A magyarországi szállodaárak egyáltalán nem mondhatók drágának nemzetközi összehasonlításban. A Hotels.com tavalyra vonatkozó felmérése szerint például nálunk került a legkevesebbe egy átlagos szoba a negyven vizsgált ország közül: mindössze 88 euróba (26 700 forint), szemben a csúcstartó közel-keleti régió 146 eurós árával.
Ez persze így önmagában nem sokat mond, hiszen egy országon belül is eltérő árfekvések vannak, és a szállodák is különböző kategóriákba sorolhatók. Összehasonlítható nemzetközi adatok Budapestre vannak, ezek alapján azt mondhatjuk, hogy a háromcsillagos kategóriában a magyar fővárosnál nincs olcsóbb Európában, az 52 eurós (15 900 forint) átlagárat néhány ázsiai nagyváros (Bangkok, Peking, Dzsakarta, Delhi) és Kairó tudta csak alulmúlni.
Itt rögtön hozzá kell tenni azt is, hogy a szállodák besorolása csak hozzávetőleges információt ad a színvonalukról: egy háromcsillagos hotel mást takar Ausztriában, Magyarországon vagy éppen Thaiföldön. Az azonban nem véletlen, hogy a TripAdvisor utazási oldal legutóbbi listáján Budapest lett a legjobb ár-érték arányú város.
Mindez aligha vigasztalja azokat a belföldi utazókat, akik a magyarországi jövedelmükből kénytelenek kifizetni a szállásköltséget. Mivel a hotelszobák árát csak részben határozza meg a hazai vásárlóerő (a külföldi vendégek ugyanis magasan tartják az árakat), nagyon is sokat számít, hogy Európa melyik felére született az ember.
Az összehasonlítás végett megnéztük, hogy egy adott ország polgára vajon hány éjszakát tud eltölteni fővárosában egy átlagos, háromcsillagos szállodában. Ehhez az Eurostat tavalyi évre vonatkozó kimutatását vettük alapul, amely egy önálló, gyermektelen alkalmazott nettó jövedelmét mutatja az átlagbér szintjén. A magyarok havi 515 eurós nettó kereseténél csak Romániában, Bulgáriában és Litvániában vihettek haza kevesebbet a dolgozók (bár róluk nincsenek 2013-as adatok, csak a 2012-esek alapján valószínűsíthetjük ezt).
A Hotels.com átlagos szobaárait alapul véve azt látjuk, hogy míg egy átlagos magyar dolgozó nem egészen 10 napot tud eltölteni egyhavi nettó fizetéséből egy átlagos budapesti háromcsillagos szállodában, addig egy osztrák vagy német polgár körülbelül háromszor ennyit a saját fővárosában. A magas kereset persze nem minden, hiszen Londonban vagy Párizsban a szobaárak olyan magasak (110, illetve 120 euró a háromcsillagos kategóriában), hogy ott jóval kevesebb éjszaka eltöltésére elég a pénz, de a rendszerváltó országokról általában is elmondható a lemaradás.
Hány éjszakát lehet eltölteni egy háromcsillagos hotelben az adott ország fővárosában egyhavi nettó átlagbérből?
Lengyelország 9,2
Magyarország 9,9
Észtország 10,6
Csehország 11,5
Olaszország 15,7
Franciaország 18,4
Spanyolország 23,9
Nagy-Britannia 24,1
Ausztria 29,1
Németország 32,2
Hiába olcsók tehát a magyar szállodák, egy magyar átlagpolgár jóval nehezebben tudja kigazdálkodni egy hotelszoba árát a fizetéséből, mint nyugati társa. Arról nem is beszélve, hogy ha külföldre utaznak a magyarok, az alacsony bér-magas szobaár párosítás még kilátástalanabb helyzet elé állítja őket: a háromcsillagos kategóriában legdrágább Genfben például még négy éjszakát sem tudna eltölteni egyhavi fizetésből.
Budapest árelőnye egyébként a négy- és ötcsillagos kategóriában is fennáll nemzetközi összehasonlításban, ám értelemszerűen ezekben a szállodákban jóval kevesebb időt lehet tölteni a magyar átlagfizetésből: négycsillagosban 6,4 napot, ötcsillagosban 4,3 napot. Csak érdekességképp: San Franciscóban olyan drága egy ötcsillagos szálloda (495 euró), hogy ott szinte a teljes havi magyar fizetés elmenne egyetlen éjszakára.
„A magyarországi szállodai árak a legalacsonyabbak közé tartoznak Európában" – mondta érdeklődésünkre Kovács István, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének főtitkára. A Smith Travel Research piackutató cég – amely az egész világon folyamatosan több tízezer szálloda legfontosabb mutatószámait, így nettó szobaárait hasonlítja össze minden kategóriában – Európában 30 nagyváros adatait vizsgálja. Budapest ezen a listán rendre a 28-29. helyen végez, általában csak Vilniust előzi meg. Az adatok azt mutatják, hogy amit Magyarországon egy ötcsillagos szállodáért kell fizetni, azért Bécsben négycsillagosat lehet kapni, és ez a séma minden csillagra igaz – magyarázza.
„A magyar szállodaipar jelenlegi legnagyobb problémája, hogy az alacsony szobaárak nem teszik lehetővé a jövedelmező, fenntartható működést, nem biztosítanak fedezetet a szállodák szükséges karbantartására, új fejlesztésekre, a munkaerő megfelelő bérezésére, szakmai képzésére" – helyezi más összefüggésbe a jelenséget Kovács István. Azt mindenesetre örvendetesnek tartja, hogy a szállodák éves átlagos kihasználtsága mostanra nagyjából ismét elérte a 2007. évi 50 százalék körüli szintet, bár ez is nagyon alacsonynak tekinthető.
Végkövetkeztetése az, hogy „amit adunk, azt rettenetesen olcsón adjuk, pedig Budapest és a vidék többet ér". Lehet azt mondani, hogy a magyar átlagkeresethez képest a hazai szállodák drágák (egy ötcsillagos szoba például 25-30 ezer forint), bár talán nem az ötcsillagos kategóriával kell összevetni, hiszen köztudott, hogy a hazai keresetek alacsonyak. Országos szinten a magyarországi szállodákban még így is 40-45 százalék a belföldi vendégek aránya – míg Budapesten 10 százalék körüli ez az arány, addig vidéken akár 65-80 százalék is lehet.
A szállodák iránti belföldi kereslet erősödésében nagy szerepe van a SZÉP-kártyának, ma már több mint 950 ezer SZÉP-kártya tulajdonos van. A kedvező szállodai ajánlatok megtalálásában Kovács szerint sokat segítenek az interneten a szállásközvetítő, árösszehasonlító portálok.
Az is közismert, hogy a legnagyobb ünnepek alatt (húsvét, pünkösd, szilveszter stb.), illetve a nyári időszakban a legerősebb a kereslet, ilyenkor az árak magasabbak. Ezzel szemben a téli időszakban, illetve a wellness-szállodákban általában hétfőtől csütörtökig lehet kedvező árakat találni.
A szállodáknak egyébként nem tesz jót a netes magánszállások terjedése, Kovács István szerint leginkább azért nem, mert nem kell megfelelniük azoknak a szigorú előírásoknak, amelyeket a hatóságok a szállodáknak előírnak, ezért a hoteleknél olcsóbban jelennek meg a foglalási portálokon, ami aránytalan versenyelőnyt jelent számukra.
A magánszállásokról korábbi cikkünket itt olvashatják.