Úgy tíz éve volt egy nyár, amikor lakásfelújítás miatt esélyem sem volt nyaralásra, se időm, se pénzem nem maradt, hogy elutazzak. Hiányoztak a kilométerek, a nyakban lógó fényképezőgép, a felfedezés öröme. Véletlenül a kezembe került Török András Budapest könyve, és azonnal beszippantott a hangulata. Hétvégeken módszeresen végigjártam sétái útvonalát, és ugyanolyan jót turistáskodtam a saját városomban, mintha messzi tájakra utaztam volna.
Akkor döbbentem rá igazán, hogy Budapest felfedezése nem csak a turisták feladata. Minket, Budapesten lakókat is újra meg újra lenyűgözhet a város, ha megismerjük a titkait.
Akkor még nem voltak divatban a helyieknek szervezett városnéző séták. Az idegenvezetés szóról többnyire azokra a hölgyekre és urakra asszociáltunk, akik a legismertebb nevezetességek előtt ácsorgó vagy a hatalmas buszokban üldögélő külföldi turistacsoportoknak próbáltak átadni valamit a magyar történelemről és kultúráról.
A kifejezetten helyieknek szervezett budapesti séták csak 5-6 éve bukkantak fel, de ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy rendkívül népszerűvé váljanak. Ma már nincs olyan hétvége, amikor ne válogathatnánk több cég ajánlatából, és egyre több munkahely használ ilyen túrákat csapatépítő eseményként is.
A legnépszerűbb cégek egyike a Hosszúlépés. Ők 2013 áprilisában vágtak bele a séták megszervezésébe. Az ötfős alapító csapat tagjaiban két közös vonás van: mindannyian külföldön tanultak, és mindannyian rajonganak Budapestért. Hamarosan további munkatársak, önkéntesek, túravezetők csatlakoztak hozzájuk, így ma már kifejezetten széles tematikájú sétamenüt kínálnak.
Míg más csoportosulások történelmi kérdésekre vagy kifejezetten építészeti különlegességekre fókuszálnak, a Hosszúlépés sétáit leginkább az jellemzi, hogy olyan, sokakat foglalkoztató társadalmi kérdéseket feszegetnek, amelyekről valamiért ritkán beszélünk.
A múlt megismerése és feldolgozása, lakóhelyünk történelmének megismerése sokat segíthet abban, hogy megértsük a jelen konfliktusait. Erre jó példa az Aczél György nyomában nevű séta, amely Újlipótváros besúgóinak és megfigyeltjeinek történetét dolgozza fel. Bár a séták többségére amúgy is helyi lakosok jönnek el, erre a sétára ez kifejezetten jellemző: a résztvevők 80-90 százaléka azokból az utcákból verbuválódik, amerre a városnézés halad.
Az alapítók ‒ már csak szociológus, urbanista végzettségükből adódóan is ‒ igyekeznek közvetíteni az építészek és a városlakók közt. Sajnos ez a fajta párbeszéd nálunk jóval ritkább, mint más országokban, ezért is fordulhatnak elő gyakrabban értetlenségek, konfliktusok Budapest átalakítása során.
Ilyen tűzfészek például a Szabadság tér, ahol majd minden emlékműnek megvan a maga felkavaró, botrányokkal terhelt története. A cég egyik sétájának éppen ez a tematikája. A túrán megtapasztalhattam, hogy maguk a résztvevők is gyakran összevitatkoznak, szerencsére kulturált keretek között.
A túravezetők kifejezetten bátorítják a sétálókat, hogy maguk is hozzáadják a saját történetüket, észrevételeiket a feldolgozandó témához, és a vitákat sem bánják, amíg azok barátságos mederben maradnak. A különböző világnézetű résztvevők verbális csatája során a túravezető mediátorként viselkedik, igyekszik közelíteni az álláspontokat, és segíteni egymás megértését. Ilyenkor az is kiderül, hogy a sétavezetőnek nemcsak a témából kell felkészültnek lennie, de az emberek és a konfliktusok kezeléséhez is jó érzékkel kell rendelkeznie.
Eleinte az alapítók érdeklődése határozta meg, hova, milyen sétákat szervezzenek, de azóta már több ízben előfordult, hogy lelkes amatőrök keresték meg őket saját túraötletekkel. Ha úgy látják, hogy az adott séta sokakat érdekelhet, szívesen biztosítják hozzá a kereteket. Volt már példa arra is, hogy egy-egy fesztivál kereste meg a társaságot bizonyos témával, amelyből később sikeres túra született – például a Cseh Tamás nyomában séta vagy épp a hollywoodi filmek néhány budapesti helyszínét bemutató városi barangolás.
A már-már klasszikusnak számító Hosszúlépés-séták közül kettőt emelnék ki, melyeket különösen élveztem. Az Aczél György nyomában újlipótvárosi barangolás a megfigyelés időszakával foglalkozik, a három T (tiltott, tűrt, támogatott) korszakával. Megismerkedtünk a megfigyelők és megfigyeltek mindennapjaival, megtudtuk, mely házakban, milyen módon zajlottak a találkozók, lehallgatások, valamint azt is, hol dolgozott Kádár János, és hol lakott Aczél György. Emlékszem, ez a séta egy különösen hideg téli napon volt, de hiába fagyott át kezünk és lábunk, a séta végén még sokáig toporogtunk a túravezető, Merker Dávid körül, hogy újabb és újabb kérdésekkel bombázzuk.
Egy másik, kezdettől fogva népszerű séta a Rejtett zsinagógák, amely a kevésbé ismert imaházakat mutatja be Budapest történelmi zsidónegyedében. Én korábban csak a Dohány utcai és a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógáról hallottam, de a séta során eljutottunk magánzsinagógába, valamint egy zsidó közösségi otthonba, a Mózes Házba is.
Az utóbbi hónapokban gasztronómiai sétákkal is bővült a kínálat, amelyek specialitása, hogy nemcsak a kóstolásra koncentrálnak, hanem megszólaltatják az étteremtulajdonosokat is. A társaság eddigi legnagyobb sikerű túrája az Egy falat Kína a Józsefvárosi piacon (a séta nem a nemrég bezárt területen vezet, hanem a Kőbányai út túloldalán). Nekem speciel pont ez tetszett az összes végigjárt séta közül a legkevésbé, talán mert korábban is sokszor falatoztam a piac különleges étkezdéiben.
Nagyon élveztem ugyanakkor az Ez meg itt a véres hurka nevű sétát, amely a XI. kerület henteseit mutatta be, természetesen kóstolókkal egybekötve. Beszélgethettünk a tulajdonosokkal, de a túravezetőtől is megtanulhattunk sok fortélyt, hogyan vásároljunk a hentesnél.
Van olyan túra, amelyik a borra koncentrál (Borászbástya), van, amelyik a sörre (Kispéntek a Hosszúlépéssel), de a kávéfanatikusok sem maradnak ki a jóból (Talpig feketében).
A Hosszúlépés legújabb ötlete a stringbike túra, amelyet a lánc nélküli bringát gyártó vállalkozással karöltve hoztak létre. Ezzel nemcsak új színfoltot teremtettek a várost megismerni kívánók számára, de magát a magyar fejlesztésű terméket, az újfajta bicajt is népszerűsítik.