Hűvös októberi délután volt, úgy huszonöten lehettünk. Csendben gubbasztottunk a fűben, és vártuk a darvakat a Hortobágyon. Egy óra múlva aztán meghallottuk az első csapatot, hangos krúgatással közeledtek felénk. Aztán megindultak a többiek is, és hamarosan megtelt az ég az éjszakázóhelyeikre behúzó madarakkal.
Már-már giccsbe hajló volt a látvány, ahogy a fekete sziluettek átvonultak a vöröslő napkorong előtt. Egyes csapatok olyan közel repültek el a fejünk fölött, hogy még a szárnysuhogásukat is lehetett hallani. Pisszenni se mertünk, csak lélegzet-visszafojtva bámultuk az eget. Az első darulesem örök élmény marad. Azóta is voltam már jó néhányszor, de egyszerűen nem tudok betelni a látvánnyal.
Itthon az ökoturizmus elsősorban a nemzeti parkokhoz kapcsolódik, amelyeknek elsődleges feladata a természeti értékek védelme. Ez pedig nyilván úgy lenne a leghatékonyabb, ha ezeket az értékeket jól elzárnák a látogatók elől. Az ökoturizmusnak viszont pont az a célja, hogy bemutassa őket. A természetvédelem és az ökoturizmus azonban - a fennálló ellentmondás ellenére is - jól tud együttműködni. Ehhez persze az is kell, hogy a turisták betartsák az ökoturizmus írott és íratlan szabályait.
Az ökoturisztikai programokat igyekeznek korlátok közé szorítani a szervezők. Meghatározott időpontban, lehetőleg kis csoportban és szakvezetővel indítják a túrákat, a védett területeken való céltalan bóklászás helyett kijelölt tanösvényekre irányítják a látogatókat. A természetvédelem és az ökoturizmus hatékony együttműködésének egyik kulcsa ez. A másik pedig a szemléletformálás, amit nem lehet elég korán kezdeni, és talán felnőtt korban is van még értelme.
A fiatalok elérésére persze - a hagyományos módszereken túl - modern eszközöket is bevetnek. Szinte mindegyik nemzeti parknak van már okostelefonos alkalmazása, az egyik erdészet pedig nemrégiben szelfiversenyt hirdetett. A Szelfi - Én és a gemenci erdő című pályázaton arra kíváncsiak, mit csinálnak a turisták Gemencen, és hogyan tudják ezt a mai kor trendjeihez igazodva, a lehető legkreatívabban bemutatni.
A marketing ma már az ökoturizmusban is elengedhetetlen, tudják ezt a nemzeti parkok is, és azt is, hogy van még hová növelni az ismertséget. Emlékszem, egy vagy két éve volt talán, mikor az egyik televíziós kvízműsorban azt kérdezték a játékosoktól, hogy a megadott három nemzeti park közül melyik nem létezik. Hosszas hezitálás után az 1997-ben alakult Körös-Maros Nemzeti Parkot jelölték meg.
A tíz nemzeti park ma már számos eszközzel népszerűsíti magát, és az együtt erősebbek vagyunk elv alapján, sok rendezvényen és fórumon rendszeresen együtt jelennek meg. Van már közös honlap és közös imázsfilm is.
Aki azt gondolná, hogy az ökoturizmus kimerül a természetjárásban, az nagyon téved. Ma már komoly infrastruktúra épült ki az országban, számos látogatóközpont, tanösvény és érdekes program várja az érdeklődőket.
Mehetünk például éjszakai csillaglesre a Zselicbe, denevéreket és madarakat gyűrűzhetünk, kenuval bejárhatjuk a Fertő tó rejtett nádasait, hucul lovak hátán az Aggteleki-karszt vidékét, overallos barlangtúrán fedezhetjük fel a Bakony, a Mecsek vagy a Budai-hegység kiépítetlen barlangjait, vagy ha kedvünk tartja, elkísérhetünk egy természetvédelmi őrt is napi terepbejárásán.
A látogatóközpontok is megpróbálnak túllépni a madárpreparátumok bemutatásán, és egyedi kínálattal, modern és interaktív kiállításokkal veszik fel a versenyt a konkurenciával. Néha egy-egy nagyobb szabású rendezvény is belefér az éves programba, ahol kapcsolt áruként a fesztiválhangulat és a természet megismerése együtt kap helyet. Mint például a szeptember 20-án megrendezendő Fehértó Napján, ahol a néptáncosok, kézművesek és a szürkemarha-pörkölt mellett a rendezvény főszereplője azért mégiscsak a Kardoskúti Fehér-tó.
A Dél-Alföld legjelentősebb szikes tava és környéke fokozottan védett terület, ezen a napon azonban szakvezető kíséretében még arra is van lehetőség, hogy sétálgassunk a kiszáradt tó medrében. Ez ilyenkor kicsit olyan, mint az amerikai Nagy-Sóstó, csak sokkal kisebb és jóval kevesebben ismerik.
Az Őrség legnagyobb rendezvénye sem csupán gasztrofesztivál. Bár a szeptember 26-28-ig tartó tökfesztiválon kétségtelenül a tök és a tökmagolaj körül forog minden, azért lesz gombaismereti séta, kerékpáros és szekértúra is, ahol szakvezetővel ismerhetik meg a látogatók az Őrségi Nemzeti Park legszebb részeit. Ugyanakkor a helyi termelők, kézművesek és persze a dödölle is kapnak egy kis reflektorfényt.
Az ökoturizmus egyik fontos feladata ugyanis az is, hogy általa minél több helyi ember juthasson munkához vagy kiegészítő jövedelemhez. Ez az egyik célja például a Zöldutak programnak is, mely többek között olyan hátrányos helyzetű térségekben működik, mint az Ormánság.
A program célja nemcsak az, hogy az ökoturizmus révén munkát adjon a helyieknek, hanem az is, hogy felhívja figyelmüket környékük természeti és kulturális értékeire, és ösztönözze őket arra, hogy maguk is tegyenek ezek védelméért. Ha pedig mind a helyi emberek, mind az odalátogató turisták számára fontos lesz ezeknek az értékeknek a védelme, akkor talán van esély arra is, hogy a következő generációk ne csak a tableten lássanak túzokot, ürgét, pilisi lent vagy fekete gólyát, hanem a valóságban is.