Bali a turistából is utazót csinál

Egy fatörzs aljából és a fa gyökereiből kifaragott arc Ubud egyik kézműves műhelyében

A misztikus Bali szigetén lerobbant a motorunk, furcsa szertartások közé keveredtünk, fürödtünk a sárkányok okádta forró vízben, megkergettük a delfineket, és megnéztük, hogyan űzik el a balinézek egy kántálós tánccal a rossz szellemeket.

Kezdeti élményeink után motorkerékpáron folytattuk Bali felfedezését, ami a biciklizésnél jóval kényelmesebb volt, de közel sem problémamentes. Rögtön az ötnapos körtúra első napján lekapcsolt minket egy rendőrcsapat, és 200 ezer rúpia bírságot szabott ki ránk, mivel nem volt nálunk nemzetközi jogosítvány. Némi barátkozás után a büntetést sikerül lealkudnunk 50 ezer rúpiára (954 forint, a motor egynapi bérleti díja), és már száguldhattunk is tovább. Bizonylatot természetesen nem kaptunk, de ahogy azt helyben élő barátainktól megtudtuk, a 200 ezres bírsághoz sem járt volna.

Ennél is izgalmasabban alakult a következő napunk. Mivel csak egy közeli hajóroncsot akartunk megnézni, nem vittünk magunkkal se pénzt, se bankkártyát, se mobiltelefont. Útközben folyamatosan érdeklődtünk a helyiektől, merre és milyen messze van a Japanese Wreck nevű merülőhely, mire mindenki csak intett, hogy két kilométer előre, hiába jöttünk közben már nyolcat is. Aztán egyszer már csak egy kilométerre volt, majd pár száz méterrel később már megint két kilométert mondtak, csakhogy abba az irányba, ahonnan jöttünk.

Ilyen szép helyen lerobbanni is élmény (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Harkányi Árpád

Eléggé torkig voltunk már a helyiek sajátos útbaigazítási szokásaival, amikor egyszer csak lerobbant a motor. A sziget északkeleti csücskében jártunk, Amed mellett. Mivel visszafelé lejtett az út, a gravitáció levitte a motort a lejtőn, és láss csodát, az alján valóban megtaláltuk a merülőhelyet.

A búvármaszk és a légzőcső mellé a helyi mentalitást is magunkra vettük: a motoron úgysem tudtunk volna segíteni, ezért hagytuk, hadd pihenje ki magát, amíg mi a víz alatti felfedezőútra megyünk. Igazunk lett. Amikor visszatértünk, a motor gond nélkül beindult, és később már nem ismételte meg ezt a produkcióját. Igaz, nem is hajtottunk többet ennyi meredek kaptatón.

A napfelkelte és a delfinek pontosak, de a vízi élővilág lepusztult

Körtúránkat a gyönyörű napfelkeltéiről híres Sanur Beachen kezdtük. A helyiek távolságérzékével ellentétben a napfelkelte másodpercre pontos volt. Pont akkor bukkant elő a távoli horizonton, amikor a GPS-ünk számlálója a nullához ért. Aztán néhány perc alatt teljesen felkúszott, majd el is tűnt a felhők mögött.

Kezdő timelapse-esként szerettem volna egy gyorsított felvételen megörökíteni a napfelkeltét. Csakhogy a GPS hiába tudta másodpercre pontosan, mikor lesz, a helyét már nem tudta megmondani. Bő 60 fokkal elvétettem az irányt, másfél óráig a horizontnak egy olyan szegletén fotóztam a fényjátékot, ahol semmi sem történt. A következő reggel azonban már felkészülten láttam neki a dolognak.

Ez a reggel Amedben ért minket, egy tengerparti családi vendéglő verandája mellett, ahol a legkisebb családtagnak számunkra igen érdekes játékszere volt. A gyermek egy apró termetű, színesre festett csirkével játszadozott. Mint megtudtuk, az állat azért volt színesre festve, mert a gyereknek így tetszett. A csirke viszont szemmel láthatóan nem volt feldobva az ötlettől.

A színesre festett csirke volt a gyermek játéka (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Harkányi Árpád

Ezúttal tökéletes szögben állítottam fel a kamerát, és izgatottan vártam a napfelkeltét. Amikor elérkezett az idő, egy szemétszedő ember jelent meg a parton, aki úgy gondolta, hogy az én kamerámat is be kell gyűjtenie. Mindezt már csak akkor vettem észre, amikor a közreműködésének köszönhetően az eszköz térdmagasságból a köves partra zuhant.

Mérgemet kissé csillapította, hogy emberünkről kiderült, értelmi fogyatékos. Ázsiában a testi vagy szellemi fogyatékkal élők számára nincsenek speciális intézmények, éppen ezért elég hétköznapi, hogy az utcán találkozunk velük. És nem csak koldusokként vannak jelen a társadalomban, így jobban el is fogadják őket.

Csak a harmadik reggel sikerült végre a timelapse-felvétel a napfelkeltéről, amikor Tulambenben virradt ránk a nap. Egy szavam se lehetett, mert a látvány sokkal szebb volt, mint az előző két napon.

Tulambenbe egyébként egy másik hajóroncs, a USS Liberty miatt mentünk. A víz alatti élővilág elég hervasztó képet mutatott, különösen a Thaiföldön, Koh Tao-n szerzett élményeink után. Sajnos Balin a tengeri élővilág megszenvedte a csónakforgalmat és a dinamittal való halászatot. Rengeteg halott, letaposott, összetört korallt láttunk, és alig néhány érdekes fajt.

Igaz, így is nagyon élveztük a búvárkodást, mert ekkor próbálgattuk először a kompakt kameránkhoz vett olcsó, víz alatti tokot. Nagyon jól működött, mindenről gyönyörű fotókat tudtunk készíteni. Legnagyobb élményünk talán az volt, amikor több száz nagyobb testű, ezüstösen csillogó hal kezdett körözni körülöttünk. Teljesen körbevettek minket, elképesztő érzés volt közöttünk lebegni a vízben.

Mivel van némi összehasonlítási alapunk, azt javasoljuk, hogy aki kíváncsi a víz alatti élővilágra , az legfeljebb a snorkellinget, vagyis a felszín közeli felfedezést válassza Balin. A parti szállodákban pár dollárért van lehetőség erre, ahol uszonyt, maszkot és légzőcsövet is bérelhetünk. Ha igazán sokszínű vízi élővilágot szeretnénk látni, és komolyabb, palackos merülésre vágyunk, akkor azt valahol máshol érdemes megejteni. Indonézián belül nem véletlenül áradozik mindenki Komodóról, de a közeli Thaiföldön és Malajziában is rengeteg gyönyörű hely van.

Lovina környékén olyan gyakori és kiszámítható reggelente a delfinrajok megjelenése, hogy erre külön iparág épült. Mi is befizettünk másnap egy hajnali hajókázásra, de sajnos itt is kisebb csalódás ért minket. A delfinekkel szerencsére nem volt baj, ők valóban kiugrándoztak a vízből, így láthattuk őket egy-egy pillanatra, és ez tényleg izgalmas és érdekes volt, de tartok tőle, hogy csak nekünk.

Az indonéz hajósok olyan közel eveztek a delfinekhez, amennyire csak bírtak (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Harkányi Árpád

A baj az volt, hogy a busás borravaló reményében a hajósok olyan szorosan körülvették a delfineket, hogy inkább delfinvadászaton éreztük magunkat, mintsem delfinnéző túrán. Ha ezt tudjuk, inkább kihagytuk volna az élményt, még ha ettől nem is lett volna több nyugta a delfineknek.

Szemérmetlen gyerekek és forró vizet okádó sárkányok

Tulamben után a sziget csendesebb, turistamentesebb északi felén kalandoztunk tovább. Először a 40 méter magas Yeh Mampeh vízeséshez tértünk le a parti útról. Kanyargós kaptatón hajtottunk fel egy parkolóig, ahol a belépő kifizetése után hangulatos ösvényen haladtunk tovább. Pálmafák alatt, egy kis csatorna mentén sétáltunk fel a szurdokká szűkülő völgyben, amelynek végén ott várt ránk egy valóban gyönyörű vízesés.

A vízesés alatt egy csapat helyi kissrác fürdőzött meztelenül. Cseppet sem voltak szégyellősek, így aztán igazi kihívást jelentett úgy lencsevégre kapni a vízesést, hogy egyetlen fütyi se lógjon bele a képbe. Visszafelé menet több kunyhót is felfedeztünk az erdőben. Az egyiknél egy fiatal ausztrál sráccal találkoztunk, aki ide vonult el a világtól, és elmondása szerint tíz napja nem evett semmit, csak a patak vizét itta, és meditált.

Sokan jönnek Balira elvonulni a világ elől vagy lelki megtisztulást keresve (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Harkányi Árpád

A következő állomásunkon már fürdőruhában voltak az emberek. Az Air Panas nevű termálfürdőt kerestük fel, amelynek természetes forró vize nyolc úgynevezett naga szájából ömlött ki a vulkán oldalából a kétszintes medencékbe. A nagák a balinéz hitvilág mitikus sárkányai, amelyek ezúttal nem tüzet, hanem forró vizet okádtak.

Mit keres egy sült disznó a tánctéren?

Az estét a közeli Lovina egyik kellemes tengerparti szállodájában töltöttük, ahol a szappanunkat megrágta egy egér. A rágcsálót magára hagyva este kimentünk csavarogni a város központját képező sétálóutcákba. A Superman nevű étteremben vacsoráztunk, melynek nevén már nem különösebben lepődtünk meg azok után, hogy Kambodzsában több Batman riksást is láttunk.

A szuper vacsora után hatalmas ünnepélybe keveredtünk egy utcasarkon. Alig tudtuk átverekedni magunkat a parkoló robogók tömegén, hogy megnézzük, miért gyűlt össze ennyi ember. Egy balinéz templomfesztiválba botlottunk, amelyen a helyiek minket is szívesen láttak. A felújított templom avatása, amolyan felszentelő ünnepség zajlott a szemünk előtt. Hogy nem turistaprodukcióban volt részünk, abból is nyilvánvaló volt, hogy rajtunk kívül alig akadt néhány külföldi a templomudvarban.

A tradicionális legong táncban még a legkisebb ujjmozdulatnak is jelentése van (Kattintson a képre a galériáért!) Forrás: Harkányi Árpád

A tényleg lenyűgöző, minden mimikának és ujjtartásnak jelentést tulajdonító legong tánc alatt néha egy-egy egészben megsütött disznót cipeltek át a táncosnők között a szintén tradicionális balinéz ünnepi ruházatba öltözött férfiak. Ezt a fekete-fehér, négyzetrácsos mintát polengnek hívják, és sokszor még szobrok, fák köré tekerve is látni szerte az egész szigeten. A két szín a jó és a rossz, az ellentétek egyensúlyát jelképezi, és nagyon fontos szerepet játszik a balinéz világban.

Ugyanígy az áldozat is mindennapi dolog az életükben. Az asszonyok hatalmas kosarakkal a fejükön érkeztek az ünnepségre, ebben hozták az áldozatokat. Ezek javarészt gyümölcsöstálak voltak, de az egyik díszes áldozattorony tetején még üdítős dobozokat is láttunk.

Más templomoknál is felfedeztük a modern élet és a tradíció érdekes keveredését. A Gua Lawah, azaz Denevérbarlang-templomnál, amely a sziget keleti oldalán található, elkapott minket egy nagyobb zuhé, ezért kénytelenek voltunk fél órára behúzódni a templomkertben található fedett kiülők alá. Ennek köszönhetően nemcsak a templom mögötti barlangban tanyázó sok száz denevért tudtuk jól megfigyelni, hanem a helyieket is. Egy fehér ruhába öltözött, koronaszerű dolgot a fején viselő szakállas ember – feltehetően valami vallási vezető – nagyban mobiltelefonált, még pár perccel a szertartás megkezdése előtt is.

A mobiltelefonálás jól megfér az évszázados tradíciókkal Balin Forrás: Harkányi Árpád

Amíg az eső esett, többen is a mobiltelefonjukat nyomkodták, szent hely ide vagy oda. Lazaságuk abban is megnyilvánult, hogy tökéletesen elfogadtak minket. Míg az egyik csoport letérdelve imádkozott, pár méterrel odébb mi csendben fényképezhettünk, vagy hallgathattuk, ahogy a gyönyörű ünnepi ruhába öltözött asszonyok énekeltek az esőben.

Ahhoz, hogy az ember vallási ünnepségekbe botoljon Balin, nem kell különösebben nagy szerencse. A balinézek mindig találnak valami jó indokot, hogy templomfesztivált rendezhessenek, így aztán elég, ha nyitott szemmel járunk a szigeten, előbb-utóbb biztosan részünk lesz valami hasonlóban.

A rizsföldek csimborasszója Ubud felett

A körút végeztével visszaértünk a sziget fővárosába, Denpasarba, majd meghosszabbítottuk a motorbérletünket, és a sziget egyik gyöngyszemének számító Ubud felé vettük az irányt.

Egy fatörzs aljából és a fa gyökereiből kifaragott arc Ubud egyik kézműves műhelyében (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Harkányi Árpád

Ez a környék a balinéz kézművesek központja. Balin belül is sajátos atmoszférával rendelkezik, és bár a turisták kedvelik, mégis jóval kisebb a nyüzsgés, mint Kutában vagy Denpasarban. Órákon, sőt napokon át lehet itt bolyongani az elképesztő minőségű munkák között, és ha elfáradtunk, a közeli Monkey Forest nevű parkban figyelhetjük, ahogy a majmok a fákon vagy a merész turistákon mászkálnak. Minden útikönyv és ezeregy tábla figyelmeztet rá, hogy az állatok kiszámíthatatlanok lehetnek, de mindig akadnak olyanok, akitet ez nem zavar, és egy fénykép erejéig hagyják, hogy egy-egy majom a vállukra vagy a fejükre másszon.

Ubud környékén végtelen sok látnivaló akad. Pár kilométerre északra található Tegalalang falucska, amely kanyargós, sokemeletes rizsteraszairól híres. Sok útikönyv szerint ez Bali legszebb rizsteraszegyüttese. A látvány valóban pazar, már-már mesebeli, amiből a helyiek igyekeznek hasznot húzni. Az út mentén véges-végig szuvenírboltok és hangulatos éttermek sorakoznak.

Sokak szerint a sziget legcsodálatosabb rizsteraszai Tegalalangnál (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Harkányi Árpád

A kanyargós, keskeny mellékúton továbbmotorozva pár völggyel odébb a Tirta Empul-templomnál lyukadtunk ki. Ez azért volt érdekes, nagyságrendekkel több helyi nyüzsgött a templomkertben, mint turista. Szerte az egész szigetről zarándokolnak a helyiek erre a helyre, hogy a szent vízben megfürödve áldást, megtisztulást vagy gyógyulást nyerjenek.

A vizet árasztó lyukak fölé általában apró kosárkákban áldozatot is raknak. Van, aki a szertartást szemlátomást nem kedvelő gyermekét is megfürdeti a vízben, de olyat is láttunk, aki kisebb kannával érkezett, hogy hazavigyen egy keveset a szent vízből.

Tánccal űzik el a rossz szellemeket

Ubudi napunk utolsó állomása a káprázatos Gunung Kawi volt. A rizsteraszokat magunk mögött hagyva apró barlanglakások mellett sétáltunk le a patakhoz, amelynek túloldalán sziklába vájt szobrok sorakoztak. A legenda szerint ezer éve itt uralkodott királyok sírjai, de eredetükről nem lehet biztosat tudni.

A Gunung Kawi szobrai állítólag ezer éve itt uralkodott királyok sírjai (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Harkányi Árpád

Furcsa módon az volt az érzésem, mintha már láttam volna valahol ezeket az alakokat. Amikor este visszatértünk a szállásra, rákerestem az interneten, és beigazolódott a gyanúm. Ezen a helyen forgatták a Világok Arca: Baraka című film egyik legérdekesebb jelenetét. A ’92-es film anno nagy hatással volt rám. Amikor először láttam, eszembe sem jutott, hogy egyszer én is eljutok ilyen távoli, misztikus helyekre.

A következő napon elrobogtunk a sziget aljában található félsziget nyugati csücskébe, az Ulu Watu-templomhoz. A tengerparti sziklafal felső peremére épített templom a szigetet a rossz szellemektől védelmező kilenc templom egyike. Számunkra azért volt érdekes, mert itt minden nap kecak táncbemutatót tartanak naplementekor. A poleng szarongot viselő férfiak a központi tűz köré gyűlnek, és cak-cak-cak kántálással űzik el a rossz szellemeket, innen ered a tánc neve. Ma már a turisták kedvéért a szelleműzésen túl egyéb jeleneteket is belevegyítenek a hindu irodalom egyik alapját képező Rámájanából.

A félkör alakú nézőtér tetején találtam egy üres póznát, amire fel tudtam rögzíteni a timelapse-kamerát, így most pár percben megtekinthető az egy órás előadás, és annak előzményei:

Van egy mondás, miszerint az a különbség az utazó (traveller) és a turista (tourist) között, hogy míg az utóbbi egy híres helyre utazva azt látja, amit a prospektusokat bújva elvárt, addig az utazó olyan dolgokat tapasztal meg, amelyekről előtte elképzelése sem volt. Balival az a helyzet, hogy itt még a turisták is utazóvá válnak. Aki a szigetet járja, mindenképpen egy új világgal szembesül, amely a mi nyugati szemünk számára szinte túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Pedig Balin ez a hétköznapi valóság.

Az alábbi térképen végigkövetheti Zita és Árpád útját, valamint az útról készült beszámolókat.