. A szigetvilágban nem kell cápatámadástól tartani, mint ahogy a medúzacsípés is meglehetősen ritka. A különösen látványos, változatos és igen biztonságos búvárkodás mellett az is nagy előny, hogy a víz balzsamosan meleg, így sokszor még a mélybúvárok is neoprén nélkül merülnek.

A lakatlan szigeteken liszt finomságú fehér homokon sétálhattunk. Csak az szomorított el, hogy sok volt a szemét. A hajókról a vízbe dobált üdítős, naptejes és mindenféle flakonokat kisodorja a víz, elrontva a paradicsomi hangulatot.

Időnként lakott szigeteken is kikötöttünk. Ezek meglepően takaros, tiszta, rendezett települések voltak, ahol láthatóan nagy figyelmet fordítanak az oktatásra, mert az iskolák mindenhol különösen szépen voltak karbantartva. A lakosság apraja-nagyja estéként kivonult a tengerpartra. A felnőttek beszélgettek, a fiatal srácok fociztak, a lányok teniszeztek. Igazi barátságos, békés, nyugodt társasági életet éltek, nem a Facebook virtuális világa jelentette számukra a kikapcsolódást.

Békés együttlét a tengerparton, tévé és internet nélkül (Galériához kattintson a képre!) Fotó: Kisgyörgy Éva

A Maldív-szigetek nem egy Ibiza, itt nincsenek éjszakai szórakozóhelyek, viszont van egy sajátos zenéjük, a boduberu, amelyet kizárólag férfi muzsikusokból álló zenekar ad elő. Dobolnak és énekelnek, majd a zene egyre gyorsuló ütemére állnak be táncolni a helyi férfiak, akik a dalok végére már-már transzba esnek.

Felejthetetlen volt az az este is, amikor a vacsorát egy lakatlan szigeten szolgálták fel nekünk, a csillagokkal bőven teleszórt ég alatt. A személyzet mindent előkészített, majd egy gumicsónakkal átszállította a fogásokat a szigetre. Amikor besötétedett, mécsesek tucatjaival csodaszépen feldíszítették a partot. Homokból építettek asztalt és ülőkéket. A barbecue rácsán illatozott a hal, és a hajóról hozott asztalon roskadoztak a köretek. Az idillt csak az zavarta meg, amikor egy patkány futott el mögöttünk. Volt nagy sikoltozás a lányok részéről.

A tökéletes kikapcsolódáshoz az is hozzájárult, hogy egy hétig el voltunk zárva a külvilágtól. Nem volt internet, így senki nem bújt bele esténként a laptopjába a híreket böngészni vagy a Facebookra posztolgatni. Néztük a naplementét, élveztük a langyos szellőt, jókat beszélgettünk az asztal körül, megvitatva az élet nagy dolgait.

Nem hittem volna, hogy nem fogok unatkozni egy olyan vakáción, ahol nincs mindennap számos felfedeznivaló nevezetesség, de még egy árva világörökség se. Most már tudom, hogy a totális pihenést is képes vagyok élvezni. Megvan annak a varázsa, ha az ember egy hétre belefeledkezhet a természet szépségébe, és újra meg újra rácsodálkozhat, milyen csodálatos világban élünk.