Ha jön a vonat, legfeljebb bepakolnak

A vasúti piac a vonat érkezése előtt

Amikor először jutottunk el Thaiföld fővárosába, lenyűgözött minket rendezettsége, nyugalma és tisztasága. Lakótársunk, egy amerikai fiú, aki azért jött Bangkokba, hogy angolt tanítson, egyáltalán nem értett egyet velünk. Magából kikelve magyarázta, hogy itt mindenki meg van őrülve, a sofőrök nem követik a szabályokat, nagy a zaj és a szmog, merő káosz az egész város.

Mivel mi Bangladesből érkeztünk, más volt a viszonyítási alapunk. Vettünk egy jégkását az egész országban majdnem minden utcasarkon fellelhető 7Eleven boltok egyikében, és kiültünk az utcára nézni a forgalmat. Élveztük, hogy az emberek ránk se hederítenek, nem állnak körbe minket, mint Bangladesben, és nem akarnak nekünk eladni semmit, mint Indiában. Végre úgy lehettünk a környezet része, hogy nem mi voltunk a figyelem középpontjában.

Itt motorkerékpárral kukáznak

Volt is mit néznünk, hiszen itt is az utcán zajlik az élet, mint Ázsiában mindenütt. Csak éppen Bangkok ezen kívül a nyugati életstílus minden luxusát és kényelmét is nyújtja. Általánosak a légkondicionált helyiségek, lehet jeget kapni, többnyire tiszták a szállodák és az éttermek.

Az utcaképhez hozzátartozik a nagy forgalom, a magasvasút és a magasban vezető autópálya Forrás: Harkányi Árpád

Elhaladt előttünk egy oldalkocsis utánfutóval közlekedő fickó, aki a kukákban turkált. Megértettük, mekkora különbség van a fejlődő országok között: akinek Bangladesben motorkerékpárra futja, az élet császárának érezheti magát. Itt, Thaiföldön pedig kukázni is ilyen járművel járnak.

Háromszor jártunk Bangkokban, és az utóbbi két alkalommal már alig vártuk, hogy visszatérjünk. Legfőképpen a fantasztikus utcai ételek miatt. Leginkább délután és éjszaka, de bizonyos helyeken egész nap kint voltak a mobil árusok az utcákon, amelyek igazán nagyszerűvé, egyedivé és olcsóvá tették a város kulináris oldalát.

Az utcai ételek Bangkokban függőséget okoznak

Az egyik legnevezetesebb utcai étel a thai csirke ragadós rizzsel (sticky rice). Ez tulajdonképpen ropogós, aranybarnára sütött, nagydarab rántott csirkecomb egy helyi rizsfajtával, amely kifőzve masszaszerűen összeragad, és így kézzel törhetővé, falatozhatóvá válik. Nem tudjuk, miért ízlett annyira ez az amúgy egyszerű étel, de az a gyanúnk, hogy a csirke bundájába kevert nátrium-glutamát (más néven MSG, mononátrium-glutamát vagy E621) miatt.

Éjszaka is ételárusoktól hemzsegnek az utcák Forrás: Harkányi Árpád

Ez a Délkelet-Ázsia-szerte előszeretettel használt, az egyik gyártója után ajinomotónak is hívott fehér anyag erőteljes ízfokozó, amelyet itthon is hosszú évek óta fogyasztunk, hiszen jelen van a leveskockában, a chipsekben és sok más feldolgozott élelmiszerben.

Egészségére gyakorolt hatásáról megoszlanak a vélemények, ezekbe a vitákba itt most nem is mennék bele, de tény, hogy Délkelet-Ázsiában sokkal látványosabban, merészebben és szélesebb körben használják az MSG-t, és valóban függővé lehet válni tőle. Mert nemcsak a sült csirkére kattantunk rá Bangkokban, hanem a thai levesekre is.

Így néz ki a thai leves egy átlagos mobilkifőzdében Forrás: Harkányi Árpád

Az ilyet áruló kocsikat már illat alapján meg lehetett találni. A rizstésztával, zöldségekkel, húsgombóccal, csirkecombokkal és friss, ropogós szójacsírával tálalt finom leveseket egyszerűen lehetetlen volt megunni. Ha pedig csak egy kis frissítőre vágytunk a forró utcákon, akkor fekete vagy zöld teakását vettünk. Első ránézésre ugyan nem nyújtottak túl bizalomgerjesztő látványt, de amint megkóstoltuk őket, új dimenzió nyílt az íz világában. Pedig ebben még MSG sem volt, hiszen végignéztük, hogyan csinálják.

Az orrunk előtt készül a jégkásafinomság Forrás: Harkányi Árpád

A teafüvet kávégépben lefőzték, a forró löttyöt némi édesített tejsűrítménnyel együtt jégre öntötték, majd az egészet összedarálták egy turmixgéppel. Az újszerű, csodás íz valószínűleg a teafű kávégéppel való lefőzésének volt köszönhető, mert ha kakaós vagy kávés kásákat kóstoltunk, nem robbant a szánkban az ízbomba.

Az úszó piacon bottal vadásztak ránk

Aki nem a zajos-bajos indiai szubkontinensről érkezik Bangkokba, hanem mondjuk az innen nézve nyugodt kisvárosnak tetsző Budapestről, talán tényleg riasztónak találja a várost, és hamar menekülőre fogja. Szerencsére Bangkok nagyszerű átszállóhely Laosz, Kambodzsa, Malajzia vagy akár Mianmar irányába, az utóbbihoz a vízumot is el lehet itt intézni pár nap alatt. De érdemes Bangkok környékét is feltérképezni, ahol számos kellemes helyet találhatunk.

Hála vendéglátónknak, az érkezésünket követő hajnalon első utunk a Bangkoktól egy órányi autózásra található Damnoen Saduak úszó piacra vezetett. Hogy tud úszni egy piac? Thaiföldnek ezt a részét ezer és ezer csatorna szeli át. Ezek csomópontjaiban anno nagy piacok alakultak ki, amelyek ma már nem annyira a helyiek igényeit szolgálják ki, inkább turistalátványosságnak számítanak.

Az agresszívebb árusok bottal fogtak maguknak vevőket Forrás: Harkányi Árpád

Csónakba szálltunk, és végigeveztünk a csatornákon, ahol egy-egy agresszívebb üzletpolitikát folytató boltos egy hosszú, kampós végű bottal megragadta a csónakunk orrát, és közelebb húzott minket a csatorna oldalába épített boltjához, amelyben leginkább szuvenírnek való csecsebecséket árult. De voltak úszó boltosok is, akik a miénkhez hasonló csónakból árultak kókuszt, üdítőket, vagy csónakban sütött ételeket.

Kókuszárus az úszó piacon Forrás: Harkányi Árpád

Vigyázat, a piacon vonat halad át!

Hazafelé benéztünk a Maeklong piacra is, amelyről vezetőnk nem árulta el, hogy micsoda, ezért nem értettük, miért csak egy szűk, folyosószerű járat két oldalán húzódik az amúgy igazi, élő piac, ahol helyiek is vásárolnak. Aztán a lábunk mellett figyelmesek lettünk egy sínpárra, amitől csak megzavarodtunk, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ezen a szűk járaton semmiféle vonat nem fér el. A portékákat tartó polcok között egy méternyi hely sem volt, alig fejmagasság felett pedig árnyékolók tartották távol a kora délelőtt is forrón tűző napot.

A vasúti piac a vonat érkezése előtt Forrás: Harkányi Árpád

Aztán egyszer csak minden árus megmozdult, mintegy varázsütésre. Behúzták a ponyvákat, apró síneken a boltjuk belsejébe húzták a polcokat, így rögtön kitágult a tér a sínek mellett, és hamar meg is jelent a vonat, amely helyenként csak néhány centire haladt el a portékáktól. Ki volt számolva minden precízen, hiszen napjában sokszor ismétlődik az esemény.

A város szívében található a híres Khaosan út, a turistagettó. A néhány száz méter hosszú, zsúfolt utcában nemcsak az előbb említett helyekre is utat szervező utazási irodák tucatjaira bukkanhatunk, hanem sok más érdekes dologra is.

A turistagettóban bármit megkaphatunk Forrás: Harkányi Árpád

A turistagettóban magyar jogosítvány is kapható

Ha valamiért mégis megunnánk az amúgy megunhatatlan thai utcai kajákat, itt találunk komolyabb éttermeket is, vagy a 7Elevenben 7 bahtért, vagyis nagyjából 50 forintért kaphatunk egyesével csomagolt, iparilag készített vajaskenyér-szeleteket.

Sok nyugat európai fiatal csupán bulizni jár ide, nekik ez az utca nyíltan kínálja a bűnös dolgokat. Simán kiszolgálják a 18 év alattiakat alkohollal, erről árulkodik az egyik étterem igencsak furcsa neve is: Golf Bar Cocktails Very Strong – We do not check ID Cards & Restaurant. De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy több embert is láttunk, aki teljesen nyilvánosan hamis igazolványokat és diplomákat árult.

Jogosítványt, személyi igazolványt tessék! Forrás: Harkányi Árpád

A mintákat az utcára pakolták ki egy táblára, amely büszkén hirdette, hogy 15 perc alatt elkészülnek az igazolványok bármilyen névvel és adatokkal. Volt köztük nemzetközi újságírói, diák- és tanárigazolvány, de még diplomákat és magyar jogosítványt is árultak. Ami a legdurvább, hogy mindezt pár száz méterre az utca végében található rendőrségtől.

Itt öltöztetik Buddhát

Szintén a város szívében található a Wat Phra Kaewre, egy akkora komplexum, mint egy nagyobb háztömb, amely mindenféle érdekes templomot, szobrot, sztúpát és egyéb, számunkra furcsa, de szép épületet tartalmaz, többek között a Grand Palace-t is, a királyi család formális otthonát.

A Wat Phra Kaew egyik egyik díszes épületénél Forrás: Harkányi Árpád

A több mint száz ratakosin, vagyis régi bangkoki stílusban épített épületeket nemcsak mi, turisták látogatjuk előszeretettel, hanem sok thai is, akik Buddha és/vagy a királyi család rajongói. Mi is megnéztük Emerald Buddhát, amely egy templom közepén áll egy emelvényen. Ez a Buddha-szobor állítólag mindig az évszaknak megfelelően van beöltöztetve, és minden alkalommal személyesen maga a király öltözteti át.

A királyról vagy jót vagy semmit

A királyról rosszat mondani, írni, de még gondolni sem szabad, még nekünk, külföldieknek sem. A szemüveges király ott van minden óriásplakáton, amint kezét az állához téve éppen az ország és az emberek sorsának jobbá tételén gondolkodik. Bizonyára nagyon okos, továbbá feltehetőleg nagyon szeret fényképezni, mert még az egyik bankjegyen is nagy, tükörreflexes fényképezőgéppel a nyakában van ábrázolva.

Szóval, ha akarnék, sem tudnék semmi rosszat mondani a thai királyról, mert tényleg senkitől nem hallottam, hogy volna valami hibája. Ami persze nem csoda, hiszen külön erre a célra létrehozott bíróság működik, amely minden olyan embert börtönbüntetésre ítél, aki a királyt merészeli rágalmazni.

A benzinkútnál is a thai király mosolyog ránk két pitiző kutyával Forrás: Harkányi Árpád

A moziban a filmkezdés előtt, illetve reggel 8-kor és este 6-kor a pályaudvarok és az iskolák hangszóróiból felcsendül a thai himnusz, és egy-két percre megáll az élet. Európából érkezett turistaként ez inkább érdekesnek és szórakoztatónak tűnt, mint nyomasztónak.

Thaiföldnek sosem volt igazán gyarmati sorsa, ezért a térség fejlettebb, gazdagabb országai közé sorolható. Lakosai elégedettnek és boldognak tűntek, igaz, mi még a májusi katonai puccs előtt jártunk ott, ami azt mutatja, ott sincs minden rendben. Az azonban biztos, hogy mi nagyon boldogok voltunk ott.

Korábbi beszámolónkat a thaiföldi katonai puccs idejéről itt olvashatja.