Michael O’Leary, a Ryanair vezérigazgatója, a világ egyik legexcentrikusabb, legellentmondásosabb vállalatvezetője először nézett szembe egyszerre 30 európai ország 60 újságírójával. A Ryanair fapados működési modelljébe még sosem fért bele, hogy összetrombitálja a nemzetközi sajtót, most azonban annyira meg akarta mutatni, hogy változtatott az üzletpolitikáján, hogy ezt is megtette.
O’Leary ezúttal sem hazudtolta meg magát, poénokkal teletűzdelt előadása alatt a résztvevők gurultak a nevetéstől, utána pedig egyetlen kérdés elől sem futott el. Sőt, minél keményebben támadták, annál inkább elemében érezte magát. „Miért gondolja, hogy bárki elhiszi önnek, hogy egy barátságosabb, ügyfélközpontúbb cég válik a Ryanairből, miután évekig inzultálta az utasokat és az összes versenytársat?” – kérdezték tőle. „Nézze, szánom-bánom a bűneimet, és büszkén állok a változások élére. Egyébként pedig, ha a sajtó azon kezd filozofálni, hogy ez megint csak egy szenzációhajhász blöff a részemről, az is jó. Csak beszéljenek róla az emberek, jöjjenek el a hamarosan megújuló honlapunkra, és majd meglátják” – vágott vissza.
Az iparág O’Leary legnagyobb blöffjének most azt tartja, hogy nemrég bejelentette, 10 euróért fog kínálni jegyeket Amerikába, a visszaút pedig 10 dollárnál fog kezdődni. A légiipar mértékadó nemzetközi szakértői ezt egyszerűen lehetetlennek tartják. Ám most az is kiderült, hogy a Ryanair is csak úgy tudja elképzelni, ha számos egyéb feltétel is teljesül. „A Ryanair sosem lesz más, mint a rövid távú járatok legolcsóbb jegyeit kínáló légitársaság. A transzatlanti járatokat egy leányvállalat indítaná el, de csak akkor, ha venni tud megfelelő mennyiségű, azaz legalább 30, de inkább 50 repülőt, megfelelő áron. Erre öt-hét éven belül semmi esély sem látszik, mert az öböl menti országok légitársaságai előre lekötöttek minden kapacitást” – mondta a vezérigazgató. Szavaiból azonban az is kiderült, hogy bizonyos tervek készen állnak az amerikai terjeszkedésre, hiszen már azt is tudni véli, hogy mely európai városokból mely amerikai célpontokat tenne be a menetrendbe. „Legyen világos, hogy egy olyan cégről van szó, amely sok, körülbelül egy tucat európai és amerikai város között repül. Mi nem a London-New York versenybe akarunk beszállni, ennél jóval többről van szó” – jegyezte meg.
A Ryanair öt év múlva a terek szerint évi 110 millió utast fog szállítani, elemzők pedig azt is hozzáteszik ehhez, hogy hálózatának bővülése nem tarthat örökké, Kelet-Európából csak a Nyugatra ingázó „munkásokra” épít, ott nincs meg az a rendszeres repüléshez szoktatható középréteg, amely Nyugaton a fő bázisát adja. Ha nyereséges akar maradni, akkor nincs más választása, mint megpróbálni belépni a transzatlanti piacra.
Amikor O’Learyt arról kérdezték, hogy a marketingcéllal meglebegtetett 10 eurós jegyárak valóban léteznek-e majd, láthatóan kibillent a nyugodt, de lendületes tempójából. Ezt a vádat ugyanis a Ryanair már eddig is sokszor megkapta. O’Leary mítosznak nevezte a felvetést, arra hivatkozva, hogy a legtöbb országban a fogyasztóvédelmi szabályok nem engedik meg, hogy a meghirdetett legolcsóbb jegyárak ne álljanak rendelkezésre bizonyos minimális arányban. O’Leary szerint az olcsó jegyek általában a kapacitás mintegy 40 százalékában hat hónapon keresztül elérhetők, ami jóval nagyobb arány a szabályok szerinti minimumnál. A transzatlanti 10 eurót és 10 dollárt tehát ugyanígy lehet érteni, az csak korlátozott számban állhat rendelkezésre, és csak akkor marad ezen a szinten, ha az utas nem vesz igénybe kiegészítő szolgáltatásokat. Márpedig a fapados légitársaság szinte mindenért külön díjat kér.
O’Leary korábban elmondta, hogy a rövid távú európai járatokon csak az utasok 15 százaléka fizet kiegészítő szolgáltatásokért, és a modell szerint ennyi elég is, ezek az utazók finanszírozzák a többiek jegyeit. A jelenlegi átlagos jegyár a Ryanairnél 48 euró, vagyis majdnem ötszöröse a tervezett marketingcélzatú amerikai jegynek. Egy London és New York közötti egy útra szóló jegy átlagos ára jelenleg 250 euró körül mozog.
A Ryanair most azt igyekszik széles körben kommunikálni, hogy a jövőben sokkal jobban odafigyel az utasok igényeire. A cég komolyan vette a részvényesek intését, akik tavaly év végén azt mondták, elég volt O’Leary sokszor viccesnek szánt, de valójában bántó megjegyzéseiből, durva kirohanásaiból, és abból is, hogy a légitársaságot a különböző felmérésekben a legbarátságtalanabb márkák közé sorolták. A tavalyi közgyűlésen a részvényesek szóvá tették, hogy szerintük a vezérigazgató természete már kezd visszaütni a céges eredményekre, több hátrány éri miatta a légitársaságot, mint amennyi előny a publicitásból származik. O’Leary persze most is azzal érvelt, hogy „hiába nyafognak az utasok, a számok azt mutatják, hogy évente 85 millióan mégis megveszik a jegyeket, és utaznak”, a stílus azonban mégis érezhetően enyhül. A kövér utasokra tett pikírt megjegyzések vagy a környezetvédők kegyetlen ostorozása ezúttal elmaradt, a hasonló kirohanásokra ma már nem vevő a publikum.
A cég Tescótól érkezett új marketingigazgatója, Kenny Jacobs az ügyfelekre jobban odafigyelő Ryanair új arca. Londonban bemutatta többek között a cég új honlapját, amely április elején indul, az új mobiltelefonos alkalmazást és az újfajta ügyfélkezelési módszereket. A változás tényleg drámai, de csak azért, mert az utasok most fognak rádöbbenni, mennyire semmibe vette őket a légitársaság. A Ryanair új weboldala nem tud semmilyen különös trükköt, egyszerűen csak modern és használható, olyan lesz, amilyennek mindig is lennie kellett volna.