Sörmentes kirándulás egy lenyűgöző cseh kisvárosba

Aranyló telči este

Azon a júliusi szombaton, amikor a fél ország az M0-s és M7-es autópályán főtt kánikulában, és várta az út felszabadulását a Balatonra, én a Jeszenszky János Eurocity vonatra felszállva indultam el csehországi villámlátogatásom első és egyetlen célpontja Telč felé, amelyről a környezetemben nem sokan hallottak még. Kétnapos, sörmentes látogatás Csehországban, ahol csak néha érzi úgy az ember, hogy megállt az idő.

Bár a magyar vasút Elvirára keresztelt helyfoglalási rendszerében a világhálón is meg lehetett venni a jegyet, azt azért még ez a derék Elvira sem tudja értelmezni, ha valaki nem Budapesten szállna vonatra. Mivel a Jeszenszky Eurocity megállt Nagymaros-Visegrádon is, verőcei lakosként kézenfekvőnek tűnt, hogy ott szállok fel. A világhálón azonban vagy Budapesttől veszem meg a jegyet, vagy sehonnan. Így aztán – más megoldás nem lévén – a tiketten a magyar főváros neve virított, miközben ezen a hétvégén egyetlen másodpercet sem töltöttem Budapesten.

Nagymarosi reggel, brnói délelőtt

Reggel fél 7-kor szálltam tehát vonatra Nagymaroson, fél 10-kor pedig már Brno belvárosában vártam, hogy szembejöjjön velem a város ódon barna villamosa.

Brno óvárosának ódon villamosa Forrás: Lantos Gábor

A Telč felé menő vonat indulásáig akadt két szabad órám, s bár a levegő hőmérséklete a korai időpont ellenére is meghaladta a harminc fokot, meglepően sokan ismerkedtek Brünn látnivalóival. Minden bizonnyal én voltam az egyetlen, akit nem érdekelt a morva város legfőbb nevezetességének kikiáltott folyékony kenyér íze, mivel életem egyetlen korábbi pillanatában sem hódoltam a sörivás szenvedélyének. Na, jó, a belga málnasör már lecsúszott egyszer-kétszer, de az igazi sörfogyasztók szerint az nem is sör. Szóval, maradjunk annyiban, hogy a sör helyett jéghideg limonádét kortyolgattam Brünn főterén.

Az idő gyorsan haladt, fél 12-kor ismét vonatra szálltam, s a következő három órában megismerkedhettem azzal, milyen a cseheknél személyvonattal közlekedni. Légkondinak már nyoma sem akadt, ellenben a vicinális minden állomáson és megállóhelyen megállt.

Jihlavába kora délután zöttyentem be, ahol újabb közlekedési megpróbáltatások következtek, hiszen a Telč felé menő sínek egy részét felszedték, maradt a vonatot helyettesítő autóbusz. A járgány és annak vezetője is a szocializmust idézte, az ablakokat régi függönyök takarták. A buszban szaunázni is lehetett volna, a sofőr egy szál atlétatrikóban vezetett. A mintegy 30 perces buszozást követte még 25 perc vonatozás (ekkor azért feltettem magamnak a kérdést, hogy nem lett volna-e jobb autóval jönni), de egyszer minden görbe egyenessé változik, így a késő délutáni órákban megérkeztem Telč vasútállomására.

Az első kép Telč főteréről Forrás: Lantos Gábor

Majdnem felöklelt egy triatlonos

Első benyomásként majdnem lelöktek az út széléről. Hiába no, így jár az óvatlan turista, aki akkor érkezik meg egy városba, amikor ott épp triatlonversenyt rendeznek. Márpedig ezen a szombat délutánon szalagok és kordonok övezték a bájos kisváros főterét, s a verseny komolyságát jelezte, hogy az irdatlan meleg ellenére több százan vettek részt a sporteseményen.

Elsőként megkerestem a szállásom, ahol egy kifogástalan angolsággal beszélő középkorú hölgy igazított el. Megmutatta a szobámat, kezembe nyomott egy térképet és azt kívánta, hogy érezzem magam jól ebben a csodálatos kisvárosban.

Telč csodáját egyetlen tér, az ezt körbeölelő lábas házak, három templomtorony, a várkastély és a mindezt körbefonó halastavak és ligetek egyvelege alkotja. Sokat mondó számadat, hogy míg a település lakossága mindössze 6000 fő, addig évente közel negyedmillió turista keresi fel a várost, amely 1992 óta az UNESCO világörökségének a része.

Mielőtt belemerültem volna a részletekbe, átvágtam magam a földre szórt görögdinnyehéjak halmazán (a triatlonosokat a versenyt követően ezzel a gyümölccsel etették), s felkapaszkodtam a főtér nyugati részén álló Fehér-toronyba, mert ennek a tetejére pompás panoráma teraszt építettek. A 30 koronás (300 forintos) belépő megvétele után fából készült keskeny lépcsőkön át vezetett az út a tetőre, ahonnan tényleg káprázatos kilátás nyílt a városra.

Csodálatos kilátás a Fehér-torony tetejéről Forrás: Lantos Gábor

Örömmel konstatáltam, hogy odalent már szedik a dinnyéket, bontják a kordonokat, így mire leértem, hogy beüljek egy helyi étterembe, már szinte teljesen rendet csináltak a reneszánsz főtéren.

Árkádos házak, bámuló turisták

Megpróbálom írásban is érzékeltetni a látnivalót, de a képek többet mondanak minden szónál, nem beszélve arról, hogy a személyes megtekintés adja a legtöbb élményt. Szóval: a téglalap alakú hosszúkás főtér az egyik legszebb reneszánsz tér Európában. A festménybe illő, XVI. században épült lábas házak színesek, csodálatosan felújítottak és nagyon vigyáznak rájuk.

Telč házai és tornyai Forrás: Lantos Gábor

1530-ban Telč városát egy hatalmas tűzvész szinte teljesen elpusztította, az újjáépítés viszont fantasztikusan sikerült. A házak eredetileg gótikus stílusban épültek. A látogatók és az itt lakók kő ajtófélfájú kapukon keresztül jutottak be a főtérről a ház előterébe. Az előterek eredetileg boltként, sörcsapként szolgáltak, s innen vezetett lépcsősor az emeletre a lakásokba, illetve le a pincébe, vagy a hátsó kertrészbe.

A XV. század második felében egységes terv alapján minden épület elé, s egyben azokat összekötve árkádsor épült. Az árkádokat és oromzatokat külön-külön emelték, s nem mindegyikük maradt a reneszánsz stílusnál. Sokuk már barokk építészeti jegyeket hordoz, s néhány még későbbi korok építészeti jegyeivel is rendelkezik. Magyar vonatkozása is jócskán akad e térnek, hogy mást ne mondjak: a Mikszáth Kálmán műve alapján készített Fekete város című tévéfilmsorozat egyes jeleneteit is itt vették fel.

A lemenő nap fényében ragyog Európa egyik legszebb reneszánsz főtere Forrás: Lantos Gábor

Kulináris élvezetek a reneszánsz főtéren

A lemenő nap fényében a vacsorára várva gyönyörködtem a színes homlokzatú házakban. Így tett a többi turista is. Volt, aki a padon ülve szemlélődött néma csendben, mások a fényképezőgépeiket nyomkodták, s készült persze jó néhány elmaradhatatlan szelfi is.

A pincértől nem is kértem étlapot, csak annyit mondtam neki, hogy hozzon valami olyat, ami tájjellegű. Ő rögtön a sörrel kezdte volna, de lecsillapítottam, hogy az most nem játszik, legyen inkább helyi ételkülönlegesség. Bólintott, majd húsz perccel később fenséges sajttal töltött sült paprikát tett az asztalra.

Sajttal és tejföllel töltött sült paprika Forrás: Lantos Gábor

A cseh nevét nem tudom, az elkészítése viszont rém egyszerű: a paprikába először sajtot majd tejfölt tuszkolunk, s az egészet forró sütőben sütjük fél órán át. A friss paprika kellemesen átsül, benne a sajt megolvad. A rá loccsantott olívaolaj, a mellé felvágott paradicsom és lilahagyma csak fokozta azt a gyönyörűséget, amelyet Telč látványa okoz minden arra járónak. A vacsora ára nevetségesen olcsó, 150 cseh korona, azaz 1700 forint volt, s ebben benne foglaltatott a fél liter szódavíz is.

Az estébe hajló időben előbb megkerültem a halastavat, de mivel a víz mellett éppen ekkor ébredt fel a környék összes alvó szúnyogcsaládja, jobbnak láttam visszamenni a városba. A lenyugvó nap megremegtette a forró levegőt, a Szent Jakab templom, a Fehér torony és a házak is narancssárga színbe öltözve köszöntötték az este eljövetelét. Este 10 óra tájban már csak a kocsmák felől hallatszott némi zaj, a kisváros lakói nyugovóra tértek, s éjfélre minden elcsendesedett.

Aranyló telči este Forrás: Lantos Gábor

Mennyi? 30! Milyen? Megfizethetetlen!

A vasárnap hajnali napfényben csak néhány elvetemült fotós bámészkodott az utcákon, magam pedig a reggeli elfogyasztása után elindultam a vasútállomás felé. A hazaúton Jihlava és Brno között már gyorsvonattal mehettem, Brünnből Nagymarosig meg egy teljesen telt házas nemzetközi gyorsvonaton izzadhattam, mivel a szerelvény léghűtő berendezése épp az év egyik legmelegebb napján nem akarta a vagonokat hűteni.

Ám ez a kissé izzasztó utolsó élmény sem feledtette mindazt a gyönyörűséget, amelyet Telč meglátogatása adott nekem. Egy gyors fejszámolás után pedig azt is örömmel konstatáltam, hogy ennek a kiruccanásnak az összköltsége szállással, vonatjeggyel, étkezéssel és toronybelépővel együtt kevesebb, mint 30 ezer forintba került, a megfizethetetlen élményanyag mellett.

Búcsú a várostól Forrás: Lantos Gábor

Korábbi beszámolónkat Český Krumlovról itt olvashatja, Brnóról pedig itt.